A film, amit soha többé nem akarunk megnézni

A brigádnapló kortünet. Ma már feledésbe merült szó. Kiváló alapanyag ahhoz, hogy valaki jó filmet készítsen. A szocializmus alatt a gyári munkásokat, üzemben dolgozókat és a hasonló munkakörben tevékenykedőket brigádokba szervezték, a brigádvezető pedig ebben a bizonyos naplóban számolt be a hatáskörébe tartozó csapat munkán kívüli, főleg kulturális programjairól. 

Szőke András Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, színész, forgatókönyvíró és operatőr a premier előtti vetítésén osztotta meg gondolatait a Brigádnapló című filmjének aktualitásával kapcsolatban.

Hogy az 1970 és 1989 közötti időszak miért érdekes 2024-ben? Mert valódi közösséget keresünk, van hiánygazdaság, van öngondoskodás, vagy legalábbis kellene hogy legyen. Csupa olyan kérdés merül fel a filmben, ami szerintem a fiatalabbaknak is aktuális

– mondta az alkotó, aki olyan filmeket jegyez, mint a Vattatyúk, a Zsiguli és a Hasutasok; színészként pedig szerepelt a Papírkutyákban, az Indián télben és a Roncsfilmben is.

Sajátos, mégsem áll össze

Szőke András nem éppen a könnyen emészthető limonádéfilmekről híres, ezt a Brigádnapló sem cáfolja. Színészek terén a jól bevált recept alapján főz, itt is szerepet kapott Szarvas József és Gáspár Tibor, akikkel dolgozott már együtt korábban, valamint jóbarátja, Badár Sándor, aki szinte minden alkotásában felbukkan. Tényleg remek színészeket láthatunk a hetven évvel ezelőtti élethelyzetekben. Reviczky Gábor Kóbit, a járási párttitkárt alakítja, s bár nem szerepel sokat a közel kétórás filmben, minden pillanata élvezetes. Ugyanez a helyzet Kautzky Armand és Fábry Sándor jeleneteivel is. Ők sem tartoznak a főszereplők közé, de amikor feltűnnek, az valahogy úgy jó, ahogy van.

És akkor a szerepek: Szarva József Bundást, a hentest alakítja, Györgyi Anna Édest, a bájos cukrászműhely-vezetőt, Gáspár Tibor a több nyelven is nevettető Decit, a bisztróvezetőt; Vida Péter és Zelei Gábor Elvist és Cérnát, a két szórakoztató pincért, Badár Sándor Dzsint a furfangos vasutast, Kautzky Armand Burait, a dekorost, Fábry Sándor Pipit, a túravezetőt, Can Togay Tokajit, a recepcióst, Bede Róbert Konyakot, a brigádvezetőt, Lajsz András Snapszot, a borkóstoló-vezetőt, Bebe pedig saját magát kelti életre. Ahogy az lenni szokott, Szőke András is szerepel a filmjében, a neve Blöff, aki takarító, mindenes, humorfelelős és rendkívül jól hozza. A film producere, Mészáros Zoltán két szerepe pedig Barkasz, a kirendeltségvezető és fia, Kis-Skoda. A színészek nagyon ügyesen megoldották a dolgukat, főleg úgy, hogy a karakterek egyáltalán nem voltak kidolgozottak és érdekesek sem. A színészi játék viszont nézhetővé varázsolta a furcsa jelenetek sokaságát.

A direktor korábbi alkotásai sem könnyű falatok, alapos odafigyelést igényelnek. A Brigádnapló abszolút korhű, hangulatos és őszinte, de a legjellemzőbb szó talán az, hogy sajátos. Az biztos, ha a témát más rendezőknek adnánk oda, senkinél sem az jönne vissza, amit Szőke készített belőle.

A cselekmény sokszor követhetetlen, ebben nagy szerepet játszik a rettenetes hangminőség. Egyik pillanatban a legkisebb zördüléseket is lehet hallani, a másikban egy-két szó kivételével egy teljes párbeszéd süllyed el.

A történet – röviden összefoglalva – egy csapatról szól, akik a vendéglátóiparban dolgoznak és a kor szellemében tevékenykednek, gondolkodnak. Ezek különböző, egymástól sokszor független jelenetekben tükröződnek egészen 1989-ig, amikor is minden megváltozik, a korábbi biztonság és rendszer alapjaiban remeg meg.

Bár az alkotók elárulták, hogy a brigád egyetlen női tagjába szinte minden férfi szerelmes, ebből nagyon kevés derül ki, az események alakulása szempontjából egészen elhanyagolható történeti szál.

A díszletek és a jelmezek a teljes letisztultságot és egyszerűséget tükrözik. Munkaruha, öltöny és egy-két extrább ing. Nagyjából ezzel fel is soroltuk a ruházatokat, de a látvány tökéletesen visszaadja az akkori magyar valóságot.

Legalább a színészek élvezték

A fiatalabb generációkhoz, akik nem éltek a szocializmus alatt, nem biztos, hogy eljut ez a film, viszont akinek bármiféle kötődése van a korszakhoz, megtalálja benne azt a kapcsolódási pontot, amitől élvezhető lesz számára. Előnyben a szentesiek is, ugyanis, mind a helyszínek, mind a szereplők nagy része a Csongrád-Csanád vármegyei városhoz köthetőek.

Zene terén is enyhén kacifántos a mű, inkább hangulatokat jelenítenek meg a dallamok, nem pedig a jeleneteket támogatják. A zeneszerzők Mészáros „Murphy” Gábor, Váczi Eszter és a Justshowband. Bebén kívül Ferenczi György is feltűnik a filmben, az ő megmutatkozásaik kiemelkedőek a muzsika szempontjából. 

Az értékek megkérdőjelezhetetlenek, de nem lehetünk biztosak benne, hogy minden át is jön a vászonról.

Szimbólumok és fiktív jelenetek sokasága jellemzi a közel két órát, de valahogy nem működik úgy, ahogy ennek egy szatirikus vígjátékban kellene. Nehezebb összeilleszteni a képkockák esetlegesen áradó folyamát, mint bokszkesztyűben hangyát gyűjteni.

A premier előtti vetítésen a jelen levő színészek jókat nevettek a film több pontján is, de kívülállóként nézve komoly kérdés volt, hogy min. Nyilatkozataik alapján viszont teljes mértékben lejött, hogy jól érezték magukat a forgatáson.

Premier a jó cél érdekében

A Brigádnapló műfaját tekintve szatirikus vígjáték, ami burleszkelemeket is hordoz magában. Többször játszanak be archív felvételeket az 1970–1989-ig terjedő időszakból, ami amúgy színesíti a produkciót.

Bár minket nem varázsolt el, amit láttunk, de ha másért nem, egy jó ügy érdekében érdemes rászánni a jegy árát, ugyanis ezzel gyerekeket és fiatalokat támogat a Magyar Rotary Clubok Szövetsége. A premiert 10 városban egyszerre lehet majd megtekinteni 2024. május 13-án.