Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- mozi
- film
- blockbuster
- akciófilm
- vígjáték
- romantikus
- dráma
- ryan gosling
- sorozat
- tévé
- remake
- dublőr
- emily blunt
- dűne
- mad max
- ajánló
- kritika
Meg lehet szakadni a röhögéstől Ryan Gosling új akcióvígjátékán
További Cinematrix cikkek
Amikor Hollywoodról van szó, és az embert megkérdezik híres szakmabeliekről, napestig tudjuk sorolni a filmrendezőket, írókat, színészeket, zeneszerzőket, de mostanra az operatőrök közül is többen afféle celebstátuszba emelkedtek. Azonban hiába végzik nagyon gyakran (főleg az akciózsánerben) ők a munka oroszlánrészét, ami a legtöbb bátorságot igényli, a kaszkadőrök valahogy rettenetesen alulértékeltek. Ezen kíván most változtatni az exkaszkadőr David Leitch, a mozikban május 2-től látható A kaszkadőr (The Fall Guy) című akcióvígjátékával, amely a nyári blockbusterszezont rúgja be a Barbie sztárja, Ryan Gosling főszereplésével. Mit berúgja, berobbantja, merthogy ez a film nemcsak szupervicces, hanem legalább annyira látványos és izgalmas is, új életet lehel az akciófilmek egy olyan válfajába, amelyet eddig halottnak hittünk.
A kaszkadőr című film, mely nagyon lazán a nyolcvanas években az amerikai ABC által sugárzott Fall Guy tévésorozatot veszi alapul, egy Colt Seavers (Ryan Gosling) nevű fickót állít a középpontba, aki a legnagyobb szuperprodukciókban kockáztatja az életét a címszereplő sztárok helyett. Colt rettenetesen sikeres a szakmában, az egyik legjobb… addig a napig, míg az egyik forgatásán kis híján el nem töri a gerincét egy balesetben. Ryan Gosling karaktere fogja magát és vissza is vonul szégyenében, és a következő éveket exbarátnője, az időközben rendezővé avanzsáló Jody (Emily Blunt) előli bujkálással tölti. Na meg gazdag ficsúrok luxuskocsijainak a parkolásával, merthogy ez lesz Colt új (elég dicstelen) melója.
Valószínűleg senkit sem lep meg az a fordulat, hogy a bukott kaszkadőrt visszahívják, ráadásul épp Jody új filmjén kell közreműködnie. Igen ám, de a frissen rehabilitált dublőr egy nagyobb összeesküvésbe is belekeveredik, a Metalstorm című sci-fi felvételein egyszer csak hiába várják a főszereplőt, a világszerte híres és legalább ennyire beképzelt Tom Rydert (Aaron Taylor-Johnson), aki szőrén-szálán eltűnik. Innentől A kaszkadőr sztorija több szálon kezd el futni, egyrészt látjuk, hogy miképp zajlik egy képzeletbeli blockbusterfilm forgatása Ausztráliában (ami a Dűne és a Mad Max furcsa keveréke), illetve a Gosling által játszott Colt amellett, hogy önjelölt hősnek állva megpróbálja előkeríteni Tom Rydert, még a Jodyval való szerelmét is igyekszik friss lángra lobbantani. Félreértés ne essék, Goslingot sűrűn látjuk ebben a filmben lángolni, de nem a szerelemtől, hanem a különböző őrült mutatványok közben.
Hogy is tiszteleghetne másképp egy olyan film, aminek A kaszkadőr a címe, ha nem ténylegesen megcsinált kaszkadőrmutatványokkal. Márpedig David Leitch filmjében a lehető legkevesebb CGI-t használták, azt is csak akkor, amikor az Álomgyárat ekézni akarták vele. Ehelyett a film kaszkadőrei estek, keltek, konkrétan Guinness-rekordot döntve borultak, ugrattak az autókkal… elérve, hogy nekünk, nézőknek a legrealisztikusabb élményt nyújtsák. Úgy is valósághűt, hogy A kaszkadőr igazából egy nagyon elszállt akciófilm.
A kaszkadőr legalább annyira pörög, mint az ugyancsak David Leith által jegyzett 2022-es A gyilkos járat is tette. Abban a filmben se volt kutya az, amit Brad Pitt csinált, de Ryan Gosling ezúttal nagyjából mindenen és mindenkin túltesz, amikor az akcióhősködésről van szó. Colt egy karizmatikus szépfiú, aki szétgyúrt, és tényleg elhisszük neki, hogy százhússzal belerongyol egy betonfalba, aztán mosolyogva kiszáll és a karjai közé omló nőjét viszi is haza ágyakrobatikázni. Ami a humoros beszólásokat és párbeszédeket illeti, az író Drew Pearce-nek köszönhetően hálás dolga volt Goslingnak,
ritka élmény, főleg hazai moziba beülve, hogy egy filmet az elejétől a végéig hangosan végigröhög a közönség. Márpedig A kaszkadőr esetében ezt éltük át.
Nagy kár, hogy amikor nem viccelődni vagy beszólogatni kell, akkor A kaszkadőr gyengeségei azért látványosan kijönnek. Emily Blunt hiába játssza jól a rendezői babérokra törő Jodyt, ha a szerelmi szál kidolgozatlan. Nem mutatja be a film, hogy Colt és szívszerelme hogyan jöttek össze, miért olyan jó páros ők ketten. Egyszerűen csak azt várják a készítők, hogy agyatlanul szurkoljunk a férfinek és a nőnek. Emiatt a köztük alakuló szerelmi szál nem hat annyira szívszorítóan, mint azt szerettük volna, és az érzelmesnek szánt snittek is egy része lapos és besül.
És még így is, hogy a kaszkadőr és a rendezőnő lamúrja bukdácsol, valamelyest úgy lehet érezni, hogy A kaszkadőr című film a régi, romantikus akcióvígjátékok sikeres feltámasztása, olyan alkotások méltó utódja, mint a Kéjjel-nappal, melyben Tom Cruise fűzögette hasonló elánnal Cameron Diaz karakterét.
Csak hab a tortán, hogy bár elég basic figurák, a Ted Lasso és a Trónok harca színésznője, Hannah Waddingham sunyi producerként teszi hozzá a magáét a filmhez, míg Aaron Taylor-Johnson feltűnően, már-már pofátlanul élvezi az akciósztárságot abban a pár percben, amit kap. A Fekete Párducban a közönségkedvenc M’Bakuként megismert Winston Duke pedig csak úgy ontja magából a filmes referenciákat. Ezeket nem lőnénk le, mert hasonlóképpen hatásosan megmosolyogtatják az embert, mint Gosling ámokfutása.
A néha picit széthulló történetnek jól áll ez a rétegeltség, hogy több mindent kapunk egyszerre, és David Leitch-ék ritka ügyesen eltalálják az arányokat, éppen amikor egy picit elege lenne az embernek a filmforgatásból, hirtelen váltunk egyet, és Colt beszívva akcióhősködik, miközben unikornisokat hallucinál maga elé, és pont amikor ebből is túl sok lenne, akkor jön a szerelmi dráma, az „Úristen, meghalt, jaj mégse halt meg, hurrá, kapjuk el a rosszfiúkat!” szegmens. Igen, néhol lehet érezni, hogy A kaszkadőr klisékre támaszkodik, de úgy remixeli ezeket, hogy a végeredmény mégis frissen hat. Még úgy is, hogy ebben a 120 percben annyiszor lejátsszák ugyanazt a popszámot aláfestésnek, hogy képtelenek vagyunk nem észrevenni a dolgot.
Ryan Gosling komoly drámai színésznek próbálta beállítani magát többek között a Drive-ban, a Szárnyas fejvadász 2049-ben és a Kék Valentinben is, de aztán magára talált, és kénytelen volt rájönni, hogy neki sokkal-sokkal jobban áll a bolondozás, amit – visszatérve a gyökereihez – a La La Landben és a Barbie-ban is bizonyított. Az elismerések se maradtak el, elvégre háromszoros Oscar-jelölt, Golden Globe-díjas színészről beszélünk. De nem is baj, ha Gosling inkább a Tom Cruise által kitaposott útra lép, ahelyett, hogy az új Marlon Brando akarna lenni. Neki a robbantgatás és a szívdöglesztés áll jól, legyen a párja akár Margot Robbie, akár Emily Blunt.
8/10
A kaszkadőr május 2-án érkezik a nagyvászonra, de néhány moziban április 30-a óta elővetítéseken el lehet csípni.
Rovataink a Facebookon