- Kultúr
- Cinematrix
- mozi
- film
- mad max
- spinoff
- előzményfilm
- furiosa
- warner bros
- ajánló
- george miller
- anya taylor-joy
- chris hemsworth
- sivatag
- ausztrália
- kritika
Furiosa a legkeményebb női akcióhős, akit eddig a mozivásznon láttunk
További Cinematrix cikkek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
- Érthetetlen, miért találnak egymásra, megérdemeljük, ha bedőlünk képzelt vágyainknak
Igaz, hogy végül csak 2015-ben mutatták be, de a Mad Max – A harag útja című posztapokaliptikus akciófilm ötlete már 1987-ben kipattant az író-rendező, George Miller fejéből. Állhatatosan, évtizedeken keresztül dolgozott a fő koncepción, valamint mellékágain, és nem engedte, hogy a csúszások, az eredeti címszereplő, Mel Gibson botrányai az útjába álljanak, csak robogott előre a saját idézőjeles sivatagában.
Szentségtörés vagy sem, a végére Max Rockatanskyt újra kellett castingolni, így eshetett meg, hogy Tom Hardyra bízták a hallgatag túlélő eljátszását, és Mel Gibson tiszteletet parancsoló hiányában történhetett meg az is, hogy a legutóbbi Mad Max-filmben, szám szerint a negyedik részben az eredeti főhős mintha a háttérbe szorult volna. Ennek eredményeképp sokan azt is megkérdőjelezték, hogy Max-e egyáltalán még a főszereplő. George Miller ugyanis belerakott egy olyan kőkemény női hőskaraktert a filmjébe, a Charlize Theron által alakított Furiosa személyében, aki tulajdonképpen a cselekmény katalizátora, a konfliktus központi figurája lett, és akit a leginkább kézzelfogható cél, a Zöld Helyre való visszatérés hajtott ebben a 120 percben.
Hasonló mutatványhoz, azaz hogy egy férfi akcióhőst egy női szereplő elhalványítson ebben a műfajban, legutoljára talán a Linda Hamilton-féle Sarah Connor járt ennyire közel, aki legalább annyira ikonikus arcává vált a Terminátornak, mint Arnold Schwarzenegger, bár az a bravúr még neki sem jött össze, hogy saját előzményfilmet szenteljenek neki. Tegyük hozzá zárójelben, hogy saját tévésorozatot viszont kapott, mert bár valószínűleg kevesek emlékeznek rá, a FOX-on ment a Sarah Connor krónikái spin-off, aminek akadtak erős pillanatai.
George Millerrel az idő megint egy picit kiszúrt, hiszen mire a Warner Brosszal való kifizetéses balhét lezárva el tudták kezdeni a Furiosa: Történet a Mad Maxből forgatását, Charlize Theron jócskán kiöregedett a szerepből, de nemcsak az ő helyére, hanem többek között Halhatatlan Joe eljátszására is másik színészt kellett keríteniük. A 79 éves direktort azonban nem lehetett ezúttal sem eltántorítani, és ezzel a Mad Max-spin-offal a veterán George Miller újfent bebizonyította, hogy néha oldschool a legjobb csinálni a dolgokat, ki kell menni az ausztrál sivatagba, robbantani, törni-zúzni kell a kocsikat, mert hiába erőlködnek a szétdigitalizált Avatar-filmsorozattal és a celluloidhulladéknak is beillő Godzilla x Kong-filmekkel mások, vannak olyan snittek, amelyeknek a tökéletességéért biza izzadni kell a valóságban. Még ha némi CGI-vel meg is spékelik, mint a Furiosa esetében tették – de erről picit lejjebb még elmélkedünk.
A Furiosa nagy, emlékezetes momentumainak egyike például az a vásznon tizenöt percen keresztül tartó, a film ékkövének is tekinthető akciójelenet, amit 78 napon keresztül forgattak közel 200 kaszkadőrrel – ez az az igényesség, amit nem lehet stúdióval, zöld háttérrel és mismásolással teljes egészében megkerülni, és ugyanazt a végeredményt várni. A Furiosa lehet, hogy több CGI-t használ A harag útjához képest, és helyenként kilóg a lóláb, például a karakter robotkezét illetően, mégis szájtátós élményt nyújt a végeredmény, mert a praktikus és a különleges effekteket jó érzékkel vegyítik benne.
A Furiosa: Történet a Mad Maxből egészen az alapoktól kezdi, a főszereplő gyerekkorától, amikor a film elején még Alyla Browne által játszott fiatal Furiosát egy rettegett hadúr, Dementus (Chris Hemsworth) őrült motorosai elrabolják a földi paradicsomból, egy olyan helyről, ahol békében, zöldellő oázisban élnek az emberek. A Mad Max spin-offja, mely a mozikba május 23-án jön, de egy sajtóvetítés keretében mi már megnézhettük, egyik üldözésből esik bele a másikba: a bevezetésben azt kísérjük figyelemmel, amint a gyereket az anyja (Charlee Fraser) mindenáron megpróbálja visszaszerezni, a későbbiekben pedig az Anya Taylor-Joy által játszott harcosnő igyekszik megtalálni a helyét a hadurak, Halhatatlan Joe (Lachy Hulme) és Dementus háborújában, miközben prétoriánus Jack (Tom Burke) oldalán egy félelmetes hadi vas szerelőjeként, majd sofőrjeként pallérozódik.
A sztori ahhoz képest, hogy rohanunk, meglehetősen komótos, talán nem annyira, mint a Dűne 2, de Millerék észrevehetően hosszan elidőznek Furiosa egyes életszakaszaiban, például a Furiosa gyerekkorát és megpróbáltatásait taglaló bevezetőben, ami érzésre vagy egy óra, és addig Anya Taylor-Joynak nyoma sincs. Mondjuk, amikor befut az idősebb Furiosa, az épp a várakozás hossza miatt hatásos, ezt alá kell írnunk azért.
A filmkészítéshez való, Hollywood aranykorát idéző hozzáállás ott érhető igazán nyomon ebben az akciómoziban, hogy Miller tökéletesen érti, hogy ebben a médiumban képekkel kell mesélni.
Nincsenek felesleges magyarázós jelenetek, mindent megmutatnak ahelyett, hogy a karakterek szájába adnák a nekünk szánt információkat, ömlengő párbeszédek formájában. Anya Taylor-Joy karakterének is mindössze 30 sornyi dialógusa van ebben a spin-offban, ami még A harag útjához képest is kevés, merthogy ott Tom Hardynak picit több mint duplája, 63 sora volt.
Anya Taylor-Joyt sokan megkedveltük A vezércsel című drámasorozatban, de A boszorkány című horrorfilmben, A menüben és az Utolsó éjszaka a Sohóban című misztikus filmben szintén bizonyította az alig 28 éves színésznő, hogy egyike a legnagyobb tehetségeknek napjaink filmiparában. Ezúttal Furiosa bőrébe bújva viszont minden eddiginél magasabbra teszi a lécet a színésznő, aki a forgatások alatt azzal a kihívással szembesült, hogy mindössze a szemeivel játszhatott, alig engedték, hogy üvöltsön, grimaszoljon, vagy bármilyen más módon kifejezze az érzelmeit. Taylor-Joy pedig, hiába nyilatkozta azt, hogy a Furiosában átélt élményeiről a következő 20 évben nem akar beszélni, teljesítette a feladatot. Talán jobban, mint Tom Hardy az alapul szolgáló Mad Maxben.
Őrült hajszák ide, hatalmas robbanások oda, Furiosa nagyszerű és személyes hangvételű előzménysztorit kap ebben a filmben, ami bár kissé terjengős, mégsem érződik felesleges világbővítésnek. Épp ellenkezőleg, remekül mélyíti a Mad Max amúgy sem felszínes univerzumát. Nem árt persze, hogy Furiosa személyes háborújában ott van egy olyan tényező is, mint Chris Hemsworth Dementusa, aki éktelenül nagy orrával, vörös hajával, na és színpadias megszólalásaival igazi elmebeteg, karakán ellenpólusa az introvertált hősnőnek. A főleg Thorként ismert Hemsworth úgy poénkodik és kegyetlenkedik itt, mintha a Marvelnél is mindig ezt csinálta volna. Nem csoda, hogy a Furiosa készítője azt mondta, bármikor újra dolgozna együtt a Dementust játszó sztárral.
A vizualitás gyönyörködteti a szemet, még az új A majmok bolygója-filmnek sem volt ennyire realisztikus, mégis apokaliptikusan ható látványa. Na és a hangok... azokról ódákat lehetne írni, tekintve, hogy mostanában, sőt semmikor nem volt olyan moziélményem személy szerint, hogy egy filmben úgy üvöltöttek volna a száguldozó autó és motorcsordák, hogy alattam közben berezonált a hangorkántól a szék...
Kár, hogy a rögtönzött világvégeélményhez képest a játékidő ezúttal elnyújtottnak érződik, bőven akadnak olyan pontjai a Furiosának, amikor jobban leül, mint szeretnénk. Ráadásul a katarzisunk is elmarad, mert George Miller túlságosan belekapcsolja a befejezést a Mad Max – A harag útjába, ami érdekes ötlet és kikacsintás is lehetne. Ugyanakkor a rendező ezzel a húzásával tönkreveri azt a benyomást, amit a Furiosa többnyire joggal kelt bennünk, miszerint a helyét önmagában is megálló előzményről van szó, amihez tulajdonképpen még csak előtudás sem igazán szükséges.
George Miller 79 évesen oktatja a mezőnyt, a Furiosa: Történet a Mad Maxből minden grandiózus húzása ellenére egy igenis személyes bosszútörténet, a középpontjában egy újfent szótlan, de a szemeivel nagyon sokat mondó Anya Taylor-Joyjal, akinek bőven kinéz pár jelölés ezért az alakításáért a díjátadókon. Ha Millerben van még erő, lelkesedés, nagyon reméljük, hogy továbbfűzi a Mad Max-filmsorozatot, mert ezt a fajta audiovizuális történetmesélési módot, amit ő zsigerből művel, iskolapadban nem lehet tanítani.
George Miller erre született, hogy picit képregényesen, picit abszurdan, picit túlságosan erőszakosan, de hatásos akciófilmekkel meséljen. Ebben a zsánerben ezt nem is csinálja senki más nála jobban, meg kell hagyni. Még úgy sem, hogy a Furiosa végére kicsit elegünk lesz a sivatagból és a végtelen homoktengerből.
8/10
A Furiosa: Történet a Mad Maxből című filmet magyar felirattal, eredeti nyelven láttuk a sajtóvetítésén. George Miller új posztapokaliptikus filmjét a hazai mozik május 23-tól kezdik széles körben adni, zömében szinkronnal.
Rovataink a Facebookon