Nem lehet bírni cérnával, olyan izgalmas lett az új Hang nélkül-film

A John Krasinski által írt és rendezett Hang nélkül című film egy olyan évben, 2018-ban mutatkozott be a mozikban, amikor a posztapokaliptikus zsáner épp az utolsókat rúgta már, főleg a The Walking Dead sok évre rúgó regnálása miatt a nézők elkezdtek beleunni a világvége témába. A Hang nélkül első része páros lábbal törte rá az ajtót a közönségre, nemcsak frissen ható koncepciójával, hanem azzal is sokakat levett a lábukról, hogy egy rendkívül szerethető, esendő családot állított a drámája középpontjába.

A filmnek megvolt még az a kvalitása is, hogy könnyen érthetően tálalta az alapszituációt, mely szerint egy napon idegen lények hullottak a Földre, amelyek bár teljesen vakok, az éles hallásuknak köszönhetően minden neszre ugranak, és széttépik amit vagy akit ott találnak. Ebben a horrorisztikus szituációban kellett túlélnie az Emily Blunt-féle Evelyn Abbottnak, férjének, Lee-nek (John Krasinski) és gyermekeiknek, apróbb spoiler, hogy nem mindannyiuknak sikerült.

Amibe bele lehetett kötni a Hang nélkül és a 2020-ban bemutatott második része esetében, hogy főleg vidéken játszódtak, mindkét film igyekezett elkerülni azt a vonalat, amit a Will Smith főszereplésével készített Legenda vagyok ebben a műfajban anno csúcsra járatott. Azaz hogy egy igazi metropoliszban tárják elénk, milyen pokoli és lehetetlen feladat tud lenni, ha vérszomjas szörnyetegek kergetik az embert a betondzsungelben.

Az első két Hang nélkül-film alkotója ezúttal hátrébb lépett kettővel, és Michael Sarnoskira bízta a Hang nélkül: Első nap írói és rendezői feladatait, és a magyar mozikban június 27-én bemutatott előzményfilmen bizony érződik is, hogy hiába épít nagyjából ugyanarra a formulára, mint az előző részek, mégis szorult bele új látásmód, mégpedig jó adaggal.

A film története, ahogy a címe is utal rá, azon a napon indul, amikor az Alienből kölcsönvett űrlények betoppannak a bolygónkra. Igen, ezt a pillanatot láthattuk már a Hang nélkül 2-ben, de ezúttal a nagy népességű New Yorkban járunk, és az eseményeket új karakter, egy Sam (Lupita Nyong’o) nevű haldokló nő szemén keresztül látjuk, akit néhány másik beteggel együtt a gondozójuk, Reuben (Alex Wolff) bábszínházba és pizzázni visz, utóbbi azonban csúnyán meghiúsul, amikor ugye beüt az apokalipszis.

A Hang nélkül előzményfilmje abból a szempontból botladozva indít, hogy a szereplők egy kicsit túl természetesen veszik az eseményeket, mintha Sarnoski az előző két film tükrében nem akarna túl sok időt fecsérelni azzal, hogy a játékszabályokat harmadszorra is bemutassa. Emiatt alig telik el pár perc, Sam máris Rick Grimes magabiztossággal settenkedik, a bajban pedig mindig vele van macskához képest hűséges háziállata, Frodó.

Ha már a Legenda vagyokot említettem, muszáj felhozni, hogy az ehhez hasonló filmekben eddig mindig kutyát raktak a főhős mellé társnak, a Pig rendezőjétől tehát érdekes ötlet, hogy ezúttal Sam a macskáját szorongatja állandóan. Igaz, hogy eközben olyan képtelenségek is becsúsznak, mint az, hogy a cica egyetlen egyszer sem nyávog, még akkor sem, amikor valami tényleg ijesztő történik körülötte. Megfigyelve azonban Frodó reakcióit, élményszámba megy, ahogy a forgatáshoz felhasznált állatkák reagálnak a körülöttük zajló eseményekre, mondjuk egy-egy ijedt tekintettel. Mindez kárpótol a nyávogás elmaradásáért.

Ha Lupita Nyong’o nem alakítana ekkorát – merthogy a színésznő konkrétan élete legjobb, legérzelmesebb teljesítményét nyújtja az új Hang nélkülben –, akkor egyértelműen Frodó lenne a sztárja ennek a produkciónak, helyenként úgy lopja a macsek a show-t. Csakhogy a színésznő apait-anyait belead, miközben a világvége kellős közepén eljátszik egy nagyon nem tipikus, haldokló nőt, akinek nincs más célja a hátralévő pár napjában, mint hogy pizzázzon még egy utolsót.

Amikor azt írtam, hogy Sam egyetlen társa a cicája, nem mondtam teljesen igazat, hiszen a horrorisztikus városnézés közben Lupita Nyong’o karaktere mellé szegődik a Stranger Thingsből ismert, Joseph Quinn-féle Eric, akinek hiába áll annyiból a személyisége, hogy egy külföldi egyetemista, aki retteg egyedül, mégis valami olyan kapocs alakul ki a két ember között, amit ritkán látni. A versfelolvasós, a villámlás alatt a feszültséget üvöltözéssel kiadós jelenetük talán az új Hang nélkül csúcspontja, amely ahelyett, hogy olcsó jumpscare-ekre támaszkodna, inkább a karakterdrámára megy rá, miközben azt is ügyesen mutatja be, mi történne a New Yorkban élő tömegekkel, ha hasonlóképpen nyakig elöntené az amerikai várost a fekália.

Persze nézőként mi láttunk valami hasonlót a valóságban, amikor a metropoliszok kiürültek a Covid-járvány idején, és emiatt ezek a posztapokaliptikus-filmek a mai napig egy kicsit túl valóságosan hatnak, még úgy is, hogy semmi esély nincs rá, hogy a Hang nélkül szörnyeihez hasonló lények egyszer csak ránk szabaduljanak.

Ahogy New York ebben a filmben kvázi elpusztul, semmi újdonságot nem mutat a posztapokaliptikus filmek szerelmeseinek, a szörnyek tekintetében ugyanakkor ez a spin-off még azoknak is hozhat valami hátborzongatót, akik már úgy ismerik a Hang nélkül világát, mint a tenyerüket. Az előző filmek inkább a sötétben riogatásra szavaztak, nem annyira tárták elénk a szörnyetegeket, ebben újít a Hang nélkül előzménye, s a thrilleresebb, rohanósabb irányt megcélozva mutogatja teljes pompájukban az űrlényeket.

Jó húzás, mert pont ettől válnak újfent ijesztővé, illetve az is segít, hogy az írók nem érezték szükségét, hogy megmagyarázzák, honnan és miért jöttek ezek a bestiák, illetve mi a céljuk. Már az emberiség módszeres kiirtásán kívül.

A Hang nélkül: Első nap nem egy hosszú film, a nagyjából másfél órás játékidőt pedig sikerül az izgalmas menekülések, bujkálós jelenetek mellett kitölteni értékes, megfogható és átélhető emberi drámával. Hiába játszódik nagyvárosban, az egyéni sorsok érdeklik a készítőt, Lupita Nyong’o és Joseph Quinn pedig vannak olyan tehetséges színészek, hogy a maximumnál is többet hozzanak ki magukból, miközben a lények ott lihegnek a nyakukban.

Na és a lezárás? Az abból a fajtából való, amire elégedetten csettintünk, és azt mondjuk magunkban, kérek még… és kapunk is, mert úton van a Hang nélkül 3, mely ha hasonló szintet képes lesz megütni, sok okunk nem lesz a panaszra.

7,5/10

A Hang nélkül: Első nap június 27-től látható szinkronnal a magyar mozikban.