A Netflixen tért vissza a Beverly Hills-i zsaru, és viccesebb, mint valaha

Igazi kreatív pokoljárás előzte meg, mire a Beverly Hills-i zsaru 4-et Eddie Murphyéknek sikerült tető alá hozniuk, elvégre ezen a filmen már az 1990-es évek közepén elkezdtek ügyködni. Jöttek-mentek az írók és rendezők, de a projekt végül évtizedekre megbicsaklott. Abból a szempontból nem csoda, hogy az 1994-ben vászonra került Beverly Hills-i zsaru 3. teljes csődnek bizonyult, amely nélkülözte az első két részre még jellemző humort, az izgalmas akciókat, és mindent, amiért a közönség megszerette Axel Foley nagyszájú karakterét.

Jó nagyot bukott a franchise, pedig az 1984-es első felvonást még Golden Globe-ra is jelölték, és Eddie Murphyt joggal dicsérték az egekbe a látottak alapján. Aztán a harmadik film után eltelt tíz, húsz, harminc év… mire a Netflixre július 3-án befutott a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley, mi meg remegő kézzel nyúltunk a távirányító után. Hiszen az efféle feltámasztási kísérletek többnyire borzasztóan szoktak elsülni.

A Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley legnagyobb szerencséje, hogy nem rebootolni vagy remake-elni próbálja a filmsorozatot, helyette inkább beleáll a nosztalgiába, és egyenes ági folytatásként szolgál a trilógiának. Eddie Murphy karaktere Detroitban él, idős már, lassabban fut, nem ugrik olyan ügyesen, mint régen, de a csibészes humora még mindig kéznél van, ha szükség van rá. Na és a tettrekészsége is, amikor rosszfiúkat kell üldözni. Ez az idilli állapot akkor szakad meg, amikor Axel Foley-t újfent Beverly Hillsbe szólítja a kötelesség, ugyanis már felnőtt lánya, Jane (Taylour Paige) védőügyvédként olyan ügybe keveredik, ami könnyen a nő életébe kerülhet.

Ahogy az Eddie Murphy-féle zsaru visszatér Beverly Hillsbe, és a film megidézi a figurának az első részben is látott ikonikus rácsodálkozását a rongyrázó Los Angeles-i városrészre, azon képtelenség nem mosolyogni, de ezerrel. Azonban az új Beverly Hills-i zsaru nemcsak ezzel ültet fel minket a nosztalgiavonatra, hanem az írók keményen és bátran beleállnak abba a picit sem PC humorizálásba, amit a nyolcvanas évek akcióvígjátékai akkora elánnal csináltak. Axel Foley tényleg mindenkinek beszól, a Beverly Hills-i zsaru 4. filozófiája ezen a téren láthatóan az, hogy humorizálni bármivel lehet, és milyen igazuk van a készítőknek! Manapság, amikor a vígjátékok a megbotránkoztatásban már sokkal kevésbé bevállalósok, jól esik az old school, szégyentelenül bunkó verbális csörtéket hallgatni egy filmben.

Nyilván ebbe a filmbe bele kellett erőszakolni pár régi karaktert is, de sajna Billy Rosewood (Judge Reinhold), John Taggart (John Ashton) és Serge (Bronson Pinchot) afféle szomorú emlékeztetők arra, hogy mennyi idő eltelt már az első film óta, ahelyett, hogy bármit hozzátennének a végeredményhez. Ellenben az új arcokat nagyon szépen illesztik bele az összképbe az alkotók, amikor Axel Foley és botcsinálta fiatal nyomozótársa, a Joseph Gordon-Lewitt által játszott Bobby Abbott egy helikopterrel akcióznak, azon konkrétan szakadni lehet. Na és megvannak a maga pillanatai annak is, amikor Eddie Murphy a filmbeli lányával igyekszik utánajárni néhány korrupt zsarunak.

Hozzá kell tenni, hogy azért a Beverly Hills-i zsaru 4-be a történetvezetés szempontjából kerültek elég bántó klisék, az elsőfilmes rendező, Mark Molloy hiába idézi meg a régimódi akciófilmeket a rájuk jellemző hülyülésekkel és időnkénti drámázással együtt, ha a forgatókönyvbe egyetlen olyan fordulat se került bele, ami úgy igazán meglepné a nézőt.

Az akciók ugyancsak vegyesek, akadnak olyan jó megoldások, mint amikor Axel Foley lányát megpróbálják kinyírni, de egészen ötlettelen akciók is rontják az összképet. Azok a típusú, kötelező jellegű lövöldözések, amelyeken egy mai néző inkább csak ásítozik párat. A Beverly Hills-i zsaru 4-nek az áll a legjobban, amikor az akciójelenetek terén is vad, már-már infantilis megoldásokat alkalmaznak a készítők. Mert amikor Axel Foley negyedik kirándulása Beverly Hillsbe humor szempontjából elengedi a gyeplőt, akkor azon elég önfeledten lehet szórakozni.

Tény és való, hogy Eddie Murphy az, aki végső soron összetartja ezt a filmet, és a 63 éves hollywoodi ikon észrevehetően lubickol is ebben a régi szerepében. Igen, valamelyest kell a teljes élvezethez, hogy az ember tisztában legyen az első három résszel, de abban az esetben, ha valaki tudja, hogy a Beverly Hills-i zsarut eszik-e vagy isszák, már az ismerős főcímet hallva elkapja a nosztalgia, ez garantált.

A Beverly Hills-i zsaru filmsorozat ennél jobb folytatást talán nem is kaphatott volna, mert anélkül idézi fel a régi időket ez a film, hogy meggyalázná a trilógiát. Ártalmatlan néznivaló Axel Foley legújabb bevetése, és talán nem is kell sajnálni, hogy nem a moziba jött. Netflixen viszont erősen ajánlott, főleg így, hogy csak a kanapéig kell elmenni érte. Annyit bőven megér, mert messze jobb, mint azok a mellényúlások, amiket az online videótár mostanában akcióvígjáték felkiáltással kiokádott magából.

7/10

A Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.