Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- hbo
- max
- streaming
- trónok harca
- spin-off
- sárkányok háza
- fantasy
- második évad
- exkluzív
- interjú
- eve best
- epizódinterjú
- kerekasztal
- videós interjú
A Sárkányok háza színésznője az Indexnek: Igazi rémálom volt sárkányháton lovagolni
További Cinematrix cikkek
A Sárkányok háza eddig sem volt egy konfliktusoktól mentes történet, de a második évad negyedik epizódjáig kellett várnunk, hogy végre megkapjuk azt a Trónok harca előzménysorozatától, amire titkon mindenki várt: hogy a Targaryenek tűzokádó bestiáikon lovagolva egymásnak essenek. Egymással táncoló, vagyis inkább viaskodó sárkányokból nem volt hiány az idehaza a Maxon július 8-án bemutatott részben, a zöldek és a feketék összetűzése egy kisebb várnál, Varjúpihenőnél eszkalálódott, ahol a Criston Cole (Fabian Frankel) által vezetett sereg került szembe Rhaenysszel (Eve Best) és sárkányával. Azzal a Rhaenysszel, akiből Westeros uralkodója is válhatott volna, ám végül így is beírta magát a nagyok közé, a trónkövetelő Rhaenyra segítőjeként. (Vigyázat, innentől spoilerekkel folytatjuk!)
A negyedik rész legsokkolóbb fordulatának elszenvedőjével, a Rhaenyst alakító Eve Besttel egy kerekasztalos Zoom-interjú keretein belül beszéltünk, ahol a színésznő az Indexnek arról mesélt:
- hogyan vették fel egészen pontosan a sárkányok táncát,
- de kiderült az is, mit érzett, amikor az epizód szkriptjét először olvasta,
- és a színésznő azt is elárulta, melyik kulcsfontosságú jelenet volt az ő ötlete a sorozatban.
A második évad negyedik epizódja igazán letaglózó csatát hozott. Tudna róla mesélni, hogyan vették fel a sárkányos jeleneteket?
Amit a képernyőn látnak, nagyon eltér attól, mint ahogy egy sárkányos ütközet forgatása zajlik. Olyankor mindenfelől zöld hátterek vesznek körbe minket, és egy elektronikus, mozgó bikát kell megülnünk, ami a méreteit tekintve akkora, mint egy ház. Lépcsőn kell felmenni hozzá, olyan magasan van, és oda is vagyunk kötve hozzá. Úgy kell elképzelni, mint egy biztonságosabb rodeót. Aztán elveszik a lépcsőket, és ott maradunk iszonyatosan magasan, egyedül, folyamatosan mozgásban, és a földről a stáb tagjai óriási levélfújókkal fújják a szelet az arcunkba. Ha mindez nem lenne elég, a készítők biztosra mennek, és két, repülőgép-hajtóműhöz hasonló szerkezettel további légörvényeket generálnak, ezek úgyszintén bennünket fújnak.
Sokan azt gondolják, hogy egyszerre vesszük fel ezeket a snitteket, de nem így van. A fiúk, Tom Glynn-Carney és Ewan Mitchell mindketten külön forgattak. Nekik is, és nekem is egyedül kellett dolgozni. Minden alkalommal, amikor mondjuk Vhagarral vagy Aemonddal fizikai összetűzésbe keveredünk, az csupán a képzeletben létezik. A legtöbbször ezt úgy oldják meg, hogy ahol Aemond lenne, oda tesznek egy teniszlabdát, és azzal helyettesítik Aemondot.
Csak ezt a sorsdöntő jelenetsort, az Aemonddal való harcot két héten keresztül forgattam.
Kisebb részleteket vettünk fel egymás után, de ahogy haladtunk előre, úgy váltak a mozdulatok egyre komplexebbé. Előfordult, hogy olyan dolgokat kértek tőlem a készítők, amelyekhez túl merevnek éreztem magam. Egy ponton túl úgy gondoltam, ezt a sárkánylovaglás dolgot nem nekem találták ki. Saját maga körül teljes fordulatokat tett az elektronikus „bika”, amin ültem és valami elromlott, vagy nem tudom, mi történhetett, de az lett a vége, hogy fejjel lefelé lógtam a bakról, és nem vették észre a többiek. Felkiáltott a rendező, hogy „ennyi”, és mindenki ment a dolgára, beszélgetni, cigizni, én meg ott rostokoltam. Üvöltöznöm kellett, hogy „szedjetek le, valaki szedjen le innen”! Szürreális élmény volt, de hát a sárkányháton lovaglást annak is képzeli el az ember.
Mikor szembesült vele, hogy Rhaenys tragikus halált hal majd, és miképp reagált a fejleményre?
Össze voltam törve. Nem lehet erre felkészülni, még úgy sem, hogy alapból két évadra írtam alá, és tudtam, hogy milyen kegyetlen halált hal a karakterem. A szkriptet olvasva különösen letaglózott a dolog, mert akkor szembesültem vele igazán, hogy itt a vége, innen nincsen tovább. Csak remélni tudom, hogy a közönség is hasonlóképp fog reagálni a fordulatra, mert Rhaenys az a Targaryen-családból, aki valóban megérdemli, hogy a nézők megsirassák. Ki tudja, lehet, hogy a későbbiekben még visszatér, elvégre fantasyről van szó, és George R. R. Martin világában előfordult már, hogy valaki meghalt, de félig-meddig újra az élők sorába került. Talán egy remek homeopata rátalál, és varázslattal újra összerakja? Álmodozni csak szabad!
Ehhez az ember soha nem tud hozzászokni, a karrierem során különböző szerepekben mindenféle borzalmas halált haltam már, volt, hogy saját magam lőttem le a kamerák előtt, és hasonlók. Rhaenys sorsa minden eddiginél jobban megérintett, mert egy jó asszonyról volt szó, és a világnak szüksége lenne a hozzá hasonló, felvilágosult női vezetőkre. Ő is közéjük tartozott.
Amikor megkérdezik, hogy milyen érzés, hogy el kellett búcsúznom Rhaenystől, mindig azt mondom, hogy el kellett? Nem ment ő sehova. A szelleme, a szellemisége még mindig jelen van, és jelen lesz. Legalábbis én szeretném így gondolni.
Mit gondol, milyen sors vár így Rhaenyrára, hogy az egyik legfontosabb segítőjét elveszítette?
Nehéz, nagyon nehéz, mert Rhaenys tulajdonképpen a trónkövetelő királynő keze volt, még úgy is, hogy nem kapta meg ezt a pozíciót. Úgy vélem, ez a legnagyobb tragédiája a karakteremnek, hogy sosem ismerték el, sosem nevezték ki, mindig az asztal alá söpörték. Nem azért, mert feminin, mert Viserys is feminin uralkodó volt, aki az érzelmei után ment, hanem azért, mert nő volt. Rhaenys egy megingathatatlan szikla volt marakodó kisgyerekek tengerében, és ezt vesztette el Rhaenyra, a stabilitást. Nem lennék a helyében most.
Rhaenys milyen érzésekkel mehetett a végső harcba?
Tudta, hogy a halálba megy, hogy egy kamikaze küldetésre vállalkozik önszántából. Nyilván a rendező első számú szándéka az volt, hogy leplezze a fordulatot, hogy a végén pofonként érje a nézőket Rhaenys halála. Tudta, hogy mit művel, mert azzal, hogy elment ebbe a csatába, végső soron úgy határozott, hogy feláldozza magát Rhaneryra ügyéért.
A kedvenc jelenetem nem csupán ebben az epizódban, hanem talán az egész sorozatban, amikor Rhaenys megnyílik, jelét adja, hogy igenis nehéz szívvel indul ebbe a csatába, és ez a megnyilatkozása a sárkánya, Meleys irányában történik. Szívszaggató momentum, mert egy olyan erős nőről van szó, aki sosem mutatja gyengeségnek még a legapróbb jelét sem, de a sárkányával ennyire mély és intim a kapcsolata. Ezt a snittet én kértem, Rhaenys és Meleys érzelmes pillanatát, mert úgy gondoltam, kell lennie ebben a részben még egy olyan jelenetnek, amikor a kettejük közötti kapcsolódás, szeretet megnyilatkozik.
Végső soron úgy gondolom, Rhaenys megkönnyebbült a halála előtti utolsó pillanatában. Spirituálisan mindent elengedett, így végre teljesen szabaddá vált.
A Sárkányok háza új évada a Maxon szinkronnal és magyar felirattal nézhető, és minden hétfőn érkezik belőle a soron következő epizód.
Rovataink a Facebookon