Megvillantotta nekünk magyartudását a Sárkányok háza főgonosza

Ewan Mitchell számára nem ismeretlen, hogy kosztümös sorozatban szerepel, a 27 éves színész az idehaza is egészen közkedvelt, Az utolsó királyság című középkori drámában alakította a második évadtól kezdve a főszereplő Uhtred fontos segítőjét, Osferthöt. Mielőtt a Trónok harca előzménysorozatához csatlakozott volna, Mitchell a Saltburn című filmben is emlékezeteset alakított, miután egy kiismerhetetlen és elég hátborzongató oxfordi diák bőrébe bújt. Aztán jött a Sárkányok háza, az HBO új, Westeroson játszódó fantasyja, amelyben szabadjára engedhette Ewan Mitchell a gonoszságát, I. Viserys király és Alicent Hightower másodszülöttjét játszva fűződött már az első évad végére annyi gonoszság a karakteréhez, ami még ebben az erőszakos világban is kirívónak számít. Majd jött a második évad negyedik része, Aemond Targaryen pedig nemcsak az őbenne, hanem a sárkányában, Vhagarban rejlő elemi erőt is bőséggel fitogtatta.

Az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell-lel egy Zoom-kerekasztalos videóbeszélgetés formájában ültünk össze, a színész az Indexnek arról beszélt:

• milyen érzés számára Osferth karaktere után egy végtelenül gonosz figurát eljátszani,
• hogy mi a legjobb abban, hogy egy ilyen nagy költségvetésű fantasyban szerepelhet,
• de az is kiderült, miért tartja komplex figurának Aemondot, és nem szimplán gonosznak.

Hosszabb időt töltött Magyarországon Az utolsó királyság forgatása miatt. Ott egy olyan karaktert játszott, aki nemes lelkű volt, Isten embere, egy harcias szerzetes. Milyen érzés önnek most egy olyan cselszövő bőrébe bújni, mint Aemond?

Érdekes, hogy felhozza Osferthöt, mert elég sok áthallás fedezhető fel közötte és Aemond közt, hiszen mindketten nemesi sarjak, akik kitaszítottá válnak, és méltánytalanul bánnak velük a testvéreik. Aemond vállát iszonyatos mértékű megfelelési kényszer nyomja, nemcsak a családjának, hanem magának is bizonyítani akar. Ő a második legidősebb fivér, aki az öröklés szempontjából semmire nem számíthat, így eljönnek olyan pontok az életében, például a második évad negyedik részében látható nagy csatában, amikor rájön, hogy neki kell a kezébe vennie az irányítást, máskülönben hoppon marad.

Aemondnak hatalmas erő áll a rendelkezésére, a sárkányának, Vhagarnak köszönhetően, aki bebiztosítja a karakteremnek, hogy olyan dolgokra képessé váljon, amelyekről a királyság többi lakója maximum álmodozhat. Nincs sok választása Aemondnak, a sarkára kell állnia, hogy beírja magát a történelemkönyvekbe, és számomra különösen izgalmas, hogy a nagyságra való törekvésében a sárkánya is ennyire sarkalatos pontot jelent.

Köszönöm!

Köszönöm szépen! – mondja Ewan Mitchell tökéletes magyar kiejtéssel.

Mit gondol Aemond ijesztő megjelenéséről, az őt körülvevő, sötét auráról? Miből fakad, hogy Aemond egy ennyire fenyegető jelenség a sorozatban?

Egyrészt abból, hogy kiismerhetetlen, az évad első felében többnyire a perifériáról tevékenykedik a karakterem, az árnyak közül lép ki, hogy beleszóljon a Targaryenek hatalmi játszmáiba. Shakespeare-hez fűződik az az elgondolkoztató mondat, hogy a szem a lélek tükre... hogy lehet ezt értelmezni egy olyan fickó esetében, mint Aemond, akinek csak egy szeme van, a másik helyén pedig egy zafír ékkő csillog? Aemond szemfedője egy kicsit a lelkét és a szándékait is eltakarja? Talán. Az biztos, hogy kiszámíthatatlanná válik emiatt.

Az első négy epizódban Aemondot körbeveszi egyfajta csendesség, magához képest is ködösebb a viselkedése, és nem lehet tudni, hogy mire készül. A filmekben és sorozatokban imádom, amikor valaki így elrejti a szándékait, mert lehetőséget ad mindez a nézőknek, hogy spekuláljanak, és megpróbáljanak belelátni a karakter fejébe, hogy aztán végtelenül megdöbbenjenek, amikor Aemond olyat csinál, amire nem voltak lelkileg felkészülve.

Aemond és az anyja, Alicent kapcsolata nem éppen a legegészségesebb a sorozatban. Ebből is fakadhat az a frusztráció, ami így kitör néha a férfiból?

Minden gyerek vágyik a szeretetre, a feltétlen szeretetre. Ha pedig mindezt nem kapja meg, simán leégeti a szülői házat, hogy egy kis melegséget kapjon, még ha nem is a szeretet lángjai égnek ekkor. Aemond számára a lázadást a háború jelképezi, de tény, hogy az Alicenttel való kapcsolata olaj a tűzre. Fogalmam sincs, mi lesz, ha rájön, hogy Criston Cole és az anyja ágyra járnak egymással, vélhetően nem sok jó kerekedik ki majd abból sem.

Aemondot eddig egy rendkívül megtört személyiségként ismertük meg.

Nemcsak fizikailag különbözik a többiektől, hanem lelkileg is. Imádom Michael Mann filmjének, a Szemtől szemben című klasszikusnak az egyik jelenetét, amelyben Robert De Niro karaktere arról beszél Al Pacinónak, hogy az ember életében nem lehet semmi, amitől nem tud fél perc alatt örökre búcsút venni, ha a zsaruk befordulnak a sarkon. Aemond hasonló kód szerint él, mint De Niro ebben a filmben, ez teszi lehetővé számára, hogy úgy gondolkozzon, szeretetnek nincs helye a világában, és nem ragaszkodhat senkihez. Pontosan ezért hagyja ott annyira szenvtelen módon azt a prostituáltat, akit addig ölelgetett a harmadik részben. Aemond úgy véli, a szeretet a gyengeség jele, és ő nem engedheti meg magának, hogy gyengének mutatkozzon. Aemond nem más, mint Westeros Terminátora, akitől mindenki retteg.

Színészként, professzionális oldalról nézve miért szeret a Sárkányok házán dolgozni?

Színészként hálás feladatunk van, a szkriptek remekül meg lettek írva, Trónok harcához méltóak a dialógusok, az erős alap, a jó írás ott van már az asztalon, a mi dolgunk, hogy átadjuk azt a legjobb tudásunk szerint a nézőknek. Aemond nem az a fajta karakter, akit kedvelniük kellene a nézőknek, de Ryan Condal és az írógárda olyan forgatókönyveket írnak, hogy képtelenség nem szimpatizálni – legalábbis egy kicsit – a félszemű Targaryennel.

A legjobban talán azt szeretem ebben a sorozatban, hogy lenyűgöző épített díszletekben dolgozunk, a Vörös erődöt is megépítették egy stúdióban, legalábbis jó részét. A különböző helyszíneket lépcsők, folyosók kötik össze, és színészként egyszerűen elveszik bennük az ember. Amikor lekapcsolják a villanyokat, és felgyúlnak a lámpák, olyan, mintha egy másik világban járnánk, elszakadnánk a valóságtól. A sétálós jeleneteket direkt hosszan elnyújtva is veszik fel, egyszerűen képtelenség, hogy az embert ott, a forgatáson ne szippantsa be ez a világ, és jó pár óra erejéig úgy érezhessük, hogy tényleg ott vagyunk Westerosban. Ez az élmény megfizethetetlen.

A Sárkányok háza második évada szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Maxon, eddig négy rész került fel a nyolcrészes etapból, a folytatás minden hétfőn érkezik a platformra.