Rég nem daráltunk akkora elánnal sorozatot, mint ezt az új ügyvédes thrillert

Jake Gyllenhaalnak mindig is kitűnően mentek a mogorva, önmarcangoló szerepek, elég a színész olyan korábbi munkáira gondolni, mint az Éjjeli féreg, a Darabokban, a Mélyütés, vagy ha a kezdetek kezdetére akarunk visszamenni, akkor az Oscar-jelölt művész karrierjének korai szakaszában ott találjuk a Donnie Darkót, ami a befordulós misztikus filmek csimborasszója. Most, az Apple TV+-on június 12-én dupla résszel elindult Ártatlanságra ítélve című ügyvédes thrillerben Gyllenhaal megint azt csinálhatja, amihez a legjobban ért, csak ezúttal egy Rusty Sabich nevű ügyész mindig jól vasalt öltönyébe bújva.

Az Ártatlanságra ítélve cselekményét egy kegyetlen kéjgyilkosság indítja be, amikor az úgyszintén a chicagói ügyészségen dolgozó Carolynt (Renate Reinsve) holtan találják a lakásán, és ahogy haladunk előre, egyre több jel mutat arra, hogy a tettes Rusty lehet. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni a Peter Sarsgaard-féle Tommy Molto, aki vendettát indít hősünk ellen, és személyes ellenérzései miatt is szívesen látná Rustyt jó pár évre rácsok mögött.

A széria showrunnere, David E. Kelley érdekes háttérből jön, a szakember egyszerre remek művelője a rejtélyes sztoriknak, gondoljunk csak a Hatalmas kis hazugságokra vagy a Tudhattad volna című thrillerre, és az olyan általa jegyzett szériáknak köszönhetően, mint az Ally McBeal vagy a Boston Legal, ügyvédes témában is nagyon otthon van. Kimondhatjuk tehát, hogy hálás dolga van az írónak, mert az Ártatlanságra ítélve e két zsánernek az ötvözete, mégpedig abból a csavaros fajtából, ami odaszögezi az embert a tévéhez. Csak hab a tortán, hogy a bűnügy komplexebbnek bizonyul, mint amilyennek első látásra tűnik, hiszen van itt minden: megcsalás, szakmai féltékenység, és még egy korábbi gyilkosság is képbe kerül, amikor felmerül, hogy egy hasonló módszerekkel elkövetett emberölés lehet, hogy nem annyira lezárt, mint mindenki gondolta.

A főszereplő, a Rustyt játszó Jake Gyllenhaal egyszerre visszafogott és rettenetesen szenvedélyes alakítást tesz le elénk az asztalra, pedig az Oscar-jelölt sztár most sorozatozik életében először. Amikor megkérdezték, hogy mi vonzotta éppen ehhez a thrillerszériához, a színész úgy fogalmazott, hogy izgalmasnak találta, hogy David E. Kelley mellett J. J. Abrams is nyakig benne van a végeredményben executive producerként, na és vonzotta annak a lehetősége, hogy hasonló élményt kap az Ártatlanságra ítélve készítésekor, mint mi nézők, akik részről részre fedezik fel az újabb részleteket, és rágjuk le a körmünket azon, hogy vajon tényleg Rusty-e a gyilkos.

Érdemes tudni ugyanis, hogy a készítő érdekes módszert alkalmazott, csak az első egy-két epizód forgatókönyveit írta meg, és a stáb a végjátékot illetően teljesen vakon ment be dolgozni. Ahogy haladtak előre, úgy hozta nekik David E. Kelley az újabb szkripteket, és talán ennek a húzásnak is köszönhető, hogy mindenki annyira feszült, már-már lázálomba illő, őszinte játékot mutat fel a szereplőgárdából. Ritka az ilyen, de ahogy a showrunner tökéletesen összepattintotta a színészeket a Hatalmas kis hazugságra, úgy hasonló bravúrt csinált meg az Ártatlanságra ítélve esetében is.

Az tény, hogy amint kiderül, az ügyész megszállottja volt kollégájának, de többet tényleg nem érdemes tudni a sztoriról, részről részre kell felfedezni a csavarokat. Lehetőleg darálva, mert ez a széria úgy lett kitalálva. Még a szereplők közül érdemes kiemelni Rusty nagy tudású mentorát, Raymond Horgant, akit Bill Camp nagyon szerethetően és kompetensen játszik el, de a vérszemet kapott nemezisként megismert Tommy Moltótól is úgy nyílik ki az ember zsebében a bicska, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Bravúr, hogy a Rusty nejét, Barbarát játszó Ruth Negga ugyancsak olyan őszinte alakítást mutat be, a gyerekekkel együtt, hogy úgy izgulunk azért, hogy Sabichék ne váljanak el, mintha a mi családunkról lenne szó.

Egy dolog miatt lehetünk csak elégedetlenek, hogy bár a nagy csábítóként látható Renate Reinsve jó kis túlfűtött jeleneteket zavar le a sorozatban, A világ legrosszabb embere főszereplőnője itt némiképp háttérbe szorul. Nyilván, mert Carolyn meghalt, de Reinsve az a fajta művésznő, akiből zsigerből szeretne az ember minél többet kapni. Főleg amikor egy ilyen díjesélyes alkotásról van szó.

Óramű pontossággal lett összerakva az Ártatlanságra ítélve. Igen, ez egy oldschool ügyvédes sorozat, ami egy nem mostanában írt, 1987-es regényen alapszik, mégis olyan jó érzékkel írta meg a David E. Kelley által vezetett írógárda a szkripteket, olyan ügyesen eltalált ütemben jönnek a csavarok, az érzelmi csúcspontok, hogy ember legyen a talpán, akit nem rántanak be az események. Visszafogott, főleg tárgyalótermi drámáról van szó, némi thrilleres és családi szériás beütéssel, de mindenből pont jó adaggal kapunk.

Na és azt sem árt megjegyezni, hogy a mai napig rácsodálkozik az ember, hogy az Apple TV+ milyen minőséget képes elénk tenni, az biztos, hogy az HBO-nál sincsen szégyenkezni valójuk, nézzünk rá a Sárkányok házára vagy a The Last of Usra, de azon se csodálkoznánk, ha egy picit az Ártatlanságra ítélvét irigyelnék az almás cégtől. Lenne miért, mert eddig ez az év egyik, talán kimondhatjuk, hogy az év legkörmönfontabb thrillere. És a jó hír, hogy lesz második évad, bár másik üggyel, de hátha nem szúrják el.

9/10

Az Ártatlanságra ítélve magyar felirattal nézhető az Apple TV+-on, az első évad 8 részes, az évadzáró július 24-én jön a platformra.