Richard Armitage: Rémálmok gyötörtek, olyan vad dolgokat kellett művelnem egy sorozatban

Vannak, akik A hobbit-filmek Thorinjaként ismerik, a vájtfülűek azonban inkább akció-thriller sztárként zárták a szívükbe az 52 éves Richard Armitage-et, aki hosszú, sorozatos pályafutása során olyan alkotásokban szerepelt, mint a Spooks, a Strike Back, mostanában pedig – kis túlzással – nélküle nincs Harlan Coben-adaptáció, abból a tényből kiindulva, hogy pár hónapja kiderült, már a soron következő negyedik ilyen thrillerben játszik majd a veterán színész. Augusztus 1-jén futott be a Maxra a Sony Pictures Television által gyártott Red Eye – Halálos repülés első évada, ami újfent egy thriller. Ebben Armitage karakterét, dr. Matthew Nolant emberöléssel vádolják meg, és pont amikor kitenné a lábát a londoni reptérről, nyakon csípik őt, felrakják egy éjszakai járatra, és egy vérmes nyomozónő, a Jing Lusi által játszott Hana Li felügyeletében visszaküldik Pekingbe, hogy ott felelősségre vonják.

A Red Eye két főszereplőjével, Richard Armitage-dzsel és Jing Lusival exkluzív interjút készíthetett az Index a Sony magyar képviseletének köszönhetően. Az online lezajlott Zoom-beszélgetésben többek között szóba került:

• mit gondolnak a Red Eye főszereplői, mi tesz egy brit thrillert egyedivé egy amerikaihoz képest,
• klausztrofóbnak érezték-e a körülményeket a Red Eye felvételei során,
• Richard Armitage-től pedig nem csak azt kérdeztük meg, miért vállal mostanában ennyi Harlan Coben-sorozatot,
• hanem arra is kitértünk, milyen emlékei vannak a Hannibal-sorozatról, amelyben a vörös sárkányt játszotta.

Mindkettejük neve mellett sok thriller sorakozik, bele lehet unni vagy fáradni ebbe a műfajba, ha túl sokat mozog benne az ember?

Richard Armitage: A thriller pont az a műfaj, amelyre igaz, hogy minél többet olvas belőle az ember, vagy éppen szerepel benne, annál magasabbra kerül a léc. Egy idő után előre látjuk a fordulatokat, emiatt pedig jobban megválogatjuk, hogy legközelebb mibe öljük bele az időnket. Ezt imádtam a Red Eye-jal kapcsolatban, mert fogalmam sem volt a befejezésről, amikor elkezdtem olvasni. Ami engem illet, nem fáradtam bele a thrillerekbe, továbbra is odavagyok a hátborzongatásért.

Jing Lusi: Sokban függ a történettől, a Red Eye esetében úgy éreztem, hogy egyedi oldalról közelít, mert egy repülőgépen játszódik, de tetszett a főszereplők, Hana és Nolan közötti állóháború, na meg a globális összeesküvés, amit beleszőttek a sorozatba az alkotók. Legyen szó thrillerről, vagy bármi másról, nálam mindig a sztorin áll vagy bukik a dolog.

Mit gondolnak, mi az, ami egy brit thrillert egyedivé tesz egy amerikaihoz képest?

Richard Armitage: A brit thrillerek nem annyira óvatosak, mi a sorozatainkban bátran kritizáljuk akár a saját intézményeinket is. Ehhez képest talán az amerikaiak rendelkeznek a legnagyobb befolyással a világon, és néha abba ringatják magukat, hogy tévedhetetlenek. A britek sokkal kritikusabbak saját magukkal szemben, a Red Eye a tökéletes példa arra, amikor egy széria jó alaposan bemutatja a politikai rendszeren belül elharapódzó korrupciót, tükrözve a valóságot.

Jing Lusi: Szárazabbak a brit thrillerek, és úgy összességében a brit filmekre és sorozatokra el lehet mondani ugyanezt. Ugyanakkor, ahogy Richard is mondta, több bennünk az önbizalomhiány. Megkérdőjelezzük saját magunkat, míg az amerikai szériákban mindig biztosak benne, hogy a jó úton járnak, egyfajta arrogancia jellemzi őket.

Jing, amikor megformálta Hanah karakterét, inspirálta önt bárki a filmtörténelemből? Jó pár kemény női detektívet láthattunk az elmúlt években, évtizedekben ebben a műfajban.

Jing Lusi: Bár azt vallom, hogy az ember ne nagyon tanulmányozza mások színészi alakításait, amikor a saját munkájáról van szó, a Line of Duty például nagy hatással volt rám, és lenyűgözött abban a sorozatban a sok erős női karakter, de tátott szájjal néztem azt is, amit Sarah Lancashire a Happy Valley című sorozatban művelt. Bár az procedurális, főleg utóbbit vettem alapul, amikor a Red Eye-ra felkészültem. Sarah karakterének elszántsága, szárazsága rendkívüli módon inspirált. Én is valami hasonlót igyekeztem összehozni a Red Eye-ban.

A Red Eye nagy része egy repülőgépen játszódik, nem érezték néha klausztrofóbnak a forgatást?

Richard Armitage: Nem volt könnyű dolgunk a forgatáson, mert a repülőgép, amin dolgoztunk, egy hangárban volt, és néha majd meghaltunk rajta a hőség miatt. Féltem tőle, hogy mennyire lesz klausztrofób munka ez, de – és ezt talán mindkettőnk nevében mondhatom – szerencsére jól éreztük magunkat közben. Ráadásul a business classban zajlottak az események, ahol azért több mozgásterünk volt. Ami azt illeti, a klausztrofób és drámai hangulatot, amit a sorozat sugároz magából, mesterségesen, a forgatáson kellett megteremtenünk.

Jing Lusi: Benne volt a pakliban, hogy klausztrofóbbá váljon a forgatás, főleg, ha olyan emberekkel lettünk volna összezárva, akiket nem kedvelünk. A mellékszereplőket csak dicsérni tudom, ahogy a stábot is, egyszerre két kamerás csapat dolgozott folyamatosan, kis térben. Mégis mindenki kijött mindenkivel, úgy éreztem, mintha valami nyári táborban lennék.

Állítólag a Red Eye második évadát már berendelték, önök szerint  folytatható  a repülőgépes tematika?

Jing Lusi: Csak pletykálják egyelőre, semmit nem erősítettek meg hivatalosan a második évad berendeléséről. A sztorival kapcsolatban, és hogy merre kanyarintják el, fogalmunk sincs per pillanat. Mindenképp tűkön ülve fogadnám, ha azt mondanák a készítők, hogy megint egy repülőgépen játszódik a folytatás. Az biztos, hogy jó nagy szerencsétlenségeknek kellene érniük a karaktereinket, hogy újfent olyan helyzetben találják magukat, mint az első évad során.

A Red Eye engem sokban emlékeztetett a Harlan Coben-adaptációkra. Richard, szinte túlzás nélkül lehet mondani, hogy ön nélkül manapság nem készülhet Harlan Coben-sorozat. Mi az, ami ennyire vonzza önt az író regényein alapuló sorozatokhoz?

Richard Armitage: Iszonyúan fordulatosak a Harlan Coben-thrillerek, erősek bennük a cliffhangerek, és ami úgy igazán megfogott az írásaiban, az az, hogy nagyjából ugyanazt járja körbe az író, csak más és más szempontból. Gondolok itt a technológiára, az általunk hagyott online ujjlenyomatokra, arra, hogy bármennyire is szeretnénk elrejteni a világ elől, hogy kik vagyunk, a mai, rendkívül digitalizált világban egyszerűen képtelenség. Mindez persze főleg azoknak rossz hír, akik valami rosszat követtek el.

A Red Eye valóban sokban hasonlít egy Harlan Coben-szériára, mert itt is a digitális lenyomataink, a rejtegetett igazság leleplezése, a nyomozás a központi témák, de pont ettől izgalmas.

Richard, jó pár évvel ezelőtt  oroszlánrészét vállalta  egy másik kultikus thrillernek, a Hannibalnak is, amelyben a vörös sárkányt játszotta, és a vergődő harmadik évadot lényegében megmentette. Hogyan emlékszik vissza Bryan Fuller sorozatára?

Richard Armitage: Traumatizált engem az a sorozat. A Hannibalban olyan vad dolgokat kellett művelnem, hogy el se akartam hinni, amikor olvastam a szkripteket. Konkrétan oda kellett ragasztanom egy embert egy kerekesszékhez, meztelenre kellett vetkőztetnem, oda kellett másznom hozzá, és le kellett harapnom az arcát. Annyira sötét és erőszakos volt az a sorozat. Rémálmok gyötörtek éjszakánként a Hannibal miatt sokáig. Bryan Fullert mint alkotót nagyon tisztelem, és szeretem, ahogy a kreatív munkához hozzááll, mert az zseniális. Gondoljunk csak bele: Hannibal Lecterről képes volt egy ennyire művészi és gyönyörű sorozatot megalkotni! A mai napig hálás vagyok, hogy egy szeletet én is kaptam az élményből.

A Red Eye – Halálos repülés szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Maxon.