Tolkien forog a sírjában, annyira rossz A Gyűrűk Ura-sorozat új évada

J. R. R. Tolkient korrektül adaptálni nem könnyű. Peter Jacksonnak is csak félig sikerült, mert bár A Gyűrűk Ura-könyvtrilógiát feldolgozó mozifilmjei sok díjat elnyertek, bámulatos klasszikusok lettek, amelyek a mai napig megállják a helyüket és élvezetesek, addig A hobbitból kisajtolt újabb három film már rondán megbicsaklott. Nem csoda persze, hiszen egy alig 300 oldalas regény adta az előzményfilmeknek az alapot, a forgatókönyvírók ráadásul képtelenek voltak tolkieni magasságokba emelkedni.

Döbbenetes, de jelen pillanatban visszagondolva rájuk, nem is voltak annyira vállalhatatlanok A hobbit-filmek, legalábbis ha az Amazon fantasysorozatához, A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűihez mérjük azokat. Az augusztus 29-én második évadával visszatért produkció néhány erényétől eltekintve olyan lett ugyanis, mintha lelkes ötödik osztályosok készítenék, akik túl kicsik még ahhoz, hogy felfogják ésszel, miért rajonganak milliók Középföldéért.

Pedig A Hatalom Gyűrűi új évada egészen biztatóan kezd, nagyjából 70 perc erejéig úgy tűnik, mintha a showrunnerek, J. D. Payne és Patrick McKay tanultak volna a múlt hibáiból. Kapunk egy rövidebb előzményszálat, ahol megvillantják nekünk Szauron másik arcát, pár jelenet erejéig Jack Lowden alakításában, na és a bukott tünde, Adar (Sam Hazeldine) ellene indított lázadását és árulását, hogy aztán szembesüljünk vele, új arc (Charlie Vickers) ide vagy oda, a Sötét Nagyúr minden formájában óriási fenyegetés. Ez a pár perc már elég, hogy magába szippantson, és szerencsére mindezek után az első epizód nagyrészt az Idegennel (Daniel Weyman), a névtelen varázslóval és hobbittársaival tart. Ekkor elégedetten csettinthetünk,

Ám ekkor jönnek a tündék, hogy beleköpjenek a nézők levesébe. Kevésszer fordul elő velem, hogy annyira rossz alakításokat látok egy tévésorozatban, hogy kénytelen vagyok inkább átkapcsolni magyar szinkronra, hátha úgy jobb lesz az élmény. És lám! A Hatalom Gyűrűi egyből pár fokkal elviselhetőbbé válik onnantól, hogy a Morfydd Clark által játszott Galadriel, a Robert Aramayo-féle Elrond és a többiek magyarul szólalnak meg. A szinkronszínészek hangjátéka, a lefordított szövegek iszonyúan emlékeztetnek a Peter Jackson-filmekre, ami elvileg ugye ennek az adaptációnak papíron a célja lenne.

Félreértés ne essék, A Hatalom Gyűrűi inkább a kétezres évek elején bemutatott filmeket igyekszik utánozni, mintsem Tolkien írásainak tűpontos lekövetésével próbálkozna, de pont ez az utánzás az, ami miatt elvérzik a széria. A látvány gyönyörű, eposzi méreteket öltő, ám a színészek többnyire képtelenek egy picit is emlékeztetni az általunk látott és megkedvelt karakterekre. Igaz, hogy az emlékeit vesztett varázsló szála korrekt, de ha túlságosan sokáig húzzák, akkor könnyen kifulladhat. Illetve Szauron ármánykodása a második részre kezd paródiajelleget ölteni, ami sajnos kinyírja a sorozat egyetlen intrikus alakítását, amit Charlie Vickersnek köszönhettünk. Nagyon úgy tűnik, egy rossz paróka elég ahhoz, hogy tönkrecsapja a műélvezetet.

E Gyűrűk Ura-sorozatnak nagy hibája még – a már említett gyatra alakításokon és sokszor érdektelen dialógusokon, a Peter Jacksonba való kapaszkodáson kívül –, hogy túl sok szálat próbál markolni, és ezeknek csak egy része tartja fenn a figyelmünket. A sorozatnak a kisebbik része, sajna. Valahogy az első három epizódban a korábban legalább viccesnek számító törpékkel sem tudnak mit kezdeni az alkotók, nem beszélve az emberekről. Númenor túlpolitizált szála abszolút érdektelen, még a Sárkányok háza királydrámáját se képes megközelíteni, pedig magához képest annak a szériának is egészen gyatra volt az új etapja.

A rajongókat azért itt is próbálják kiszolgálni: a Banyapók mellett beköszön pár jól ismert motívum, de még e tekintetben is produkál hajmeresztő dolgokat A Hatalom Gyűrűi. Vegyük ide például az ork kisbabát. Eddig nem úgy volt, hogy sárból emelkedtek ki Tolkien világának szörnyetegei? Az átgondoltságot ez a sorozat abszolút nélkülözi, ha tényleg Gandalf rója Középföldét a sorozatban, a karakternek semmi keresnivalója a Másodkorban, és még lehetne sorolni napestig a butaságokat A Hatalom Gyűrűiből, de azok a tősgyökeres rajongók, akik kenik-vágják A Gyűrűk Urát, valószínűleg nincsenek már ott a képernyő előtt, hogy velünk bosszankodjanak…

Kicsit olyan ez a sorozat, mintha egymással kevés átfedést mutató szálakat néznénk hömpölyögni, és bár a tempón növeltek a készítők, de nem eleget. Minden lassúsága ellenére mégis sietősnek érződik az új évad kezdése, mert rohamtempóban haladunk a többi gyűrű megalkotása felé. Igaz, hogy ez pont egy olyan történés, ami izgalmas, hiszen Középfölde mindig is a gyűrűk misztériuma körül forgott, ám eközben Galadrielt és Elrondot két akkora szerencsétlennek állítják be az írók, hogy az ember tényleg csak a fejét tudja fogni.

Az, hogy érdekeljen bennünket a karakterek sorsa. És itt nemcsak az előzménysztorik átkáról van szó, miszerint tudjuk, hogy Galadrielék mindenképp túl kell hogy éljék az eseményeket, hanem arról, hogy a többiek sorsa nem érdekel minket. Mégis, ki forgolódik álmatlanul Isildur, a protohobbitok vagy akármelyik törpe miatt? Senki.

A Trónok harcában is rengeteg mindent elszúrtak, már az ötödik évadtól kezdve, amikor az alkotók kifogytak a könyves alapanyagból, szépen, lassan az HBO fantasyja is jóformán értékelhetetlenné vált. De ott legalább lerágtuk a körmünket, voltak kedvenceink, akiket megsirattunk. Ebben az esetben, A Hatalom Gyűrűinél viszont látszik, hogy papírmasék a karakterek, kidolgozatlanok, érzelmileg is nehéz kötődni hozzájuk. Ha valaki szereti A Gyűrűk Urát, az lehet, hogy elvan vele, de egy ekkora volumenű adaptációtól nem ennyit várunk. Hanem minimum, hogy elkápráztasson, nemcsak a látványvilágával és a zenéjével, amelyek közül egyébként mindkettő nagyon rendben van, hanem azzal is, hogy tartalmilag ad valamit.

Van még hátra öt rész, és az évad előzetesében villantgatnak azért olyan dolgokat, amelyek menthetnek A Hatalom Gyűrűi második évadán, de nagyon úgy tűnik, hogy drasztikus változások kellenének az üdvösséghez, minimum a showrunnerek kirúgása, az írógárda frissítése vezethetne ahhoz, hogy javuljon az élmény. Szomorú, hogy ezt úgy kell leírnom, hogy a második évad már készen van, lehet, hogy ez a hajó elment, még úgy is, hogy az a néhány működő ötlet, mint például a horrorokra jellemző, nagyon sötét hangulatú körítés be-bedobálása néha működik. Annyi biztos viszont, szerencse, hogy ezt a szériát Tolkien már nem látta, mert biztosan kitérne a hitéből.

5,5/10

A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi második évadának első három része már nézhető az Amazon Prime-on szinkronnal és magyar felirattal.