James McAvoy maga az ördög ebben az új horrorfilmben

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kaptam fel a fejem arra, hogy James McAvoyba mennyi tehetség szorult, a színész a Mocsok című feketekomédiában alakított egy lefizethető, drogfüggő és borzalmas mentális állapotban lévő zsarut. Aki nem látta, pótolja be, tényleg mocskosul jó szórakozás az a röpke másfél óra. Főleg, hogy ez lehetett az a film, ami elindította az X-Menben X Professzor fiatalabb verzióját is alakító színészt abba az irányba, hogy igazi gennyládák bőrébe kezdjen bújni.

McAvoy szinte a védjegyévé tette azt, amilyen szinten képes önmagából kifordulni, a Széttörve és az Üveg című M. Night Shyamalan-thrillerek után pedig végre eljött az ideje annak, hogy a 45 éves sztár csúcsra járassa őrületét a kamerák előtt. Köszönhetően a Szádra ne vedd című, hazánkban szeptember 12-től vetített amerikai horrorfilmnek, melyben  James McAvoy olyan módokon zsigerel ki lelkileg egy mit nem sejtő családot, hogy az ember inkább félrerakja a kezében lévő popcornt. Mert miközben nézzük, konkrétan elmegy az étvágyunk a látottaktól.

A Szádra ne vedd már abból a szempontból is egy érdekes próbálkozás, hogy egy 2022-es dán-holland alkotásnak, A látogatásnak a remake-je. Egy olyan filmé, amelyet itt, a Cinematrixban is kielemeztünk anno, és meg is dicsértünk amiatt, hogy a rendező, Christian Tafdrup olyan mesterien építette benne a feszültséget, a véres és kegyetlen csattanó pedig csak felrakta az i-re azt a bizonyos pontot. Nyilván kíváncsi voltam tehát, hogy egy ennyire eredeti és jól megvalósított ötletet, a saját magáért kiállni képtelen családét fel lehet-e élvezhetően dolgozni, és egyáltalán van-e értelme annak, hogy A látogatást máris remake-eljék.

Bár az eredeti filmben sem voltak rosszak az alakítások, a Szádra ne vedd simán maga mögé utasítja Tafdrup alkotását. Mindez főképp James McAvoy érdeme, aki kiismerhetetlenül cicózik áldozataival, és az ezúttal különösen szétgyúrt színész olyan passzív-agresszivitást sugároz magából, hogy a néző is összerezzen tőle. Pedig McAvoy karaktere, Paddy és kikapós neje, Ciara (Aisling Franciosi) nyilván nem tudnak bántani minket a vásznon keresztül, és mégis nagyon fenyegetően hatnak.

A másik oldalon, a már említett áldozatok között a Tizenegyes állomásban is zseniális Mackenzie Davis alakít egy Louise nevű csalfa nejt, aki férje, Ben (Scoot McNairy) teszetoszasága miatt egyre frusztráltabb. Na és ott vannak a gyerekek, a felnőni képtelen Agnes (Alix West Lefler) és a furcsamód szótlan Ant (Dan Hough), akik fiatalkoruk ellenére is jócskán belekeverednek a dolgokba, ugyanakkor érdekes módon mozgatórugói tudnak lenni a történetnek. Jobban, mint az eredetiben.

De beszéljünk picit a sztoriról, hátha valakinek nem ismerős. A Szádra ne vedd Olaszországban játszódik, tombol a nyár, és Ben a nejével, Louise-szal és közös lányukkal, Agnesszel igyekeznek kiereszteni a fáradt gőzt. Hőseink amerikaiak, de Londonban élnek, láthatóan nagyon jót tesz nekik a napsütés, a kikapcsolódás, tekintve, hogy a britek hazáját nem véletlenül emlegetik sokszor ködös Albionként, amiből a Dalton-famíliának már nagyon elege van. Itt, nyaralás közben ismerkednek meg Daltonék a hozzájuk képest sokkal lazább és életigenlőbb Paddyvel, Ciarával és fiukkal, Anttel. Daltonék és új barátaik hirtelen el is vannak, mint befőtt, közösen gúnyolódnak a náluk lúzerebbnek tűnő nyaralókon, és színes koktélokat iszogatnak… A kapcsolódás végül odáig vezet, hogy a brit pár meghívja az amerikaiakat, menjenek el hozzájuk egy hétvégére vidékre, beindítva olyan események láncolatát, amelyek Bent és szeretteit hamarosan irtózatos tortúrának teszik ki.

A Szádra ne vedd sokáig egészen pontosan követi A látogatás eseményeit és fordulatait, amiket meglepő módon még intenzívebben élhetünk újra, köszönhetően annak, ahogy a színészek nagyon átélhetően játszanak. Szexuális túlfűtöttség, apai indulatok, anyai féltés, az amerikai változat sokkal bevállalósabban vájkál ezekben a nehéz témákban, McAvoyéknak hála pedig a sokkoló momentumok is nagyobbakat ütnek, még feszültebbé tesznek bennünket, mint az eredeti változat esetében.

Az egy dolog, hogy Paddy toxikus, hazudozik, és teszi a szépet, a 2024-es verzióban a leendő áldozatok, vagyis Daltonék is sokkal izgalmasabbak. Scoot McNairy figurája, Ben irtózatosan felhúzza az embert azzal, hogy mennyire tehetetlen, képtelen kiállni saját magáért, a házasságáért, a boldogságáért, az életéért, olyannyira, hogy az ember szinte el se tudja ítélni a Mackenzie Davis-féle Louise-t a kvázi megcsalás miatt.

Aztán történik valami. A Szádra ne veddről érdemes tudni, hogy nem szolgai adaptáció, pár fontos részleten változtattak – amellett, hogy a felkavaró mondanivalót és megvalósítást megtartották. Ugyanakkor a sztori éles kanyart ír le az eredetihez képest, és a dán–holland film mindenféle katarzist nélkülöző, sokkoló fináléját elkerüli az amerikai változat író-rendezője, James Watkins.

Megosztó döntés mindez, és egy ponton túl ismeretlen területre téved az is, aki látta A látogatást, Watkins olyan szinten átdolgozza a legutolsó nagyjából 20 percet. Kicsit túlnyújtottnak, ugyanakkor nagyon potens átírásnak bizonyul, amit a készítő csinál. Nyilván amerikaiakról van szó, így elképzelhetetlen, hogy azok ne térjenek magukhoz, és ne próbáljanak meg visszavágni az őket sanyargató falusi családnak. A szkript változat is meg nem is, a Szádra ne vedd végére nem mindenki jut el odáig, hogy tököket növesszen magának, ebből a szempontból pedig minden eltérés ellenére

Na és a sokkfaktort sem dobja ki Watkins és az alkotógárda a kukába, a Szádra ne vedd amerikai verziója után is ugyanolyan döbbent tekintettel meredünk magunk elé, hiába a popslágeres stáblista. Csak a néma meghökkenés, a fejcsóválás marad osztályrészünk, amivel reagálni tudunk a fináléra. Pont mint két éve, csak más okokból.

A Szádra ne vedd azon kevés remake-ek egyike, amelyik bizonyos tekintetből jobban sikerült az eredetinél. Persze ezt az egyéni szájíz is diktálja, aki nem tud elvonatkoztatni A látogatástól és annak pszichopata csattanójától, annak nem fog tetszeni ez a verzió. Különösen a vége nem. Nyitottan hozzáállva azonban pár hajszállal élvezhetőbb is, amit az amerikaiak kihoztak a sztoriból.

8,5/10

A Szádra ne vedd jelenleg is megy a magyar mozikban.