Az HBO elhozta nekünk az elmúlt évek legmocskosabb gengsztersorozatát

A DC nagyon csúnyán belebukott abba, hogy a Marvel mintájára filmes univerzumot próbáltak meg építeni. Jól mutatja, hogy mennyire dilettáns módon kezelték az egészet, hogy olyan karaktereket herdáltak el, mint Henry Cavill Supermanje, a Ben Affleck-féle Batman, esetleg a Jason Momoa által játszott Aquaman, de sorolhatnánk még a szinte tökéletes castingokat (Gal Gadot, hess innen!) napestig. Egy dolgot mégis ügyesen csinált a DC, még a James Gunn kinevezése előtti időszakban is, mégpedig azt, hogy a különálló, egymáshoz nem kapcsolódó filmek terén kiemelkedő, művészeti értékkel bíró alkotásokat adtak ki a kezeikből. Elég felemlegetni utóbbiak közül a Jokert, vagy éppen a Robert Pattinson főszereplésével készített, 2022-es Batmant.

Matt Reeves valami olyasmit csinált meg a Batman esetében, amit eddig nagyjából mindenki lehetetlennek hitt. A Denevérembert sötéten, felnőttesen, hiperrealisztikusan ábrázolta, Gothamet pedig egy bűntől fuldokló metropoliszként, ahol Pattinson Bruce Wayne-je mellett olyan ikonikus karakterek bontogatták szárnyaikat, mint a Macskanő (Zoe Kravitz) és Oz Cobb, vagyis a Pingvin (Colin Farrell). A két évvel ezelőtt vászonra tűzött Batman-film a szó szoros értelmében eredetsztori volt, nemcsak a címszereplő, hanem az épp említett figurák is gyerekcipőben jártak még.

Kicsit hitetlenkedtem, amikor meghallottam, hogy éppen a Pingvin kap saját sorozatot az HBO-tól. A felismerhetetlenre maszkírozott, kopaszodó, nagydarab, mindenfajta sármjától megfosztott, furcsán bicegő Colin Farrellnek bár volt néhány izgalmas megmozdulása, különösen az a bizonyos autós üldözés, mégse érződött egy olyan figurának a Batmanben, akire komolyabban építeni lehetne, akár egy nyolcrészes történettel. Merthogy ez a Pingvin még nem az a Pingvin volt, akit a képregényekben is sokan megismertek, csupán egy kisstílű maffiózó, akit halálra idegesített a gúnyneve, és az, hogy mindenki alulértékeli, lekicsinyli őt.

Na most a szeptember 20-án a Maxra érkező Pingvin című sorozat végre elkezdi azt, amit már a legutóbbi Batman-filmtől is vártunk volna, vagyis vastagabb ceruzával rajzolja meg Colin Farrell gothami maffiózóját. Egy héttel a Batman eseményei után járunk, Gotham nagy része pusztulatos állapotban van, víz öntötte el az utcákat, a Rébusz (Paul Dano) ténykedése komoly nyomokat hagyott a nagyvároson, a Denevérember minden ténykedése és hősiessége ellenére. Maga Pingvin is elszörnyedve nézi a híradásokat, túl sok ideje azonban nincs a mélázásra, Carmine Falcone (John Turturro) halott, mindez pedig az alvilágban új ajtókat nyit meg. Talán nem meglepő, hogy Oz Cobb köszöni szépen, be is lépne rajtuk. Ha kell, erőszakkal.

A Pingvinnek nyilván nincs könnyű dolga, mert a megüresedett főgengszteri pozícióra vannak rajta kívül is, akik pályáznak, például Alberto Falcone (Michael Zegen), Carmine piperkőc fia, és nem érdemes megfeledkezni az Arkhamból szabadult, egészen hátborzongató és őrült Sofia Falcone-ról sem, akit a How I Met Your Mother angyalarcú Cristin Miliotija alakít, csak most némi ördögi körítéssel.

Elég, ha ránéz az ember Oz Cobbra, tiszta sor, hogy a szérián ezúttal executive producerként ügyködő Matt Reevesék a Maffiózókból inspirálódtak, és ami a Gotham gengszterei közötti hatalmi játékokat, árulást, a kimért, lassú, de mély párbeszédeket, valamint a hirtelen és véres leszámolásokat illeti, a Pingvin című sorozat nem is okoz csalódást. Már a pilot alapján látszik, hogy az HBO nemcsak büszke lehet arra, amit a showrunner, Lauren LeFranc kiadott a kezei közül, hanem egyértelmű, hogy akár a csatorna új zászlóshajójává is válhat a produkció. Még úgy is, hogy Colin Farrell kijelentette, gyűlöli eljátszani Ozt, mert fizikailag annyira át kell alakulnia hozzá, ami számára már kínzó élmény.

Alig 65 perc alatt az írók a Batmanhez képest meglepően nagyot mélyítenek Oz Cobb figuráján, köszönhetően nemcsak annak, hogy bemutatják a Pingvin elszabott családi hátterét, a rajta uralkodó, mentálisan zavart anyjával, Francisszel (Deirdre O’Connell) a középpontban, hanem adnak Colin Farrellnek egy még hozzá képest is kegyetlen nemezist, akit egyszerűen nem lehet megkerülni. Simán lehet, hogy Cristin Miliotiból a Pingvinben nyújtott alakítása miatt válik igazi húzónév és nagy sztár Hollywoodban, meg is érdemelné a színésznő, mert amilyen hangulati váltásokat bemutat, ahogy az arca átmegy mosolygósból vérszomjas maffiózóvá, akinek még fényes nappal is villognak a szemei, az hátborzongató. Itt-ott még Farrelltől is lopja a show-t, ami nagy szó.

Alá kell írnom, hogy az HBO új gengsztersorozata helyenként manipulatív, például szemtelenül használja a Batman zenéjét. De akármilyen olcsó megoldás, mégis hangulatba hoz, rögtön visszahelyezi a nézőt Matt Reeves univerzumába, ergo eléri a célját. Amit viszont nem érdemes keresni a Pingvinben, az a 2022-es Batman művészfilmbe hajló látványvilága. Itt, mármint a pilotban nagyon látszik, hogy ebben a tekintetben a showrunner nem volt a helyzet magaslatán, a gagyibb CGI is kidob magából, és bár helyenként stílusos, és A keresztapa látványvilágát is megidézi, ez a spin-off nyilván a kanyarban sincs Pattinson Batmanjének vizualitásához képest.

A Pingvinben az a legjobb, hogy a már említett realizmust még magasabb szintekre emeli. Ez tényleg egy old school gengsztersorozat, csak éppen a kezdődő maffiaháborúnak otthont adó metropoliszt nem New York Citynek, hanem Gothamnek hívják. Minden más benne van, amiért a műfaj klasszikusait imádjuk, például az, hogy minden gonosztevő olyan, mintha fékevesztett olasz–amerikai lenne. Ide nem kell a Denevérember, hadd játsszák le a különjátszmát a gonoszok, tessék nekik teret engedni, és hadd emelkedjen fel a végén a valódi Pingvin. Ha pedig az HBO megdob ebből még egy évaddal, akkor se leszek túl mérges.

9/10

A Pingvin szeptember 20-án érkezik a Maxra.