Megan Fox csábító robotnak állt új filmjében, és minden perce arany

Nemrég egy interjúban megkérdezték Megan Foxtól, hogy mennyi időt és erőfeszítést igényelt új filmjére, a Subservience című thrillerre való felkészülés, mire az amerikai színésznő egy széles mosoly kíséretében csak annyit reagált, hogy semennyit. Merthogy Fox szerint az egész karrierje arról szólt, hogy azzal vádolta mindenki, úgy játszik, mint egy robot. Ezúttal pedig azt hozta a sors, hogy tényleg egy android bőrébe bújhatott, aki amennyire lelketlen, legalább annyira csábító is egyben.

A Subservience, melynek világpremierjét egyszerre tartották Budapesten és New Yorkban, egy Nick (Michele Morrone) nevű megviselt családapa körül forog, aki egy napon kis híján elveszíti feleségét. Maggie (Madeline Zima) végül „csak” kórházban köt ki, de súlyos állapotban, a férfinak így a gyereknevelés mellett a háztartásvezetés minden terhe is a nyakába szakad. Sebaj, egy olyan világban járunk, ahol már rendelkezésre állnak az emberszabású gépek. Nick be is vásárol egy expón, hazaviszi afféle bejárónőnek a Megan Fox által játszott, Instagram-modellekre hajazó külsővel felvértezett Alice-t. A Terminátor óta tudjuk, hogy az ehhez hasonló tanmesékben a robotokkal való barátkozás nem szokott jól elsülni, így ennek megfelelően tör ki az agresszió a szintetikus cselédlányból is. Már persze csak azután, hogy Alice egy kicsit összegyűri a lepedőt a ház urával.

A legkönnyebben úgy lehetne körülírni a Subservience-t, hogy ez a M3GAN 18+-osra szabott változata, amelyben a rendező, S. K. Dale rendesen kihasználja Megan Fox felturbózott testi adottságait, a színésznőt folyamatosan rövid szoknyában, máskor Az ötödik elem által inspirált alig ruhában mutogatják, ráerősítve, hogy ez bizony egy erotikus thriller. Amiből lehetett volna akár kultklasszikus is? Igen, ha kevésbé kiszámítható a történet, ha thriller lévén kerül némi feszültség is a végeredménybe. Tény és való, hogy Fox úgy játszik, mintha rá szabták volna ezt a szerepet, de hiába a Transformers egykori szépségének minden erőfeszítése, közte és Michele Morrone Nickje között csak nagy ritkán, két három jelenetben fedezhető fel bármiféle kémia.

Valamelyest azért erőlködnek az írók, érdekes ötlet, hogy számító és empátiát színlelő robotként ábrázolják Alice karakterét, aki amellett, hogy saját férjének akarja megkaparintani a Subservience férfi főszereplőjét, önjelölt anyaként még  a házaspár kislánya, Isla (Matilda Firth) nevelését is megpróbálja átvenni. Családanyává igyekszik avanzsálni a robotnő, akinek talán az a leghátborzongatóbb, és a nézői ingerküszöböt látványosan áttépő megmozdulása, amikor a Madeline Zima által alakított anyuka hangját utánozza.

Azt, hogy az android nőszemély bekattan, hogy megpróbál mindenkit kinyírni maga körül, na és persze azt is, hogy a végére mintegy Skynetté avanzsál és legyőzhetetlenné válik. Annyira buta a Subservience, hogy helyenként már inzultusnak is fel lehetne fogni, a legnagyobb poén pedig az, hogy cliffhangerrel zárják le a másfél órás sci-fit. Holott tagadhatatlan, hogy a készítők még egy menetet ebből az erotikus filmből képtelenek lennének kihajtani. Ezt a másfél órát is alig sikerült.

A mesterséges intelligencia kérdése, veszélyei, kiismerhetetlensége mostanság különösképp izgatja a filmesek fantáziáját. Sajnos a Subservience ebben a tekintetben is biztonsági játékot játszik, megmarad azon a szinten, hogy az MI rossz, elveszi az emberek munkáját, és rettegjen tőle mindenki. Ergo S. K. Dale rendezése a létező összes babonára ráerősít, ami a technológia ezen vívmányával kapcsolatos.

Kicsit félelmetes, hogy a Michael Bay által egykor felkarolt csinibabából mostanra egy olyan színésznő lett, akiről tényleg jobban elhisszük, hogy robot, nem pedig ember. A Subservience-t pedig csak és kizárólag Fox miatt érdemes megnézni, mert bár körülötte a film és a szereplőgárda többi része nem ér fel ahhoz, amit a színésznő művel a kamerák előtt, ő legalább bőven megéri a pénzét.

6/10

A Subservience szeptember 13-a óta nézhető meg többek közt a Prime Video prémiumszekciójában.