Durva valós történeten alapul a Netflix sorozatgyilkosos filmje

Az a sokat bolondozó, de kissé karót nyelt lány Hollywoodból – nagyjából ez juthat eszébe az átlagnézőnek Anna Kendrick neve hallatán. Nem véletlen, a színésznő karrierje javát vígjátékokban töltötte el, elég az Egek urára gondolni 2009-ből, amiért még Oscarra is jelölték, vagy éppen a Pitch Perfect-trilógiára, ez utóbbival Kendrick végképp bebetonozta magát tehetséges komikaként. Talán ezért oly meglepő, hogy Anna Kendrick első rendezése, a Netflixen október 18-án bemutatott Nő a reflektorfényben ennyire eltér a tőle megszokott humoros, könnyed életműtől. Ez a thriller egy nagyon komoly és meghökkentő sztoriba mar bele, amiben egy olyan sorozatgyilkos szedi az áldozatait, aki élete egy pontján még egy randizós tévéműsorból is nyertesen ment haza.

De ne szaladjak ennyire előre! A Nő a reflektorfényben főszereplője Cheryl Bradshaw (Kendrick), aki a hetvenes évek Amerikájában színésznőként törne utat magának, de a siker az istennek se akar bekopogtatni az ajtaján. Ehelyett napról napra csak elbukott meghallgatások rontják a fiatal nő hangulatát. És ha mindez nem lenne elég, a kellemetlen szomszédja, Terry (Pete Holmes) is ezerrel nyomul nála. Amikor azt hinné az ember, hogy Cherylre ennél jobban már nem is járhatna rá a rúd, akkor csörren meg a telefon. Hősnőnk ügynöke az egy nagy ajánlattal, s arra ösztönzi ügyfelét, menjen el a „The Dating Game” című randizós műsorba, ahol könnyen felhívhatja magára a stúdiók figyelmét, már ha ügyesen kevergeti a lapjait.

Anna Kendrick filmje egészen érdekes nézőpontból közelít egy olyan témakört, amelyet eddig lerágott csontnak lehetett hinni, hiszen sorozatgyilkosokkal manapság kismillió produkció foglalkozott, legyen szó a Dahmerről, a Szerelem és halálról… és még napestig lehetne sorolni. Ahelyett viszont, hogy a szörnyeteg, Rodney Alcala (Daniel Zovatto) oldaláról közelítene, a Nő a reflektorfényben inkább az áldozatokra koncentrál. Az időben ugrálva mutatja, hogy egészen eltérő élethelyzetekben lévő nők útja miképp keresztezi egymást a sorozatgyilkoséval. Hogyan vezet tragédiához egy túl hosszúra nyúlt fürdőzés és egy futár csöngetése, egy elszökött kamasz csövezése az utcán, vagy éppen egy feltörekvő színésznő kétségbeesése. Illetve lehetséges tragédiához, mert nem mindannyian váltak áldozatokká közülük… de nagyon sokan igen.

Félelmetes látni, ahogy ez az ember mindig azt mondja, úgy mondja, ahogy a kiszemelt nők azt hallani akarják. Bár abszolút mellékszereplői státuszban van, a Rodney Alcalát játszó Daniel Zovatto így is hátborzongató. Sőt, talán pont ettől annyira félelmetes, hogy folyamatosan a szemünk sarkából kell figyelnünk őt, hogy mikor támad legközelebb. Amikor meg uralja a képernyőt, akkor olyanokat csinál, hogy egy nőt megfojt, magához térít, majd újból megfojtja. Ráadásul rögtön az első jelenetében.

Szinte már újító megoldás, hogy ennyi flashbacket és flashforwardot használ ez a film, de Ian McDonald letisztult és mindenféle felesleges cicomát nélkülöző forgatókönyvének köszönhetően abszolút érthető marad a sztori. Egyetlen egyszer sem fordul elő a 90 perc alatt, hogy elveszítenénk az események fonalát.

Nyilván a film középpontjában az 1978-as randizós show-műsor, és az a hírhedt epizód áll, amikor Rodney felcsípi, és a kamerák, valamint a helyszínen ülő nézőközönség szeme láttára győzi meg rátermettségéről az amúgy elég rafkós Cherylt. Ez kissé klisés megoldás, ám az elválasztófal másik oldalán ülő, a rendezés mellett a főszerepet is magára vállaló Anna Kendrick cserébe ezúttal drámai szerepben hoz emlékezetest. Nyilván a kissé feszengő nő kiskosztümjét itt se bírja levetni magáról a színésznő, de a férfiaknak beszólogató, a kérdéseket és a műsort a saját kezébe vevő Cheryl szerepében egészen rendben van, amit csinál.

A Nő a reflektorfénybent az apróságok teszik élvezetessé és meghökkentővé: az agresszív váltások és vágások a jelenetek között, Alcala nem sok jót sejtető nézései és gesztusai, valamint az, ahogyan a befejezés kipörög, és ahogy az egyik kiszemelt áldozat kegyetlenül megszívatja az addig elcsíphetetlennek kinéző sorozatgyilkost. Ez az a pont, mármint a finálé, amikor egy pillanatra úgy érezzük, hogy Anna Kendrick igazából nem is a főszereplő volt, csak egy másodhegedűs, de tény, hogy amit a rendezői székben csinál, az még úgy is impresszív, hogy tulajdonképpen egy sokat látott, tipikus thrillerről beszélünk.

A pluszízt a Netflix filmjéhez az adja meg, hogy nagyon kemény belegondolni, hogy még mindig akadnak olyan elmebetegek, mint Rodney Alcala, akikről eddig nem nagyon lehetett hallani, és akikről hatásos thrillert lehet forgatni.

Én is jól vagyok, ameddig ennyire igényesen fényképezett, a retró hatásra is sokat adó, pattanásig feszült filmekben dolgozzák fel a történeteiket, mint ez. Anna Kendrick rendezése egy nagyon biztató debütálás a rendező-főszereplőnőtől, még úgy is, hogy a bemutatott karakterek sorsának elvarrása a képernyőre hányt feliratokkal elég lusta megoldás. Van még hova fejlődnie Kendricknek, szó se róla, de nemcsak Netflix-mércével, hanem úgy egyáltalán: hatásos, amit az egykori Pitch Perfect-sztár most letett az asztalra.

Talán eljöhet az az idő, amikor nem a műanyag pohárral való acapellázás lesz az első dolog, ami Anna Kendrickről eszébe jut majd az embernek. Persze ehhez folytatni kéne a megkezdett sormintát, de hogy a Nő a reflektorfényben jó első lépés, az biztos.

7,5/10

A Nő a reflektorfényben szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.