Lehengerlő dokufilm jött az emberről, aki meggyőzte a világot, hogy képes repülni

Amikor azt halljuk, hogy Superman, a többségnek annak ellenére is Christopher Reeve neve és arca ugrik be, hogy a színész jó régen, 1978-ban bújt először a négy részre duzzadt, 1987-ig futott filmsorozatban Kal-El, vagy földi nevén Clark Kent bőrébe, azóta pedig olyanok játszották el – ugyancsak egészen komplexen és szerethetően – a szuperhőst, mint Tom Welling a Smallville-ben, Tyler Hoechlin a Superman és Loisban, vagy éppen Henry Cavill a Zack Snyder által vezényelt, a Man of Steellel megkezdett DCEU-ban.

Christopher Reeve volt az, aki zsigeri tehetségét kamatoztatva egyszerre hitette el a nézőkkel, hogy egy idegen bolygóról érkezett földönkívüli, aki keresi a helyét az emberek között, és alakította nagy átéléssel az újságíró Clark Kentet, a Daily Planet bohókás, szemüveges riporterét, aki annyiszor botlott meg a saját lábában egy munkahét leforgása alatt, hogy a jó ég sem találta volna ki róla, valójában ő az acélember.

A sokak szemében első és egyetlen Superman balesetéről, arról, hogy 1995-ben Christopher Reeve miképp esett le a lóról, sérült meg a gerince, és került hátralévő életére kerekesszékbe, nyilván mindenki hallott, aki csak egy picit érdeklődik a modern Hollywood iránt. Arról viszont eddig alig lehetett bármit is tudni, hogy milyen élete volt Reeve-nek ezenkívül, miképp talált rá a show-biznisz, karolt a vállára, és hogy tulajdonképpen a legnagyobb hős és ikon épp akkor lett belőle, amikor már nem volt képes ellátni saját magát.

Erről és számos kulisszatitokról rántja le a leplet a Super/Man: The Christopher Reeve Story című dokumentumfilm, amely november 5-én látott napvilágot, és körbejárja annak az embernek az életét, akiről egy ponton maga Richard Donner, a Superman rendezője jelenti ki teljes meggyőződéssel, hogy az egyetlen, aki meggyőzte a világot, hogy valóban képes repülni.

A Super/Man nem kerülgeti sokáig a forró kását, szinte egyből a Reeve-et ért lovas balesettel indít, elbeszélve, hogy a színész tulajdonképpen csak egy filmszerepe miatt tanult meg lovagolni, és hobbija miatt később is éjt nappallá téve kellett hisztaminnal tömnie magát, ugyanis allergiás volt az állatra. Nyilván a legtöbbeket azért fogja érdekelni ez a dokumentumfilm, mert arra kíváncsiak, hogy mégis hogyan lett Christopher Reeve-ből Superman, ám az inspiráló sztori feltárásának ellenére is megforgatják a kést bennünk az alkotók,

Christopher Reeve életére láthatóan rányomta a bélyegét könyörtelen apja, akinek soha semmivel nem lehetett megfelelni, nem véletlen, hogy a színészt a doku több pontján is arról halljuk nyilatkozni, hogy ő aztán nem akar olyan lenni, mint az örege, ehelyett gyermekeinek is nyugodt életet szeretne biztosítani, stabil háttérrel, kerül, amibe kerül.

Az egykori DC-sztár nagy tragédiája, hogy a magánéletét minden törekvése ellenére sem kerülték el a botrányok, és ezeket nyilván a gyermekei is megsínylették. Ha már botrányok: a doku alaposan feldolgozza azt is, hogy az 1978-as Supermanben sem bíztak túl sokan, többek között a Warner Bros. egyik szemérmesen meg nem nevezett fejese sem, aki meg volt győződve róla, hogy ez a film halálra van ítélve. Aztán elkezdett befelé csordogálni mintegy 300 millió dollár a pénztárakból, jó húzásnak bizonyult tehát, hogy a teljesen névtelen Christopher Reeve-et tették meg főhősnek – olyan jelentkezőket elutasítva, mint Arnold Schwarzenegger és Robert Redford, persze mellékszereplőként beválogatva Gene Hackmant és Marlon Brandót, hogy a poszterre ránézve mégis legyen valami húzóereje a képregényadaptációnak.

A The Christopher Reeve Story megmerítkezik abban a gyászban, amit a Superman sztárja amiatt érzett, hogy megcsípte ezt a szerepet. Mert Reeve egyszerűen képtelen volt levetkőzni magáról a szülői szigort és a toxikus családi hátteret, melyek lelkileg folyamatosan kínozták őt, a sznobizmusról nem is beszélve. Christopher Reeve, ahogy a dokuból kiderül, mindent el is követett azért, hogy újra feltalálja magát Kal-El eljátszása után, de ő már csak Superman maradt mindenki szemében, a szuperhős, a szívtipró jófiú. Próbálkozhatott ő dekadens filmszerepekkel, modern színházi darabokkal, vissza-vissza kellett térnie a már saját korában ikonikusnak számító szerepéhez. Reeve a Superman II-re kissé morcosan mondott igent, bár a második felvonás még sikeres lett box office tekintetében,

Az HBO Documentary Films és a CNN Films által közösen készített alkotásban a családtagok mellett meglepően sok amerikai sztár is megszólal, többek között Glenn Close, Whoopi Goldberg, Jeff Daniels és Susan Sarandon is. Azonban az egykori barátok közül a legerősebb jelenléte egy olyan személynek van, aki Christopher Reeve-hez hasonlóan már nincsen közöttünk… Robin Williamsnek, aki szobatársa, pályatársa és lelkileg nagy támasza volt a Superman-filmek hősének. Könnyfakasztó, megható és lelkileg megterhelő pillanatoknak nincs hiányában ez a dokumentumfilm, amiket magunkkal vihetünk belőle, mégis a legmegragadóbb és leginkább elgondolkoztató az, amikor Glenn Close azt mondja, ha Reeve nem hal meg, Robin Williams is életben lenne még. Az archívokon pedig látszik is a Reeve és Williams közötti felebaráti, testvéri szeretet, amit nem lehet megjátszani. Valahogy hiszünk is Glenn Close-nak, és ez egy olyan műfajnál, amelyik néha direkt hatásvadászatra játszik, nagy dolog.

Nyilván a Super/Man nem kerülheti el, és nem is próbálja meg elkerülni annak a témának a boncolgatását, hogy mit jelent hősnek lenni. Christopher Reeve élete ennek körüljárására és bemutatására a tökéletes inspirációs forrás, aki még akkor sem adta fel a küzdelmet, amikor minden veszni látszott, és balesete miatt a karrierjét, a családjával töltött hétköznapi életét is feladni kénytelen volt. Esendően, hibázni képes emberként mutatja be, de a dokuból így is kiderül, hogy Reeve még nagy betegen is mennyi energiáját ölte abba, hogy sorstársainak segítséget harcoljon ki, pénzügyi támogatást kapjanak az elnöktől, ezért az egykori Superman – emberfeletti lelki és fizikai erőt tanúsítva – nemcsak az Oscarra ment el a lovas balesetet követő egy éven belül, hanem állandóan publikusan mutatkozott, bármennyire nem akaródzott neki.

Christopher Reeve-et úgy leírni, hogy „tudják, az a színész, aki Supermant játszotta, de leesett a lóról, és többet talpra sem tudott állni” jókora ferdítés lenne. Mert bizonyos tekintetben Reeve igenis talpra állt, megőrizte a méltóságát, és köpeny nélkül is hős tudott maradni.

Nem csoda, hogy azok a nézők, akiknek volt szerencséjük nagyvásznon látni a Super/Mant, arról számoltak be, hogy bizonyos pillanatokban a közönség egy emberként zokogott a látottakon. Még egy életrajzi filmhez képest is lehengerlő erejű a The Christopher Reeve Story, aminek a végére mi magunk is hinni kezdünk benne, hogy Christopher Reeve valóban képes volt repülni.

9/10

A Super/Man: The Christopher Reeve Story várhatóan a Maxra érkezik idehaza.