A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebben

A mai napig etalonként kezelik az AMC által 2008-tól 2013-ig sugárzott, ez idő alatt öt évadot megért drámasorozatot, a Breaking Badet, amelyben egy végstádiumos rákbetegségben szenvedő, ergo halálra ítélt kémiatanár a családja érdekében hátat fordít a társadalmi konvencióknak, és előbb drogfőzőnek, majd rettegett maffiózónak áll. A Bryan Cranston és Aaron Paul főszereplésével készült produkciót a mai napig sokan visszasírják, és bár a Better Call Saulnak köszönhetően egy ügyvédes spin-offot is kapott, ehhez hasonló sztorit nem nagyon látott a nézőközönség, annak ellenére sem, hogy a streamingipar ezerrel pörög, és heti jelleggel rengeteg új sorozat debütál.

Amikor ínséges idők járnak, akkor az egyszeri tévénézőnek érdemes egy kicsit szörföznie a Netflix kínálatában, mert az online videótár sűrűn ad esélyt a legvadabb ötleteknek is. Simán ezek közé sorolhatjuk az október 31-én bemutatott Gyilkos jelenlét (Murder Mindfully) című új német szériát, amely évek óta az első olyan próbálkozás, amely meghökkentően közel áll a Breaking Badhez.

A Gyilkos jelenlét története Björnről (Tom Schilling) szól, akinek menő autója van, előkelő háza és egészen nagy vagyona is, csakhogy a földi javakat nem tudja megosztani nejével, Katharinával (Emily Cox) és kislányával, Emilyvel (Pamu Pilavci), köszönhetően annak, hogy folyamatosan védence, a hírhedt maffiózó, Dragan Sergowicz (Sascha Alexander Gersak) csicskáztatja hősünket.

Amikor minden szakadni és romba dőlni látszik, akkor pattan ki Björn feleségének fejéből az ötlet, elküldi urát „mindfulness”-órákra, ahol egy terapeuta segít a túlhajszolt törvényszolgának, hogy jobban jelen lehessen az életében, képessé váljon megélni a pillanatokat, és kizárja az olyan zavaró tényezőket, mint például Björn kvázi főnöke, a rettegett gengszter, aki egy 50 fős iskolás csapat szeme láttára ver agyon egy lángoló drogfutárt. Az iskolások hiába kisgyerekek, a telefonjukkal mindent rögzítenek és rögtön fel is raknak az internetre.

A németek folyton rácáfolnak arra a sztereotípiára, hogy karót nyeltek lennének, és nincs humorérzékük. Korábban hoztak nekünk olyan néznivalót, mint a Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan) című vígjátéksorozat, amely abszurd humorral, elborult karakterekkel és amúgy megtörtént eseten alapuló történettel támadta a rekeszizmokat. Ami a viccelődést illeti, a Gyilkos jelenlét se fogja vissza magát, már a mindfulness-tréner és a főszereplő első találkozása is iszonyúan vicces. Először csak azon megy a diskurzus, hogy ha az ember bekopog valakinek az ajtaján, hogyan kell békésen várakozni, de nyilván a maffia ügyvédje körül forog a sorozat, aki ezt az egész zen gondolkodásmódot egy kicsit kiforgatja a maga javára.

Kezdetben azt hihetjük, hogy a fő konfliktus az lesz majd, Björn miképp húzza ki a gengsztervezért a slamasztikából, a leleményes ügyvéd azonban ennek a kis mutatványnak köszönhetően jóval mélyebb sártengerben találja magát. Nem elég, hogy a hatóságok a nyomába erednek, fenn kell tartania a látszatát, hogy Dragan életben van még, és a levágott ujjat pecsétként használva kell úgy tennie, mintha rajta keresztül a gengszter még mindig utasításokat adna.

A főszerepben Tom Schilling egészen zseniális, megvan benne az a laza elegancia és csibészség, amiért Saul Goodmant is imádtuk, valamint az immorális döntéseket tekintve legalább olyan bátran bújik az ügyvéd a mindfulness mögé, mint ahogy Walter White a rákjával takarózott, amikor halomra kellett lőni vagy felrobbantani valakit. Schilling folyamatos narrációja, és a negyedik falat áttörő, nézőknek való kiszólogatásai is mindvégig mókásak maradnak, a színész karizmájának köszönhetően nem lehet megunni őket.

Bár kisebb a szerepe, Az utolsó királyságban látott Emily Cox is hozza azt a könyörtelen szigort, amely viking nőként is jellemezte, csak itt igazi modern anyatigrist játszik. Draganból nem kapunk sokat, de a keleti maffiavonalat Sascha Alexander Gersak ebben a kevés játékidőben is emlékezetessé teszi, és garantálja, hogy a gengszter árnyéka mind a 8 epizódra rávetüljön, ahogy Björn igyekszik túlélni.

Amibe bele lehet kötni, hogy a tétek már csak a könnyedebb hangvételből fakadóan sem annyira nagyszabásúak, e tekintetben a német Breaking Bad egy kicsit elhasal. Jókat lehet rajta röhögni, hogy Björn miképp használja fel újdonsült maffiakapcsolatait arra, hogy kislányának óvodát találjon, de ezek a szálak némiképp időhúzásként hatnak. Holott egy-egy epizód inkább a 30 perchez közelít, mintsem a 40-hez.

Tipikus példája ez a sorozat annak, hogy 6 részre lett volna puskaporuk, de a készítők túlvállalták magukat, és így a szkript összességében nem lett olyan feszes, mint a pilotban. Adjuk hozzá a helyenként furcsa időugrásokat is, amelyek kizökkenthetnek. Látszik azért, hogy nem Vince Gilligan ült a kormánynál, de belőle úgyis csak egy van, szóval megbocsátható a dolog.

A maga bonyolult egyszerűségében a Netflix német sorozata ügyesen tartja fenn a feszültséget, az egyre nagyobb slamasztikában lévő Björn sztorija minket is képes stresszbe hozni, amellett, hogy a humoros pillanatok is megmaradnak az egész évadban. A Karsten Dusse által jegyzett, magyarul is megjelent, Gyilkos tudatosság címen olvasható regényen alapuló széria ráadásul a mindfulness egyes ötleteit, gondolatait is ügyes tempóban dobálja be. Kapunk tehát olyan értékes, a mindennapokban megfontolandó ötleteket, amelyek nekünk is segítenek, hogy ne boruljunk ki a kollégáktól, barátoktól, családtól, hisztis macskától, miegyébtől.

A Gyilkos jelenlét ügyes próbálkozás, kellenek az ehhez hasonló emlékeztetők arra, hogy az európaiak is tudnak potens tévésorozatokat gyártani, és a Netflixnek sem csak Amerikára érdemes fókuszálnia. Björn sztorija legalább annyira univerzális, mint Walter White-é, a humor tekintetében pedig sokkal ütősebb annál. Na és az sem árt, hogy könnyen csúszik, nagyon jól esik darálni.

7,5/10

A Gyilkos jelenlét (Murder Mindfully) szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.