Megdöbbentően mocskos a Netflix új westernsorozata, de mi pont ezért imádjuk

Egy talpig feketébe öltözött nő, Sara (Betty Gilpin) és bicebóca kisfia, Devin (Preston Mota) egy isten háta mögötti, éppen épülő településkezdeményen várják, hogy kísérőjük végre megérkezzen, és haladhassanak tovább. Rögtön az első helyszín nagyon hangulatos, már-már idealista ábrázolású. Nos ehhez nem érdemes hozzászoknia a nézőnek, mert a Netflix vadonatúj, január 9-én debütált westernsorozata, A vadnyugat születése (American Primeval) pont egy olyan nyomorúságos időszakba kalauzol el bennünket, amikor a telepesek egyelőre nem szilárdították meg uralmukat a pusztaság felett, és még a későbbiekhez képest is erőteljes és kegyetlen indiántámadásokkal, illetve a mormon milícia álarcos eszelőseivel is kénytelenek voltak megküzdeni az életben maradásért.

A vadnyugat születése tulajdonképpen egy western road movie, hiszen a cselekmény jó része az állítólagos férjéhez tartó nej sztoriját dolgozza fel, de a Trónok harcához mérhetően sok karaktert mozgatnak a készítők: az anya-fia páros segítségére siető mogorva Isaac (Taylor Kitsch) egyértelműen az emlékezetesebb figurák közé tartozik, nem beszélve a félig megskalpolt Jacobról (Dane DeHaan), egy pórul járt és feleségét vesztett hithű mormonról. A film és sorozatsztárok sorának itt még nincs vége, Jai Courtney pénzéhes fejvadásznak áll a Netflix produkciójában, míg Shea Whigham a rémes állapotban lévő, Fort Bridger nevű erőd vezetőjének mindig sáros bakancsába bújik.

Ebbe a hibába esett nemrég Kevin Costner a nagyot bukott, Horizont: Egy amerikai eposz című filmjével, melynek szkriptje az elejét és a végét tekintve egy értékelhetetlen masszává silányult. Bár a Netflix új westernje ugyancsak ismerős és sok helyen látott elemekből építkezik, A vadnyugat születése mégis képes újat felmutatni. Köszönhetően annak, hogy a manapság divatos Taylor Sheridan-westernekhez (Yellowstone, 1923, 1883) képest is sokkal piszkosabb, mocskosabb, realistább, már-már naturalista módon ábrázolja Amerika ezen korszakát.

Elég mondjuk a készítőgárdára vetni egy pillantást, akik között a Leonardo DiCapriónak Oscart hozott The Revenant írója is megtalálható. Mark L. Smith a Titanic egykori sztárját úgy megrángatta mindössze a tolla segítségével, hogy örökre elment a kedve az embernek erdőbe menni kirándulni. Valami hasonlót tesz meg most A vadnyugat születésével is Smith, és bár a szereplők kicsit klisések, mégis úgy helyezi el a sokkoló fordulatokat az alkotó az epizódokban, mint a néma indiánlány (Shawnee Pourier) majdnem megerőszakolását és azt a bizonyos véres mészárlást, hogy a sokat látott westernfanokat is simán lesokkolja a végeredménnyel.

Tegyük hozzá mindehhez, hogy a rendező, a korábban a Friday Night Lightsot is vezénylő Peter Berg is rámegy, hogy vizuálisan az arcunkba nyomja, mennyire bárdolatlan és mindenféle civilizált viselkedést nélkülöző hely volt a vadnyugat a legelső napjaiban. A szürke-kék, hideg és rideg fényképezés, valamint a nagy vérengzések bőséggel elérik hatásukat. Mindössze hat rész az egész, de gyorsan elfelejtjük, hogy akár végig is lehetne darálni A vadnyugat születését, az általa sugárzott végtelen reménytelenségnek, sötét hangulatnak köszönhetően nem könnyű néznivalóról van szó.

A Glow-ban és a Mrs. Davisben is nagyot játszó Betty Gilpin-féle ősanya fejére például vérdíjat tűztek ki, ergo úgy tűnik, a motivációja nagyon nem az, amit ő állít. Valamint a főleg morogva kommunikáló, a magát legjobban a vadonban érző, Taylor Kitsch által alakított Isaacnek is megvan a maga lelki terhe, amit mindenhova kénytelen magával cipelni. A második részre a tempó picit belassul, és a 60 perces játékidő túl hosszúnak érződik, de érdekesen fűzik tovább a szálakat az alkotók, és fontos újra megjegyezni, hogy továbbra se gabalyodnak bele a dolgokba. A Horizont-betegség nem éri utol a Netflix westernjét.

Jól kezelik a területüket védő, a fehérekre fújó őslakosokat, az elmebeteg mormonokat, és a kőkemény telepeseket is – egyéni sorsok és tragédiák által bemutatva, hogy itt nincsen jó és gonosz, csupán érdekek és saját nézőpontok, amelyeket mindenki igyekszik saját tudásának megfelelően érvényesíteni. Csak néha becsúszik egy csúnya mészárlás, ahol előkerülnek az íjak, nyilak, puskák. Ez utóbbi megmozdulása a sorozatnak olyan jól és megdöbbentően erőszakosra sikerült, hogy már csak emiatt érdemes egy esélyt adni A vadnyugat születésének.

Amolyan filterek és szépítgetés nélküli westernsorozat ez, bizonyos tekintetben old school szellemben készült, ami miatt önmagában is kénytelen megsüvegelni az ember a Netflix újdonságát.

Külön hozzáteszem és ki is emelem még a végére, hogy a sorozat dallamai ismerősen csenghetnek, az Explosions in the Sky zenekar Berg korábbi filmjét, a Friday Night Lightsot és az abból készült sorozatot is remek postrock dallamokkal töltötte fel, és most is legalább egy pontot emelnek a fiúk az értékelésnél.

7,5/10

A vadnyugat születése szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.