Padlóra kerültek a magyar filmfesztiválok

- Hétvégén szakmai vitára hívtátok a fesztiváligazgatókat. Mi volt az ok?

- A Titanic minden évben első a sorban, és szeretnénk bemutatni a saját gondjainkat a többi fesztiválnak, mert a problémák közösek. A forintárfolyam miatt hihetetlenül padlóra kerültünk: volt, hogy a külföldi forgalmazóknak a megegyzés után 20 százalékkal többet kellett fizetni, az állami támogatásban pedig a döntéshozó szervek (Magyar Mozgókép Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, önkormányzati bizottságok) adnak egyre kevesebbet.

- Azt mondtad, a rendezvények kössenek védelmi szövetséget. Mit értesz ezalatt?

- Ahogy a filmgyártásban a piramis csúcsán játékfilmes rendező van, és ők kapják a legtöbb támogatást, az animációsok meg alul valahol, az eseményekben is hasonló hierarchia van. Felül a filmszemle, alul egy sorban a többi rendezvény: a kecskeméti KAFF, a győri Mediawave, a pécsi Moveast és a miskolci CineFest.

- A válság nemcsak a fesztiválokat érinti: információnk szerint a függetlenfilmeket forgalmazó SPI International is megszűnt hirtelen, a  Budapestfilm forgalmazási részlege meg eladás alatt van Filmklikestül.

- Én is megdöbbenéssel hallottam a fesztivál végén az SPI-ról, miközben a Pankrátort még tőlük kaptuk a zárógálára. Azt hittem, ősszel kezdődik ez a folyamat, hogy kivonul pár résztvevő a magyar filmes forgalmazásból, de ez felgyorsult. Egy egészségesen működő állami televízió az, aminek lehetne még olyan funkciója, hogy az egzotikusabb függetlenfilmeket bemutassa itthon, de a tévévásárlások is visszaestek. Még a Duna tévé, magyar televízió szerkesztői is mondták, hogy már nem mehetnek külföldi fesztiválokra, csak a Titanicon láthattak fesztiválfilmeket. Vagyis egyre nagyobb a szerepünk.

- A Titanic fesztiválnak hány százaléka jött össze állami támogatásból?

- 97 milliós költségvetés azonos a tavalyival, mi nem emelhettünk a válság alatt 40 millióval, ahogy a filmszemle megtehette, ezért lett például a nyitógála a Guiness rekordok könyvébe illően rövid. 41-42 millióra van szerződött támogató partner - ha ők nincsenek nem is merünk elindulni -, és 55 milliót kell öt állami helyről összehozni.

- Vagyis még ez sincs meg?

Miközben mondtam az emelvényen az ünnepi beszédeket, és nem említettem a nehézségeket, kalkuláltam a fejemben, hogy a háttérben épp hogy áll össze a költségvetés. Például a fesztivál alatt jött meg a levél, hogy a kulturális tárca miniszteri keretéből kapunk támogatást a fődíj összegére. Ha a pályázati információkat nézem, ami kereng a levegőben, akkor még csak a fele pénz van meg eddig az állami támogatásnak. Hátra van még az NKA nagyrendezvényi pályázata és az MMK filmes rendezvényeké is még most dől el.

- Mi a filmfesztiválok túlélési haditerve?

- A szakmai beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a filmkulturális eseményeknek nincs lobbistája. Ha a pénzosztók nem tudják, hogy mi ennek, illetve ezeknek a fesztiváloknak a jelentősége, akkor hiába nagyon jó az elfogadtatásunk a közönség részéről és hiába dicséri itthon és külföldön is a szakma. Észrevétlen maradhat, hogy milyen siker volt, hány külföldi vendég volt, és milyen aktuálisak voltunk: a fődíjas Észak című film például alig egy hónapja versenyzett a berlini fesztiválon. Hogy a fesztivál 16 év alatt, a versenyszekciónk meg három év alatt mennyire beért. Szóval akkor nekem kell artikulálni pontosabban. Nemcsak a közönség és a sajtó felé menjen a pr, hanem a pénzosztók felé is didaktikusan kell fogalmazni.

- És ha mégsem jön össze az állami támogatás?

- Akkor nem tudunk elmenni Cannes-ba, Karlovy Varyba válogatni, az irodát be kell csukni és nincs tovább. De én úgy kalkulálok, hogy nem ez lesz, hanem észreveszik, hogy szakmai értelemben visszaigazolódott, hogy az egyre ritkább megjelenések miatt, és a szakma utazási nehézségei miatt erre a fesztiválra az eddiginél is nagyobb szükség van.