Persze, hogy a nézőknek készítettem

Mennyire lepte meg a Frankenstein-terv cannes-i versenybe jutása?

Amikor eltolták a végleges döntést április 15-én, már tudtuk, hogy bent vagyunk, és hogy azon gondolkodnak, hogy az Un certain regard szekcióban vagy a versenyben induljon a film. Két hétig izgultunk, aztán a hivatalos sajtótájékoztató előtti éjszaka értesítettek a végeredményről. Akkor már azt is elmondták, hogy a 16 filmen felüli maradék két helyre 8-10 alkotásban gondolkodtak még, néhányat újra megnéztek, és ebben az átmeneti kalapban voltunk mi is. Többen azért maradtak ki, mert nem készültek el időre: például Clint Eastwood mellett Terrence Malik, a független film atyja sem.

Mit tehet a filmmel Cannes?

Nagyon jót tehet a filmmel, de nem csak ez számít, hanem a következő filmek útjának a megkönnyítése is. Örülök, hogy a Delta után az olasz és az angol nyelvű terveink helyett sikerült elérnünk Petrányi Viktóriával a koproducereknél, hogy ezt a magyar nyelvű tervet választhassuk elsőként. Az, hogy egy európai viszonylatban kisebb költségvetésű, tendenciáktól távoli utat kereső magyar nyelvű filmet meghívással ismernek el Cannes-ban, jó hatással lehet a hasonló jellegű tervekre is. Nekem pedig jó tempó és referencia, hogy két éven belül ismét Cannes-ban versenyzek, ezt remélni sem mertem.

Előző versenyfilmjére, a Deltára milyen hatással volt a fesztivál?

Az én filmjeim nemigen sorolhatóak a mainstream vonalba, és a Deltánál ez a kockázat még inkább jelentkezett, mint az ezt megelőző filmjeimnél, a Johannánál és a Szép napoknál. A Delta nem hozott magával olyan kézzelfogható dolgokat, mint húszmillióval több headline, de a cannes-i közönség jól fogadta, és abban az évben az európai filmek között sokszor szerepelt a tízes toplistákon. Annak is örültünk, hogy huszonvalahány országban játszották, a hazai jó nézőszámról nem is beszélve. Kivárhattam volna a Frankenstein-tervvel a hosszabb távú pozitív utóhatást, hogy magasabb költségvetésből dolgozzak, de ahhoz az időhúzás mellett nagyon sok kompromisszumot kellett volna kötnöm. Elveszítettem volna a magyar állam többségi részvételét is, ami jelenleg az alkotói szabadságomnak is letéteményese. Hogy mennyivel lett volna könnyebb több pénzből elkészíteni, nem tudom, így 1,5 millió euró közeli költségvetéssel dolgoztunk, viszont teljes alkotói szabadságot élveztem. Veszélyesnek tartom, ha túl gyorsan kerül az ember nagyobb konstrukcióba, ezt az ollót nem 30 egynehány éves koromban nyitnám ki akkorára, hogy ne tudjam a vele járó kötelezettségeket kezelni.

Idáig nem volt nagy marketingje a filmnek. Ez tudatos döntés?

Ez inkább pénzkérdés és piaci ismeret alapján hozott döntés volt. Minden produkciónak megvan az ideális marketingterepe, a Deltáról nyilván azért lehetett hallani, mert súlyos problémák merültek fel a forgatáson, a Szelíd teremtésnél már remélem nem ezért fognak.

A pénzhiány az oka annak is, hogy sokat rendez színházban? A Frankenstein-tervet is előbb színpadra vitték.

A pénzszerzés a filmezésben lassítja a folyamatokat, míg a színházban van felhajtó erő. Bár én szerencsésebb rendező vagyok, erre a filmre a magyar dotációból 10 év munka után az MMK-tól 150 milliót kaptunk, és a külföldi koproducerek sem pártoltak el tőlem. A Johanna óta kapunk pénzt a Mitteldeutsche és a Brandenburg tartománytól, a ZDF-Artétól, és ebben a produkcióban Ausztria is koproducer lett a Vienna Film Fond és a Cine Tirol bevonásával.

Az osztrák fél mit adott?

A tavaszi 16 napos és téli karácsonyi forgatást az Ybl házban tartottuk, egy kreált Budapestet hoztunk létre, amihez télen szerencsésen a hóesés is hozzájárult, aztán február végén forgattunk Ausztriában is hat napot.

Főszereplőknek ismét civileket választott. Hogy találta őket?

Csíkos Kitty újbaroki lány varróiskolába járt, sok ezer lányt castingoltunk, amíg szerencsésen eljutottunk hozzá. Amikor Kittyt lefotóztuk az iskola folyosón, szinte már meg is született a döntés. Hihetetlenül profin dolgozott, nagyon pontosan, minden nap meg tudott lepni bennünket. Az ő arca számomra a naivságot és ártatlanságot jelentette. A színházban Wéber Kata játszotta ezt a 17 éves karaktert, de ő már 27 éves. Míg ez a színházban akár stilizációként is működhet, filmen már más a szempont. Frecska Rudolffal, a tizenkilenc éves fiúval Alsónémediben találkoztunk, ő a színházban is nagyszerű főszereplőnk volt. Rudi a találkozásunk első pillanatától érdekelt mint ember, tudtam, olyan fiú, akivel együtt lehet érezni, aki sokat jelent. Fegyelmezett, és nagyon jó ösztönei vannak. A film fő négyesében Monori Lili meg én nem vagyunk civilek, de olyan emberek társaságában, mint Rudi és Kitty, nem lehetett nem magunkat hozni. Lili is nagyon inspiráló ember, tehát jól működött a család.

Önazonosság miatt választotta ki saját magát a rendező apa szerepére?

Nem. A döntést azért hoztam, mert hiteltelennek és gyávaságnak éreztem volna, ha nem magamat helyezem ebbe a tükörhelyzetbe. Még akkor is, ha tudtam mennyire sebezhetővé tesz ez később.

Milyen volt Mundruczó a másik szerepből?

A forgatás közben a dupla szerepkör nehéz volt, az elején kontrolláltam magam, a végén már nem. Az utóbbi volt a szerencsésebb, amikor rendezőként ösztönből ötször-hatszor még felvetettem a jeleneteket, aztán nem néztem vissza. Az elején a vágóasztalon idegesítettem még magamat sokszor, de mikor kivágtam, a vágó szólt rám, hogy ez így nem jó, hiányzik a történetből. Aztán lassan eltávolodtam a helyzettől, és jól tudtam magam kezelni. Az utolsó etapot harmonikusan dolgoztam végig, de ez már félévnyi küzdelem vége volt, amíg eljutottam oda, hogy ezt fel kell vállalni. A játék része ez a tükörhelyzet, és amikor ezt elfogadtam, fel is szabadultam benne.

A film Mary Shelley Frankenstein című regénye alapján készült. Ez elköszönés a történetmesélést kerülő filmjeitől?

Mondjuk úgy, hogy ihletnél komolyabb alapot adott Shelley, de mégsem nevezném adaptációnak. Felismerhetőek a nagyobb fordulatai a regénynek, több szálon fut, négy figura köré szerveződik, és szellemében is követi. Bíró Yvette-tel, aki társam volt az elkövetésben, sokat beszélgettünk a frankensteinségről, és arról, hogy mennyiben fogjuk ezt hátrahagyni. A főszereplő figurája hű a regényhez: eredendően nem bűnös, két-három éves lelki szinten ragadt, ellentétben a filmfeldolgozások Frankensteinjeivel. Dokumentarista világ egzisztencialista kérdéssel, horrorelemmel. Ez utóbbi amúgyis műfajivá teszi, akkor tud jól ketyegni, ha lehet izgulni. Egyszerűbben nézhető az előző filmjeimnél, főleg a Johannánál. A Johanna nagy vágyam volt, mégis azzal gettósítottam magamat a legjobban.

Azért ebben is van szerzői vonal?

Igen. Míg a Deltával lezárult valami, ami még a Szép napok esztétikáját követte, ebben a filmben más úton indultam el, más módon mesél a film, de nem hagytam el a szerzői vonalat.

Nézőknek készített művészfilm?

Ökörség ez a behatárolás. Remélem, már nem annyira hergelik ezt a kérdést itthon, de ha igen, ideje lenne hátrahagyni az erőltetett dialektikát művészet és nézőbarátság összeférhetetlenségéről. Persze, hogy a nézőknek készítettem. A fesztivál egy speicális piaci jelenség, de szintén nagy nézettséget jelent, több helyen mutatták be, mint a magyar sikerfilmeket. Az igényes szórakoztatásnak van itthon hagyománya, gondoljunk Molnár Ferencre, George Czukorra.

A Kino mozi forgalmazó társtulajdonosaként milyen filmeket részesít előnyben?

Nem akarok öngyilkos lenni, az 500 nézőért itthon meglincselnének, még ha fontos alkotóról is van szó, és a támogatást is vissza kell olyankor fizetni. Igyekszem olyan filmeket is javasolni, amiket muszáj megmutatni itthon, hogy értsék, mit csinálunk. De nézőtoborzó filmjeink és programjaink is lesznek, mint az Étel és film válogatás, vagy az újabb őszi Russia Rulez. Fontos, hogy ne tűnjenek el a művészmozik.

Saját gyerekként kezelik Cannes-ban, legalábbis a Cineuropa magazin szerint. Ez mennyire igaz?

Ez egy túlzó zsurnalisztikai fordulat. Bár már nyolc éve veszek részt a fesztiválon, inkább csak hülyén érzem magam a nagy forgatagban, nem otthonosan. Ez szerencsés év, de nemcsak nekem: nagy a magyar részvétel Cannes-ban. Remélem, abban is szerencsések leszünk ebben a kormányváltó időben, hogy megkapják a filmek a kellő támogatást.