Aki megcsinálta Mundruczót

Egy definícióval kezdtük, hogy kiderüljön, Petrányi producerként vagy producernőként mutatkozik be.  A foglalkozásnevekben a nő régóta mindig a különbséget jelenti, és általában negatív értelemben. "Producer vagyok, nem válik el számomra a kettő, mert nem jelent mást. Praktikusan nem lehetek más, mint producernő, és ezt nem nehéz kimondani. Amennyiben a „nő“ egy mínuszjelet jelentene, nem különösebben érdekel, hogy ez engem pozicionál-e, vagy sem. Tisztában vagyok magammal, a helyemmel, és mivel nem vagyok harcos feminista, tulajdonképpen az egész kérdés nem létezik számomra". Petrányi különösen szórakoztató, önfejű és ezért nehezebb formáját választotta a tanulásnak: "Mentem a fejem után, ha fájt, akkor tudtam, hogy koppant és kettőt visszaléptem". Egyébkén így jellemezte magát a producer: naiv, becsületes, amiből sok baja szokott lenni, makacs, amit tagad, és nem jó emberismerő. Filmkarakterekben már eltájékozódik, egyébként idealista. Lehet rá számítani. Producerként 14 munkát jegyez, forgatókönyvíróként a Nincsen nekem vágyam semmit, a Szép napokat, a Johannát például véve, összesen hetet.

2009 óta a Mundruczóval közös produkciós cégüket, a Proton Cinemat is irányítja. Most forgatókönyveket fejlesztenek: Bodzsár Márkét Sipos Gáborral együtt és Császi Ádámét is. Fejlesztéssel, szervízmunkákkal, színházi produkciókkal foglalkoznak, már két filmet párhuzamosan el tudnának vinni, ahogy a Balassa Péterrel közösen üzemeltetett, Kinóban is havi két filmet próbálnak bemutatni, ami Petrányi szerint programkeret nélkül hosszútávon nem fogja tudni azt a célt betölteni, amire felesküdtek a Kino megalapításakor.

Mundruczó és Petrányi

Amikor leültünk Petrányival interjúzni, akkor feltételeztük, hogy a producert megismerve legalább annyira megismerhetjük a rendezőt is. Ritkán van közöttük jó zsaru, rossz zsaru leosztás, de néha szükség van erre is, és persze nekem jut a hálásabb szerep- mondja Petrányi nevetve. Mundruczó önfejűsége és elhivatottsága nagyon gyorsan képes motiválni embereket. "Kornél nagyon jól kommunikál az emberekkel és ritkán konfrontálódik a stáb tagjaival. Köztünk persze időről időre van harc, de ez is inkább egy szellemi pingpong meccs, ami általában a munkát segíti". Mundruczó makacsságára és pontosságára egy példa: egyhetes próbafolyamat és forgatás volt, hogy a filmben hulló hó színét milyen színekből és anyagokból keverjék össze, hogy "olyan legyen, amilyennek megálmodtuk" - meséli nevetve Petrányi, aki azt is elárulja, hogy a Szelíd teremtésben fröccsenő vért egy hónapig tervezték meg sok-sok próbával. "Kornél fantasztikus ember, csupa szív, vidám valaki, akinek a személyét, nyilván a filmek egylépcsős olvasata miatt, nagyon sok tévedés veszi körül. Akik vele dolgoznak azok feltétlenül bíznak benne, elfogadják, hogy kemény vezető, aki olyan magasra teszi a lécet, maga és mások számára is, hogy mindenki motiválttá válik" - jellemezte gyorsan állandó rendezőjét Petrányi Viktória, akinek egyébként a Kino miatt jó hozzáférése van a művészfilmekhez, amiket ügyesen be tudnak kérni azon a címen, hogy mindjárt forgalmazzák majd. Mundruczó nagy mennyiségben nézi ezeket.

A Mundruczóval közös életük is viszonylag gyorsan kialakult: "A nulladik pillanatban elkezdődött a producerkedésem a fősikolán, mert Kornél annyira türelmetlenül vágyott már az első filmjére. Az első vizsgamunkája után közölte, hogy akkor nyáron filmet csinálunk. Elment a józan eszed, nincs miből, honnan. Ez lett a Nincsen nekem vágyam semmi, amihez a kamerát a főiskoláról loptuk ki egész pontosan. Az autónkat zálogba tettük nyersanyagért, és ami mozdítható volt a családban, azt mozdítottuk. Kornélban akkora lendület volt, hogy rögtön producerré kellett válni, nem a pénzszerző producerré vagy a pályázó producerré, hanem azzá, aki egy gondolat megvalósulásáért hirtelen összeránt embereket és energiákat. Ez is egy sokszor visszatérő félreértés, hogy a producerkedés pénzszerzést jelent. Ideális esetben a producer és az alkotók egy vízióval kezdenek neki a munkának, melyben látják, hogy a gondolatból milyen film válik majd, az kiket érdekelhet, milyen piacra kerülhet, hogyan szólalhat meg itt és most. Ennek a hosszú útnak a stratégiai hadvezére a producer. A cél ismeretében – ami egyértelműen a tartalom létrehozása és közvetítése – kell tudja meghatározni az egyes lépéseket, a csapatot a közeget, amiben ez a tartalom megszülethet. Nagyon összetett munka, amiben persze időről időre akad olyan dolog, ami kifog rajtam".

Az horror!

Rendes bölcsészlány volt Petrányi, amit nem neki találtak ki, mert zavarta, hogy mindenről minden elmondható. „Zavarba ejtett a bölcsészpályában, hogy nem láttam, mi is a vállalás pontosan. Állítani szerettem volna valamit, hozzátenni a világhoz, és az állításokban megmérettetni” - emlékezett vissza Petrányi. " Amikor valaki állít valamit, akkor kiteszi magát annak, hogy róla is születnek állítások. Néha kellemetlen, de mégis szívesen vállalom az ezzel járó kockázatot."

A kezdetek kezdetén még táncról szóló rövidfilmet forgatott. "Amikor először merült fel a filmezés gondolata, operatőr akartam lenni, de húszéves korom körül már látszott, hogy nem vagyok elég tehetséges, és nem akartam erős közepes női operatőr lenni, mert az igazi horror lehet! Rendezésre nem is gondoltam soha, az olyan ritka emberi kvalitásokat és közlésvágyat kíván meg, ami bennem nincs. Számomra nem fontos, hogy mindenáron elmondjam, milyennek látom a világot, de mivel tisztelem, és fontosnak tartom az alkotók közlési vágyát inkább abban segítek, hogy a gondolat célba érjen". Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium elvégzése után jött a Szellemkép Szabadiskola, majd az ELTE filmelmélet-esztétika, és a Színház- és Filmművészeti producer szakja.

"Nagyon sok illúziót veszítettem" - válaszolja Petrányi, amikor arról kérdezem, hogy a tizenegy évvel ezelőtti és a mostani Petrányi Viktória között mi a legfontosabb különbség. A válasz részben meglepő, hiszen itthon és külföldön is nagyjából elértek mindent, amit magyar filmesként lehet, sőt többet is a két cannes-i versenyfilmmel. Mi lehetett az eredeti célkitűzés? "Nagy csalódás szembesülni azzal, hogy a kultúra ma mennyire keveset jelent az emberek többségének. Nem az éltető elemet, ami nélkül levegőt sem lehet venni, hanem egy vékony réteg számára kívánatos csemegét, ami igazi luxus az életben. Az elmúlt tíz év alatt rengeteget alakult a közgondolkodás, húszévesen azt hittem, a kultúrával jobbá lehet tenni a világot, amikor elkedvetlenedek, akkor erre kell emlékeztetnem magam”. Petrányi társadalmi látlelete szerint kedvetlenek az emberek, akiket ilyenkor nehéz megszólítani, így érthetőbb, ha szükségük van a szórakozásra. Az a kultúra, ami megmozgat, elgondolkodtat és csak utána ad valamit – állítja a producer. Ez a háromlépcsős folyamat ma nem vonz széles tömegeket. Ezért fontosak azok a szigetek, amiket magunk körül építünk olyan emberekből, alkotókból, közönségből, akik egy nyelvet beszélnek velünk".

Az elmúlt 11 évben vajon hányszor akarta abbahagyni ilyen közegben? "Nagyon sokszor, de úgy tűnik egyszer sem gondoltam komolyan. Nem tudtam, mekkora fába vágom a fejszém, de most már úgy tűnik, ennél a fánál maradok legalábbis egy ideig. Ugyanakkor igazán nem szeretnék egy szomorú művészgettóba szorulni, ahol csak egy szűk réteg igényeivel szembesülünk. A kultúra mindig keveseké volt, de azokkal a kevesekkel dialógusba tudott lépni. Ma nagyon nehéz beszélgetést kezdeményezni, mert az emberek többsége kerüli a szembenézést és ezért nem támaszt igényt más valóságokkal, más világokkal való találkozásra, amit a művészet jelenthetne egy egészségesen működő társadalomban. Fontos számomra, hogy embereket megszólítsunk, és ha ennek az esélyeit csökkenni látom, lehet, hogy más utat választok".

Csak járkált Cannes-ban

Cannes nem ennyire tudatos döntések sorozatának eredménye, mint ahogy elgondoljuk. A világforgalmazó Philipe Bobert választották ki nagyon tudatosan, mert ő az az ember, akinek a katalógusa mindig minőséget jelent. "Huszonhárom évesen voltam először Cannes-ban, nem tudtam a szakmáról semmit, csak járkáltam a névjegyeimmel a zsebemben és próbáltam tájékozódni ebben a rengetegben. Úgy gondoltam, ez a szakma is csak emberekből áll, és ezért próbáltam keresni olyan valakiket, akikkel szívesen ülnék le kávézni. Aztán megláttam egy jól öltözött öltönyös férfit, akinek megnéztem a katalógusát, majd néhány filmjüket, és úgy éreztem, hogy ehhez az istállóhoz szeretnék tartozni. Nem tudtam, hogy egyébként finom ízlésű gyűjtőként tartják számon a szakmában, és azt sem, hogy az istállója igazi brandet jelenet. Később derült csak ki, hogy jó döntés volt. A mai napig figyelek arra, hogy a partnereink, üzlettársaink olyan emberek legyenek, akikkel szellemi közösséget lehet vállalni. Szerencsére most már itthon is találtunk ilyen társakat, akik segítik a munkáinkat”.

"A piac igényeit ismerni kell és nem kiszolgálni. Ha a forgalmazás lehetőségeiről kérdezel, akkor el kell áruljam, már régóta beszélgetünk Kornéllal arról, hogy nyitni kell. Kornél nagyon tudatos ebben, nincs szüksége forgalmazói vagy produceri nyomásra, hogy maga is belássa, a közönség évről évre változik, így nekünk is új utakon kell járni. Jó esetben mindig egy lépéssel előrébb.

Radikális változást könnyedén

Annyira sűrű volt az elmúlt tíz év, hogy most talán adnak magunknak egy kis időt, hogy kitalálják, merre tovább. A Delta cannes-i bemutatójának másnapján elkezdte forgatni Petrányi a Frankensteint. Mindezt a pihenés elég rutinosan akkorra tervezték be, amikor a magyar filmgyártás megrekedt, nem lehet tudni, hogy jövőre lehet-e forgatni egyáltalán. Petrányi szerint több probléma van, de alapvetően fogalmakat kellene tisztázni. A kultúra nem egy túlfizetett, költséges, felesleges valami, hanem egy természeténél fogva nem profitáló ágazat, aminek azonban nagyon sok gazdaságossági kérdésnek kell megfelelnie. A támogatásokat és pénzelosztásokat nagyon szigorúan kell vizsgálni, transzparens, független rendszert létrehozni, mely szakmai döntéseket képes hozni, minden politikai és ideológiai befolyástól mentesen. Sokszor felmerül a kultúra rentabilitása. Ez önmagában fából vaskarika, nem lehetséges, és nem is lesz az soha. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez nem egy üzletág, munkahelyteremtés, adóforrás. Tehát igenis értelmezhető a gazdaság részeként. Most ínséges időszak van, és mint egy iparban a gyártósorok csökkentésére volt szükség. A termelést persze csak felelősen lehet fékezni, úgy hogy ne okozzon hosszútávon kárt a magyar filmnek. Ha a támogatások rendszere és mértéke hamarosan nem tisztázódik, nehezen fogunk tudni mit mondani a külföldi partnereinknek, akik egyre inkább figyelik a hazai tehetségeket, és további együttműködésre számítanak.

"Megvoltak az érdemei és eredményei az elmúlt tíz évnek, de sajnos most isszuk a levét a túltermelésnek. Nagyon sok tehetséget felmutatott ez az időszak, a mennyiség kitermelte a minőséget, de erre visszatekintve nem volt elég fedezet. A mennyiségi túlzásban a sok minőségében értékelhetetlen munka pedig eltávolította a közönséget. A konszolidációt a lehető legpraktikusabban és leggyorsabban kell végrehajtani, de természetesen mindenki meg fogja érezni az átmenet időszakát. Hiszek benne, hogy lehet gyors eredményeket eléri, a világ sok részén van működő filmfinanszírozás, és ha pontosan meghatározzuk az elosztó szervezet céljait, akkor nem is olyan bonyolult egy korszerű finanszírozást létrehozni." – foglalta össze a producer.

Pihenés közben külföldön színházat csinálnak, a tiszaeszlári Solymosi Eszterről most rendez darabot Mundruczó Hannoverben. "Egyelőre a hazai bázis kétségtelen és szükséges, de bízom benne, hogy hamarosan el fog jönni a pillanat, amikor más piacok, újabb közönségek előtt is megmérettetik Kornél tehetsége" - állítja Petrányi, aki szerint az hozhat újabb fordulatot Mundruczó Kornél pályáján.