Ki ölte meg Harry Pottert?

A Parker kiadó 1949-es Cluedója még ma is az egyik legsikeresebb nyomozós társasjáték. Rengeteg újranyomást ért meg az elmúlt évtizedekben: készült belőle párizsi kiadás, múzeumos verzió, gyerekváltozat, sőt, mozifilm, musical és számítógépes játék is. A 80-as években lecsapott rá a hazai trafikos gagyiipar (erről bővebben a keretesben írunk), a 90-es évek végétől pedig olyan jól bejáratott franchise-okkal házasították össze, mint az Agatha Christie-féle Orient Express, Alfred Hitchcock filmjei, a 24, az Office vagy a Simpson család. A Potter-jogokkal rendelkező Warner 2008-ban készítette el a roxfortos változatot, ami új szabályokkal dobta fel a 61 éve szinte változatlan játékmenetet.

A Cluedo az Agatha Christie-krimik tipikus alaphelyzetével indul. Egy vidéki angol kúriában holtan találják a házigazdát, és szép lassan kiderül, hogy a jelenlévők mindegyikének volt indítéka a gyilkosságra. A színekről elnevezett hat szereplőnek (Plum professzor, Mustard ezredes, Green atya, Mrs. Peacock, a dáma, Mrs. White, a szobalány, és a kötelező femme fatale, Miss Scarlett) a kúria szobáit bejárva, egymás kihallgatásával kell kiokoskodnia a bűntény helyszínét (dolgozószoba, konyha, biliárdszoba), a gyilkos fegyvert (gyertyatartó, pisztoly, méreg) és az elkövető személyét.

A helyszíneket, személyeket és tárgyakat tartalmazó kártyapakliból három lap a játék elején egy lezárt borítékba kerül, a többit pedig szét kell osztani a játékosok között, akiknek az a feladata, hogy a kérdéseikkel a lehető leghamarabb megtudják, melyik az a három kártya, ami nincs az ellenfelek kezében. Az alapjátékban a játékosok kockadobással lépkednek szobáról szobára a kúria alaprajzát ábrázoló táblán, és néhány helyen titkos ajtókat is használhatnak a mozgás lerövidítésére vagy a többiek megtévesztése érdekében.

A Potter-Cluedo Roxfortban játszódik, nagyjából a Főnix Rendje mozifilm idején. Dumbledore igazgató még él, a lehetséges elkövetők között pedig ott van Sirius Black unokahúga, az Azkabanból frissen szabadult Bellatrix Lestrange és a minisztériumból delegált főinspektor, Dolores Umbridge is. Azaz a Potter-kiadás rögtön eltér az alapdoboztól abban, hogy itt nem a játékosok között van a gyilkos. Sőt, magát az áldozatot is a lila színű Harry, a sárga Ron, a piros Hermione, a fehér Luna, a kék Ginny és a zöld Neville közül kell kiválasztani (aki persze nem hal meg, csak elkábítják Voldemort szolgái). Mi például Harry nélkül játsszuk végig a Harry Potter Cluedót.

A Rejtély Kártyákon szereplő gyanúsítottak Voldemort talpnyalói. A körözési plakátokról Draco Malfoy, Crak és Monstro, Lucius Malfoy, Peter Pettigrew, Bellatrix és Umbridge filméli megfelelői vicsorognak vissza. Az áldozat elrablásához használt tárgyakat és a bűntény helyszíneit is ötletesen sikerült átültetni a Potter-univerzumba: pisztoly és méreg helyett átkok, altatóital, volt-nincs szekrény, zsupszkulcs és egy visítozó mandragóragyökér szerepelnek a kártyákon, a helyszínek pedig a filmekből ismert tantermek (jóslástan, bájitaltan, stb.) a gyengélkedő, nagyterem vagy épp a bagolyház. Ezek érdekessége, hogy bejáratok és a titkos átjárók teljesen véletlenszerűen nyílnak ki, így például a Szükség szobájába jó ideig nem is tudtunk bemenni.

A Potter-kiadás zseniális újítása még, hogy a hagyományos, kérdezgetős-kártyamutatós-jegyzetelős Cluedo-nyomozást brutálisan szívatós események nehezítik. A játékhoz a két sima hatoldalún kívül egy speciális kocka is tartozik, a négy roxforti ház címerével, Voldemort Sötét Jegyével és a segítséget jelentő csillaggal az oldalain. Ha címert dobunk, a tábla aljára szerelt korongokat forgatva véletlenszerűen ajtókat nyithatunk, illetve elszabadíthatunk valami szörnyűséget Roxfort folyosóin.

A Sötét Pakliból kihúzott tündérmanók, dementorok vagy szerelmi bájitallal megbolondított diákok támadásai ellen csak a játék során összegyűjtött varázslatokkal (pl. Lumos, Capitulatus), tárgyakkal (önoltó, seprű, álságdetektor, stb.) és szövetségesekkel (Hagrid, Piton, Dobby, Dumbledore vagy a Weasley-ikrek) tudunk védekezni: ilyen lapokért a csillag mezőre kell lépni, vagy csillagot kell dobni a Roxfort-kockán. Ha nem tudjuk megakadályozni a Sötét Pakli eseményét, akár 15-20 Ház-pontot is elveszthetünk a 70-ből, ami ha nullára csökken, meghaltunk. Azaz hiába tudjuk, ki volt a tettes, melyik szobában és milyen tárggyal, lehet, hogy soha nem érünk el Dumbledore szobájába a vádemeléshez, mert útközben kővé válunk, ránk támad egy troll és sugárban hányunk a Rókázó Rágcsától.

Sajnos a játék összecsapott dizájnja nagyon sokat ront a Harry Potter-hangulaton. Jó viszontlátni a színészeket a választható karakterek, a gyanúsítottak és a szövetségesek kártyáin (a kockafejű Clark Kent-imitátor Daniel Radcliffe-et kivéve), de a kártyák hátlapja már teljesen kaotikus. Míg a Sötét Paklin Voldemort kellemesen bizarr kígyós-koponyás jele díszeleg, a Rejtély Kártyák pedig díszkötéses roxforti tankönyvekre hasonlítanak, a szövetségesek lapjaira csak egy helykitöltő pecsétviasz és egy western hangulatú Mentő kártya felirat került.

Egy 2008-as Harry Potter játékban már elég kínos, ha a bábuk csak béna, műanyag kérdőjelek. A minőségben etalonnak számító Fantasy Flight-játékok után itt is az lett volna a minimum, hogy apró varázspálcákkal hadonászó, részletekbe veszően kidolgozott, Harry- és Hermione-figurákkal lépkedünk. A játéktábla rajzai is vérlázítóan bénák. Érthetetlen, miért óvodai rajzversenyeket idéző képekből kellett összerakni a bejárható területeket, mikor a tábla akár a Tekergők Térképe is lehetett volna, főleg, hogy a Warner stúdió ezt már az Azkabani fogoly stáblistájához és a dvd-kiadás extra lemezéhez is ötletesen felhasználta.