Vin Diesel már otthon is űrcápára vadászik

Pitch Black: 22 évente sötétség - 6/10

Divat szidni Vin Diesel karrierindító Alien-nyúlását, de mi most nem tesszük. Egyrészt mert a film egész tisztességesen teljesít a "random űrhajó legénységét módszeresen felkoncolja egy agresszív, idegen létforma" című sci-fi alműfajban, másrészt mert a Waterworld írója, David Twohy rendezte, ő meg már eddig is kapott eleget (tegyük hozzá, alaptalanul, a Vízivilág az egyik legjobb Mad Max rip-off). Ami miatt az új bluray kiadás csak 6 pontott kapott, az a trehányul egymás mellé dobált extrák: a werfilmek helyett a Riddick-folytatások promóit kaptuk, az audiokommentárhoz pedig nincs semmilyen felirat.

A Pitch Black nem egy átverős mozi, pont azt adja, amit a cím alapján elvárunk: A bolygó neve: Halált idéző gyilkolászdát, ahol nem azért láthatatlanok a szörnyek, mert mindig jól elrejtőznek a szervízalagutakban és csak mozgásérzékelővel lehet követni őket, hanem mert a bolygó, ahol laknak, 22 évente sötétség borul. A filmnek paradox módon mégsem a paráztatónak szánt, űrcápa-Alienekkel megpakolt éjszakai jelenetei a legjobbak, hanem azok, ahol egyszerre három nap perzseli a sci-fik szokásos csapatjátékosait: a mindent túlélő, úszószemüvegeges hőst (Diesel), a tökös női pilótát (Radha Mitchell), a mindig először kinyiffanó, szemüveges okostojást (Lewis Fitz-Gerald), a főnökösködő űrcowboyt (Cole Hauser), a vallási fanatikust (Keith David) meg a megmentésre váró, védtelen kislányt (Rhiana Griffith).

David Eggby posztapokaliptikus filmeket leiskolázó, szívfájdítóan gyönyörű képsorokban mutatja be a sivár bolygó szörnycsontvázait és a romos kutatóállomást, amiért 2001-ben nemcsak Arany kameraállvány-díjat kapott az ausztrál Filmszövetségtől, de ő lett az év operatőre is. Az ausztrál sivatag és a civilizáció romjai persze nem véletlenül harmonizálnak ilyen szépen a felvételein: 79-ben itt forgatta a Mad Maxet is.

Az extrák sorát a rendező, David Twohy nem túl izgalmas 2 és fél perces bevezetője nyitja. A werkfilmek közül sajnos csak az 5 perces Így készült a Pitch Black csepegtet infókat a sivatagi forgtásról, a többi kisfilm valójában csak a Riddick-franchise promója (a Szökés Butcher Bay-ből videó a játékot, a Sötét düh az animációs filmet mutatja be pár percben). A sötétség krónikái vizuális enciklopédia két percben villant fel concept artokat, John menekülési naplójában (7 perc) pedig a fejvadászt alakító színész, Cole Hauser holoképe villog a 90-es évek PC-s játékait idéző stílusban, miközben elmeséli a múltját.

A lemezre két audiókommentár is felkerült, sajnos angol és magyar felirat nélkül, siralmas tartalommal. Az egyikben David Twohy Vin Diesellel és Cole Hauserrel sztorizgat, a másikon a rendező, Tom Engelman producer és Peter Chiang speciális effektes hallható. Sajnos mindkét anyagra jellemző, hogy a megszólalók vagy artikulátlanul röhögnek, miközben a női főszereplő fenekét kommentálják, vagy kínosan hosszú szüneteket tartanak. A Kép a képben funkciónál már jóval több a forgatási érdekesség: a filmmel párhuzamosan láthatjuk az űrhajó makettjét meg a sivatagba kirakott zöld vásznat, amire utólag rakták rá az elefánttemetőt (tudták például, hogy az Alien-klón pörölycápa-férgek eredetileg uszonyfejű, denevérszárnyas dinók voltak?). Ide rejtették el a rendező és a színészek interjúit is, azaz mindent, aminek egy tisztességes bluray- vagy dvd-kiadásnál külön werkfilmben lenne a helye.

Eredet: duplalemezes változat - 7/10

"Nolan félredobta a Batman-köpenyt, és leforgatta az évtized legjobb popcorn-scifijét" - írtuk tavaly lelkesen, pedig az Eredet tényleg csupa olyan sci-fi közhellyel lett telepakolva, amit már láthattunk a Dark Cityben, a 13. emeletben, a Mátrixban, vagy Philip K. Dick-regényeiben. Batman újrafazonírozója viszont nemcsak barnára és szürkéskékre cserélte ki a Mátrix-zöldet, lendületes forgatókönyvet írt, jó színészeket válogatott be a csapatába, ötletes díszletépítéssel hozta vissza Hollywoodba a régivágású filmes iskolát, és természetesen most is Hans Zimmerre bízta a zenét.

Az Eredet nem túl távoli jövőjében a félillegális álomkommandók az ipari kémkedés nagyágyúi. A főszereplő Cobb (Leonardo DiCaprio) is egy ilyen csapat főnöke, azaz a mamutcégek rengeteg pénzt fizetnek neki, ha megszerzi a konkurens vállalatigazgató mocskos titkait. Ilyenkor Cobb és csapata (Joseph Gordon-Levitt, Tom Hardy) kémfilmekbe illő konspirációs trükkökkel elrabolja és benyugtatózza a célszemélyt (ezúttal Cillian Murphyt), hogy aztán a koponyájában rohangáljanak egy közös, kollektív álom segítségével. Egy vállalatigazgató agya önkéntelenül is erődítménybe zárja a titkokat, ha pedig felkészítik a hasonló támadásra, tudatalattija öltönyös-puskás testőrökkel próbálja kidobni az álomkommandót a fejéből.

A kungfu-balettet és a belassított verekedést helyettesítő akciójelenetek nagyon látványosak, és bravúrosan lett megoldva, hogy az Eredet is tobzódjon falra utásban meg repkedésben. A színészek is jók: a rendező Batman-filmekből átmentett, kedvenc brit színészei, Cillian Murphy és Michael Caine megbízhatóan hozzák a legjobb formájukat, DiCaprio már végleg kinőtte ki a vigyorgó tinibálvány szerepet, a gyűrött arcú Tom Berenger is brillírozik a mellékszerepében. Egyedül a DiCaprio-Marion Cotillard páros halovány, Ellen Page pedig sokszor látványosan nem találja a helyét a filmben, bár ez inkább a sűrű forgatókönyv hibája.

A duplalemezes Eredet sajnos botrányosan rosszul használja ki a két korongban rejlő lehetőségeket. A filmet tartalmazó lemezen nincs audiokommentár, kapunk viszont helyette Maximális moziélményt. Ez tulajdonképpen egy 44 perces making of videó, amit szétdaraboltak a mozifilm jelenetei közé: kiderül többek között, hogy Nolan annyi James Bond-filmet látott kissrác korában, hogy az Eredetbe mindenképpen sítalpas-géppisztolyos üldözést és igazi kaszkadőrtrükköket akart. Tudták például, hogy a párizsi kávéházat tényleg felrobbantotta a rendező, a városon átrobogó vonat egy kamionra terített, műanyag monstrum volt, az életnagyságban felépített, forgó folyosókon ugráló Joseph Gordon-Levitt pedig hallani sem akart dublőrről?

A második lemez viszont hatalmas csalódás. Mindössze egy concept art galéria, és egy 15 perces képregényanimáció kapott rajta helyet Ian Kirbytől, a veterán motion comics-készítőtől (ő készítette a Terminátor, és a Legenda vagyok rajzfilmjeit is), valamint egy 44 perces dokufilm az álmokról, ami simán dobogós lenne a házimozizás történetének legunalmasabb és legfölöslegesebb extráinak versenyén.