Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az április 5-én záródó hongkongi filmfesztivál a világ egyik leghosszabb filmfesztiválja: korábban 21 napig tartott, idén 15 napig, de ez is rekordhosszúságnak számít. A legizgalmasabb műfajfilmek innen kerültek ki az elmúlt húsz évben. Az Ázsiai Filmdíjra jelölt alkotások mezőnyében a katasztrófafilm zsánert idén az Aftershock képviselte, egy papírzsebkendőt igénybe vevő filmmel, amiben a földrengés családot szétválasztó, sorsfordító erejét ábrázolták látványos és melodramatikus eszközökkel.
Ugyan nemrég itt forgatta Soderbergh új vírus-thrillerjét, a fesztiválra a 90-es évek óta alig jönnek hollywoodi sztárok, de saját világsztárokban nem szűkölködnek. A helyi Shaw stúdióban kezdett rendezőasszisztensként John Woo, és statisztált a pekingi opera iskolájának diákja, a kölyök Jackie Chan. És ebben a városban ontja urbánus thrillerjeit - évente akár kettőt is - Johnnie To.
Idén a Golden Harvest cégcsoport mogulja, Raymond Chow kapott életműdíjat. Egykori sztárjait és rendezőit nem méltatta név szerint a perceken át tartó, zavaros köszönőbeszédében, pedig köztük volt Bruce Lee és Jackie Chan is. Ugyanakkor Chow pályája kereszteződött Andrew Vajnáéval is, aki ma már a magyar filmiparért felelős kormánybiztos.
A város mozitörténetének magyar vonatkozása ugyanis Vajna, aki Hongkongban vált milliomossá. Ide költözött parókagyárosként Los Angelesből 1966-ban, 22 évesen, hogy olcsó munkaerővel dolgozhasson, 1972-ben moziüzemeltetésbe kezdett, végül eladta Bruce Lee-nek a házát, majd 76-ban a forgalmazó cégét is a mostani életműdíjasnak, ez a cég a fesztiválhoz kötődő filmvásáron is képviselte magát.
A 23 millió dollárért felhúzott Shaw Brothers stúdió új, öt műtermes stúdiókomplexuma nem áll üresen, mint nálunk a Korda stúdió, bár két éve nekik is volt egy hosszabb kényszerszünetük. A szabadtéri utca-díszletet legalább három-négy produkcióhoz használják, és csak az utolsó akciófilmben zúzzák ripityára az egészet, és eladják az épségben maradt feliratokat, táblákat és kellékeket a hongkongi butikosoknak. Még a műterem pincéjébe is levittek minket a stúdiólátogatáson, hogy megnézhessük a gumitalpakra épített beton oszloprendszert, ami földrengésbiztos.
A kelet-ázsiai filmgyárakon túl nincs ma olyan nagy súlycsoportú vetélytárs, ami képes lenne felvenni a versenyt Hollywooddal a szuperprodukciók készítésében. Itt úgy zúgnak a nagy szimfonikus dallamok és peregnek a látványos főcímklippek a kosztümös harcművészeti eposzok elején, ahogy egy Marvel-blockbusterhez illik - jó példa erre a filmvásáron vetített Mr. and Mrs. Incredible, amiben két öregedő szuperhős próbálja a falusi környezetben hétköznapi emberként álcázni magát.
A köldöknézésre is hajlamos művészfilmezés is levegőhöz jut a régióban. A széleskörű terjesztést az éppen húsz éve alapított Fortissimo Films vívta ki a távol-keleti filmeknek, állhatatos szervezőmunkával. Nélkülük elképzelhetetlen lenne Wong Kar-Wai vagy Tsai Ming-liang nemzetközi sikere. Az Ázsiai Filmdíjak gáláján a jubileum aprópójából különdíjat kapott a cég elnöke, Michael J. Werner.
Akciótlan filmekben sem vallanak szégyent. Idén a kallódó kínai fiatalokról szóló, generációs életérzést melankóliával és költőiséggel közvetítő Buddha Mountain tartozott a legihletettebb munkák közé, Wong Kar-Wai stílusa: a cselekményt hanyagoló „hangulat-film” vagy „hangvétel-film” (mood piece, tone piece) sem halott műfaj.
A fesztiválon és a filmvásáron hagyományosan szép számban szerepel a francia filmipar, sőt a sarki mozi is a mozirajongó francia divattervező, Agnes B. nevét viseli. Figyelemreméltó Jean-Marc Barr (Remény és dicsőség, A nagy kékség) legújabb rendezése: az American Translation egy sorozatgyilkos srácról szóló szűkszavú digidolgozat, ami meghökkentően szenvtelenül figyeli az öldöklést. Csalódást keltett viszont a brazil Andrucha Waddington: a középkori színműíró érvényesülését elmesélő Lope a maga akadémikusságával teljességgel érdektelen.
A fesztivál a 90-es évek óta meglepő módon nem rendelkezik elég vonzerővel ahhoz, hogy minden évben világsztárok sorát édesgesse magához. Nagy nevek csak elvétve futnak be, az elmúlt öt évben egy kézen megszámolhatjuk, hány nagy kaliber fordult meg a rendezvényen: Kiefer Sutherland, Oliver Stone, Luc Besson és William Hurt. Beugrik néha Harvey Weinstein, ha gáz van valamelyik helyi produkciójával. 2008-ban a John Cusack főszereplésével készülő, 50 millió dolláros Sanghajt jött rendbe tenni, ami e hónapban nálunk egyből dvd-n tűnik el a homevideó-forgalmazás süllyesztőjében. Weinstein idei hongkongi jelenlétének visszatérésének köze lehet ahhoz, hogy az USA a kínai mozipiac felé kacsingat, és első ízben küldött népes delegációt a filmvásárra.
A helyi közönség egyébként felettébb kíváncsi a világ másik feléből érkező újdonságokra. Miután 2005-ben a retrospektív Tarr-életműnek is nagy sikere volt, az idei Berlinalen díjazott A torinói ló című filmjére a hongkongi mustra megkezdése előtt már elővételben elkeltek a jegyek. Mundruczó Kornél Frankenstein terve és Fliegauf Benedek Wombja is szerepelt a seregszemlén, és a Katapult Film közreműködésével készült Morgen és a Mythberg Films koprodukciója, az Essential Killing is látható volt a rendezvényen.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
