Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBeszívva kész rémálom lehet
További Cikkek cikkek
A 2001: Űrödüsszeia vetítésén a bebélyegezett hippik belógtak a film utolsó, pszichedelikus harminc percére. Mit szólnál ha a te filmed is ilyen esemény lenne?
Nem sok embert ismerek manapság, aki papírozna, de azt tudom, hogy Franciaországban sok hasonló arc van, akiknek tetszenek a filmjeim. De arról még nem hallottam, hogy valaki azért beszed valamit, hogy ezt a filmet megnézze. Ismerek pár embert, aki beszívva nézte meg a Visszafordíthatatlant, hát az kész rémálom lehetett. Az Enter The Void meg amúgy is olyan, mint egy rossz trip. A 2001 pozitív élmény volt a hippiknek, ez meg elég sötét lehet.
Láttad Az élet fáját? Egyáltalán nem tökéletes film, de az váltotta ki idén a legnagyobb pozitív érzelmet belőlem. Cannes-ban partizik egész nap az ember, már a filmekre elfárad, aztán beül Mallick filmjére és egyszerűen letaglózza. Gyönyörű volt, olyan képek vannak benne, amiket még soha nem láthattunk. Ültem és potyogtak a könnyeim. Úgy mentem be rá, hogy semmit nem tudtam róla, csak a trélert láttam, gondoltam, hogy milyen kis jószándékú film, de kiderült, hogy annál sokkal több.
Az első filmedben, az Egy mindenki ellenben van egy felirat: a halál nem nyit ajtót semmire. Aztán az Enter The Void olyan, mintha csak ezekről az ajtókról szólna.
Pedig a főszereplő nem hal meg. A végén nem reinkarnálódik. Direkt többértelmű. Lehet, hogy a saját születésére emlékszik, vagy kitalál magának egy születést, vagy egy körforgásba kerül. Különben is, az egész film arról szól, hogy egy meglőtt ember agonizál. Lehet, hogy aztán felébred egy kórházban vagy egy börtönben. Senki sem tudja, pontosan mi a fasz is történik vele attól a pillanattól fogva, hogy összeesik. Az is lehet, hogy az egész film egy kétórás álom, ami 15 perc alatt történik.
Akkor semmilyen vallásos üzenete nincsen az Enter The Voidnak?
Nem hirdetek semmilyen vallást a filmmel. Nem vagyok felelős semmilyen vallási tartalomért. (nevet) Jöttek hozzám buddhisták és el voltak ájulva attól, hogy mennyire eltaláltam a túlvilágot és a reinkarnációt, mondták, hogy tényleg így történik. Mondtam nekik, hogy persze, köszönöm, csak hogy ne kelljen beszélgetni velük erről.
Majdnem az egész film a főszereplő szemszögéből zajlik. Volt valami filmes előképed ehhez?
A Halál napja nyitójelenetét néztem meg újra és újra. Ennyi volt a felkészülés.
Videójátékokkal játszol? Ott elég gyakori az ilyesmi.
Nem, nem, egyáltalán nem. Egyszer vettem egy PlayStation 2-t meg pár játékot hozzá, de aztán csak ott ált a sarokban. Vettem egy iPadot is, azt sem használom. Annyi technikai mütyür van, amit elkezdek használni, és annyi, amit meg nem. A PlayStationt hagytam a francba. Csak rabolja az ember idejét és úgyis csak azért veszed meg, mert a haverjaidnak is van egy. Mondjuk egy 3D-s videójáték, amit a karakter szemszögéből játszanál, érdekes lehet. Volt egy zombis játék... Ja nem, valami dínós játék, még a kilencvenes években! Lehet, hogy a Jurassic Park volt. Mindegy, Japánban játszottam vele, 3D-s szemüveget kellett hozzá venni és úgy lőni a dinoszauruszokat. Attól tényleg pörögtem.
Mit szólsz ahhoz, hogy Hype Williams lenyúlta a stáblistád stílusát az új Kanye West videokliphez?
Hype Williams egy lusta dög! Nem érdemli meg a fizetését! (nevet) Kanye Westről korábban is hallottam, hogy tetszenek neki a filmjeim, meg hogy látta a Visszafordíthatatlant. Aztán egy nap minden amerikai ismerősömtől majdnem egyszerre kaptam egy telefont, hogy láttam-e az új Kanye West klipet? Azt hiszem az ügyvédeim felvették a kapcsolatot az ő ügyvédeivel, de itt nem ő a ludas, hanem az az álrendező Hype Williams. Az egy dolog, hogy valami inspirál valakit, de az meg egy másik, ha lelopsz valamit és nagybetűkkel ráírod a nevedet, Hype neve pedig majdnem nagyobbal van kiírva, mint Kanye Westé! Ez a leglustább lopás a világon, nem érdemli meg, hogy a neve ott legyen, vagy hogy 1 dollárt is kapjon azért a klipért.
De legalább téged és a filmed címét is megemlítik vele. Része lettél az abszolút tömegkultúrának.
Ha segít eladni pár DVD-t, akkor nem olyan nagy baj. Egyébként ha megkerestek volna, biztos, hogy nem vállalom el. De ez... ez így szánalmas. Egyszer találkoztam Dennis Hopperrel Japánban, és annyit mondott nekem, amikor mindenki interjúzni akart velem, hogy don’t believe the hype! Hát ezt üzenem Hype Williamsnek is.
Korábban te is rendeztél videoklipeket. Miért hagytad abba?
Egyre nehezebb kijönni a lemezkiadókkal, főleg ha angolszászokról van szó. Megvan az elképzelésük arról, hogyan irányítsák az együttest úgyhogy csak ritkán dolgozhat szabadon az ember. Lehet, hogy egy nap forgatok megint egyet. Nemrég egyébként felkértek egyre, imádtam a zenéjét, de annyira kevés pénzt ajánlottak ahhoz képest, hogy mennyi energiám ment volna rá. Két hónapos meló lett volna. Akkor inkább a játékfilmjeimre pazarlom az energiámat.
Az Enter The Voidon egy évig tartott az utómunka, több változatban is bemutatták már. Most elégedett vagy vele?
Leginkább csak a hangkeverésben vannak különbségek, mert annyiszor változtattunk rajta. Meg hát ez is olyan, hogy otthagyom a hangmérnököt a stúdióban, elmegyek ebédelni, aztán mire visszamegyek már máshogy szól. Tényleg talán csak azt bánom a legjobban, hogy voltak olyan változatok, ahol jobban szólt a hang pár jelenetben, mint a végleges verzióban. De ennyi csak a bajom vele. Sokkal jobban meg vagyok vele elégedve vele, mint az ötlet alapján gondoltam volna.
Kellett valami kompromisszumot kötnöd?
Egy megkötésem volt: ha a film hosszabb, mint két óra, akkor kell vágnom egy rövidebb változatot is belőle. Ezt úgy tudtam megoldani, hogy a hetedik tekercset úgy, ahogy volt, kiemeltem a filmből, és még így is maradt értelme a filmnek.
A játékfilmjeid gyártásánál nemcsak rendező vagy, hanem forgatókönyvíró, vágó és producer is. Van olyan, ami nélkül meglennél?
Amit ebből a legkevésbé szeretek az a produceri munka. De ha az ember azt akarja, hogy minden megszerzett pénz a filmre menjen, akkor nem szabad hagyni, hogy az útjába álljon valaki. A pénztől ugyanúgy megőrülnek az emberek, mint a kokótól vagy a szextől. Hátat fordít az ember a producernek egy pillanatra és már a költségvetés tíz százaléka eltűnt.
Amikor tavaly bemutatták a filmet, nagyon szélsőségesek voltak a vélemények. Foglalkoztál ezzel?
Terrence Mallick filmje is megosztotta az embereket. Mégis megkapta az Aranypálmát. Mondjuk meg is érdemelte. Egyébként sokkal keményebb volt a visszhangja az Visszafordíthatlannak, mint az Enter The Voidnak. A kritikák meg a kommentek amúgy is többet mondanak el az emberről, aki írta, mint amiről szólnak. Felmész az Amazonra vagy az IMDb-re, ott lehet vélemény szerint rangsorolni őket. El szoktam olvasni a legnegatívabbakat, azok sokkal viccesebbek, mint a pozitívok. Annyiszor leírják, hogy ez a világ legrosszabb filmje és hogy ez a legnagyobb darab szar a világon.
És ezt bóknak veszed?
Annak hát.
A rendező, aki elbánt Monica Belluccival
A kétszer Aranypálmára jelölt Gaspar Noé őrült, kreatív, kegyetlen és érzelmes rendező. Mindezen tulajdonságiat képes egy filmben belül megmutatni, ezért egy tanácsunk van kezdő Noé-nézőknek: soha ne adják fel és ne menjenek ki a filmjéről. Noé az a rendező, aki kiválasztja nézőit, és ha az olykor brutális tesztjeit kibírjuk, akkor kifejezetten jó élményeket szerezhetünk. Két filmjét ajánljuk nagyon: a Visszafordíthatatlant és az Enter The Voidot. Ez utóbbit elvileg a Magyarhangyával speciális vetítésen még el lehet csípni, ha megveszik a HangyaPasst.
A Visszafordíthatatlan volt Gaspar Noé nagy áttörése. Ha valaki látta egyszer a filmet, és nem ment ki annál a poroltós jelenetnél, amikor konkrétan szétvernek egy arcot, akkor legalább azt is látta, ahogy szegény Monica Belluccit csúnyán elkapják az aluljáróban és megerőszakolják egy jó tízperces jelenetben. A történet visszafele meséli el egy szerelmes pár tragédiáját a nemi erőszak utáni bosszúig.
Noé látszólag brutális. Vagy a valóságban is, amennyiben a valóság a film, és ez csak belátás kérdése. A brutalitás minden eszközével felfedi az emberek közötti kapcsolatokat. A Visszafordíthatatlanban szerelmi háromszög van, az Enter The Voidban egy testvérpár, de valójában egy mellbe lőtt fiú, aki bedrogozva, felülről figyeli a történéseket.
Az Aranypálmára jelölt Visszafordíthatatlan Vincent Cassel főszereplésével azon ritka mozik egyike, ami nem felpörög, hanem lenyugszik, elcsendesedik. Ezzel szemben a drogos, reinkarnációs Enter The Void végig meditatív állapotban mutatja be, mi történik akkor, ha valakit halálosan meglőnek. Noé az egyszeriből és kicsiből vezeti le a kozmikusságot.
(vl)