Vilmos, Bíborka
2 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

100 éve halt meg Drakula atyja

2012.04.20. 11:01 Módosítva: 2012.04.20. 13:44
Száz éve, 1912. április 20-án halt meg az ír Bram Stoker, aki megteremtette minden vámpírok leghíresebbikének, Drakula grófnak figuráját, Hollywood kedvenc alapanyagát.

Stoker 1847. november 8-án született Dublinban. Születésétől fogva egy titokzatos betegség gyötörte, napjait ágyban fekve töltötte, egyetlen vigasza az álmodozás volt. Nyolcéves korában megmagyarázhatatlan módon teljesen felépült, olyannyira, hogy egyetemista korában már atlétikai versenyeket nyert. Tanulmányait 1870-ben fejezte be, matematikából külön dicséretben részesült.

Tíz évig köztisztviselőként dolgozott. Ez idő alatt festegetett és újságokba írt színikritikákat; egy, a Hamletről írt recenziója nyomán kötött életre szóló barátságot a kor híres színészével, Henry Irvinggel. Stoker 1878-ban feleségül vette a az ünnepelt szépség Florence Balcombot, akinek korábban Oscar Wilde is udvarolt. Londonba költöztek, ahol Stoker barátja, Irving színházának menedzsere lett, s bekerült a társasági élet forgatagába. Irodalmi kapcsolata is bővültek, megismerkedett a rémregényeket író Sheridan Le Fanuval és a detektívregény műfaját megteremtő Arthur Conan Doyle-lal is.

Stoker, aki addig csak novellákat írt, 1890-ben publikálta első regényét A kígyó útja címmel. Nevét hét évvel később kapta szárnyra a világhír, amikor megjelent a napjainkban oly népszerű vámpírregények műfaját megteremtő könyve, a Drakula. A történet megírása előtt Stoker nyolc évet töltött az európai népmesék és vámpírtörténetek tanulmányozásával. Kedvenc olvasmánya Emily Gerard Erdélyi babonaságok című könyve volt, és éjszakákat töltött az orientalista Vámbéry Ármin társaságában, hogy a véreskezű havasalföldi uralkodó, Vlad Tepes köré szövődő legendákat hallgathassa. Bár művét megelőzték és részben inspirálták olyan művek, mint Mary Shelley Frankensteinje, Báthory Erzsébet legendája, Stoker messze túlszárnyalta őket. Kevesen tudják, de Drakula alakjának egyik ihletője a viselkedésében arisztokratikus, de színházát zsarnoki kegyetlenséggel irányító Shakespeare-színész, Henry Irving volt. Stoker képzeletét azonban igazán Vlad Tepes alakja ragadta meg: a XV. században élt havasalföldi fejedelem kegyetlensége legendás volt: több ezer ellenségét végeztette ki kínhalállal, leggyakrabban karóba húzással, szenvedéseiket nézve állítólag ő maga jó étvággyal falatozott.

Stoker az uralkodó román keresztnevét, az angol közönség számára sejtelmes hangzású Drakulát választotta regénye címéül - a Dracul románul sárkányt, ördögöt jelent, de eredetileg arra a Sárkány Lovagrendre utalt, amelynek Vlad tagja volt. A fantasztikus és okkult elemekből szőtt történet az erdélyi Kárpátokban, a vérszívó Drakula gróf titokzatos kastélyában kezdődik, de a gróf aztán Angliába is feltűnik. A főszereplőt üldözve egy fiatal lányból harapásával vámpírt csinál és a főszereplő menyasszonyára is vadászik, mígnem rájönnek, hogyan lehet elpusztítani. A drámai feszültségű és hátborzongató fordulatokkal teli történetet a főszereplő ügyvéd naplóiból, távirataiból, leveleiből és londoni lapok újságkivágataiból ismerjük meg.

A milliós példányszámban kiadott regényt többször is megfilmesítették, a legemlékezetesebb a Lugosi Béla főszereplésével készült, 1931-es amerikai film, a horror klasszikusa. A 90-es évek elején Francis Ford Coppola Drakula filmje indította el a vámpírtematikájú filmek reneszánszát, amely egészen napjainkig tart.