A vörös szőnyegen kedd este jó volt a hangulat, máshogy vonult fel Angelina Jolie nélkül Brad Pitt az amerikai maffiáról szóló Andrew Dominik-thriller bemutatójára. Lelkes autogramosztó, integető, futkosó sztár lett belőle az eddigi premiereken megszokott szerepe, a menyasszonya mellett méltóságteljesen vonuló kísérő helyett.
Ez a lazaság nem terjedt át a szervezőkre, ismét szigorú dresscode lépett életbe a pár napos esős könnyítés után: elsőre nem engedtek be sportcipőben, pedig épp akkor érkezett a lépcsőhöz Brad Pitt. Igazuk van, ezt a filmet azért is érdemes megtisztelni, mert maguk az alkotók is sok energiát fordítottak a film látványára. Ha másra nem is.
Már napközben Brad hozta meg a jó időt, épp akkor sütött ki a nap a Riviérán, amikor a sajtóveítése és tájékoztatója zajlott a fesztiválpalotában. A színészt a tájékoztató termén kívül mindenhol rivalgás fogadta, ám mivel maga a film nem aratott nagy sikert, a kérdéseknek megfelelően, kimérten válaszolgatott.
Kegyesen ölő bérgyilkosról szól a 74-es George V. Higgins-regény adaptációja, amit átültettek 2008-ba. Pitt karakterének egy keresztapa pókertermére támadó, kisstílű szélhámosokkal kell megbízásból végeznie. A filmmel a probléma az - és ezért nem tapsolták meg például a tájékoztatón az újságírók az alkotókat -, hogy túlságosan sulykolja: a bérgyilkosság hasonlít az üzleti világra.
A bérgyilkos főszereplő is végigfilozofálgatja a mozit akciók helyett: 2008-as elnökválasztási kampányvideókat néz, rendszeresen válaszolgat Obamának, sőt, a végén még ki is mondja, hogy Amerika nem egy nemzet, csak egy üzlet. Ha addig nem értettük volna.
Pedig Brad Pitt jó volt a hűvös figura szerepében, és ezt hangsúlyozhatjuk, hisz a Bábel óta tudjuk, hogy jól is tud játszani. De a filmet nem mentette meg. Esztétizálva zenei aláfestéssel láthatóak a kegyetlen jelenetek, ahogy a halványan kidolgozott karaktere golyót repít a fejbe. Hiába jó a látvány, és akadnak még humoros beszólások is, ha nem szól semmiről a túlértékelt metaforán kívül.
„Szeretem az erőszakot – ismételgette a rendező a tájékoztatón is – a legdrámaibb filmes helyzetek mindig erőszakosak.” Itt jelen volt még Scoot McNairy, Ben Mendelsohn és Ray Liotta is, de az esemény felében csak a rendezőt és Pittet faggatták az erőszak túlzott ábrázolásáról.
Pitt - aki a rendezővel már a 2007-es Jesse James meggyilkolása-filmen is dolgozott, és egyben producere is ennek a filmnek - előszeretettel beszélt arról, hogy a maga részéről hisz a kapitalizmusban, de - mint mondta - be kell ismerni, hogy a rendszer korrumpálható.
Ray Liotta - szerepe szerint egy szerencsejátékos klubot vezet - volt egyedül vicces a beszélgetésen: visszautasította a Nagymenőkkel húzott párhuzamot. „Miután általában én győzök le másokat, most végre az én karakteremet verték szét - ismertette a pályaképét. - Mondjuk a legnehezebb az volt - tette hozzá -, hogy hagyjam, hogy bántsanak, mert tudtam, hogy igazából mindet simán leverném”.
A Killing Them Softlynál annyi volt a rendező célja, hogy felnőttebb filmet hozzon össze a korábbi munkáinál: de csak okoskodással tűzdelte meg, pedig eddig a western (Jesse James) és az életrajzi filmje is (Chopper) is remekül működött enélkül. A film annak a felismerésnek az áldozata lett, hogy az amerikai társadalom egy krimiben kaphat méltó bemutatást. A magyar mozikban szeptembertől.
Az utazásunkat a fesztivál szponzora, a Stella Artois támogatta 
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
