A legtöbben fanyalogtak a vasárnap esti díjátadó Nagydíj győztesén, Matteo Garronén, aki Reality mozijával jutott elismeréshez, pedig másodszorra érdemelte ki itt a második legjelentősebb díját: 2008-ban a maffiáról készült Gomorra című alkotásával.
Az Aranypálma-díjat nyert Michael Haneke-filmmel (Love) kapcsolatban nagyrészt egyetértettek a kritikusok, legfeljebb azért nem számítottak rá, mert 2009-ben is az osztrák rendező vitte haza az Aranypálmát, akkor a Fehér szalaggal. Ezzel most rekordot döntött: a fesztivál történetében ilyen gyorsan még senki nem lett kétszer fődíj-nyertes.
Több meglepetést is kiváltott a zsűri döntése, például a legjobb rendezésért járó díjat a sokak ártal érhetetlennek titulált Post Tenebras Lux című versenyfilm rendezője, a mexikói Carlos Reygadas vehette át. A zsűrielnök, Nanni Moretti elárulta, hogy a döntéseik messze nem voltak egyhangúak, konkrétan egyik filmen sem értettek egyet. Ugyanakkor igen beszédes megjegyzést tett: „Az idei versenyben szereplő filmesek inkább a stílusukba voltak szerelmesek, mint a karaktereikbe”.
Sokan a sikert aratott filmeknek vártak pálmát, mint a Mud és a Rozsda és csont, de Léos Carax rendezte Holy motorsát, illetve David Cronenberg Cosmopolis-át azért jósolták győztesnek, mert kilógott a versenyprogramból. A nyertes rendezőről egy dolgot lehetett csak biztosan tudni előre: nő nem lesz közöttük. E tárgyban petíciót is írtak alá, ami a fesztiválszervezők fülébe is eljuthatott, mert elkezdtek ígéreteket tenni: lesznek női versenyzők is a jövőben. A petíció ötletét egy, a francia Le Monde-ban megjelent cikk ihlette, ami a 2012-es fesztivál kizárólag férfiakból álló versenyzőgárdáját ostorozta.
A díjtadó kevés izgalma között említhetjük, hogy a kritikusok körében nemtetszést aratott, inkább közönségbarát The Angels Share-ért a Zsűri díját átvevő angol Ken Loach franciául kezdte a mondandóját, a román Cristian Mungiu faarccal vette át a Legjobb Forgatókönyv díját, míg a minden eddiginél lehengerlőbb Mads Mikkelsen vastapssal kísért ovációt kapott a közönségtől a Legjobb Férfialakítás díja mellé, amit Thomas Vinterberg filmje, a Jagten (Vadászat) című alkotás főszereplőjeként érdemelt ki.
Ezen felbátorodva Mikkelsen mondta a leghosszabb köszönőszöveget, melyben megosztotta a díjat a feleségével és az egész stábbal. A legjobb színésznői díjat Alec Baldwin adta át, aki ezekkel a szavakkal ment fel a színpadra: „Cannes-ban öltönyt kell viselni, vörös szőnyegen kell járkálni. Elég nehéz meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni”.
Úgy látszik, Nicole Kidman hiába feszegette tehetsége határait az elhíresült pisilős jelenettel a Paperboyban, hiába hozta elementárisan az érzékeny nimfomán szerepét, a díjat megosztva a román film, A dombokon túl két főszereplője: Cosmina Stratan és Cristina Flutur kapta. Az ördögűzéses történetben az árvaházban felnőtt lányokat alakító színészeknek ez volt az első szerepe.
A szokásos cannes-i felhozatalba most még a sok eső mosta parti sem hozhatott semmi pezsdítőt. Bár, ahogy A némafilmes sztárja, Berenice Bejo mondta a fesztiválon: „Semmi nem állíthatja meg a mozit. Főként nem az eső”. A sztárok esernyő védelmében vonulhattak a vörös szőnyegen, míg a nézők kint áztak. Az utcai esernyőárusok jártak a legjobban az idei fesztiválon.
Az utazásunkat a fesztivál szponzora, a Stella Artois támogatta 
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
