Karácsonyi filmek a Netflixen: megnéztük, hogy másnak már ne kelljen

Úgy tűnik, a Netflix rákapott a zsékategóriás karácsonyi filmek gyártására. A napi  toplistákat nézegetve pedig egyértelmű, hogy van rájuk kereslet. 

A reklámbéli Ábel után szabadon pedig csak egy kérdés maradt:

Ahogy beáll a hideg idő, a Netflixen elkezdenek özönleni a karácsony témájú filmek, melyeknek nagy százaléka saját gyártású produkció. És rosszak. Fájóan, idegtépően rosszak.

Ami azért bosszantó, mert a filmek díszlete és sokszor a leszerződtetett színészek gárdája is arról árulkodik, hogy volt mit a tejbe aprítani a forgatások során, szóval nem anyagi megfontolásból spórolták le a jó forgatókönyvírókat.

Ezek a filmek nem azért rosszak, mert nem volt rájuk elég pénz, hanem mert nincs bennük semmi, de semmi fantázia, miközben szinte mindegyikben megvolt a potenciál, hogy egy icipicivel több energiát belefektetve egy nézhető, könnyed karácsonyi történetet kapjunk, ami tökéletes kiegészítője lehet akár egy otthon ülős vasárnapnak.

• Mi tehetünk erről? Előbb kattintunk egy olyan filmre, aminek már a címe és a plakátja is árulkodik róla, hogy nagyjából egy ötéves improvizációs játéka alapján írták?
• Vagy talán fogadásokat kötnek a Netflixnél, hogy ki írja idén a legbutább, legbárgyúbb történetet?
• Esetleg ez egy világszintű kísérlet, ahol az emberi agy sorvadását vizsgálják?

Megnéztünk 3+1 idei netflixes karácsonyi filmet, hogy másoknak már ne kelljen.

Karácsonyi cserebere: Az új hasonmás

Miért volt szükség folytatni ezt a sztorit? Már az első is egyszerűbb volt, mint egy papírlap, de a harmadik lényegében nem több mint Vanessa Hudgens színészi önkielégítése. Nem is tudni, mit várhat az ember egy olyan karácsonyi filmtől, amiben végig „szídzsíáj” hóesésben gyönyörködhetünk.

Az egyetlen izgalmasnak ígérkező elem a produkcióban az, hogy mindenki Gabriellája épp nem üveges tekintettel énekel a High School Musicalben, hanem három különböző karaktert formál meg a filmben. Nagyjából színészek százai kapnának a lehetőségen, hogy egy alkotásban több oldalukat is be tudják mutatni, de itt a parókák és az akcentusok váltakozásán kívül minden állandó volt.

Persze attól vonatkoztassunk el, hogy három ember miért hasonlít egymásra tökéletesen, főleg, ha csak kettő között van valamiféle rokoni kapcsolat. Ez tipikusan az a film, ami törlődik, amint felugrik a végefőcím. Arra biztosan jó, hogy vasalás vagy takarítás közben a háttérben szóljon valami.

Szilveszter Magnoliában

Ez a film már nem okozott olyan fizikai fájdalmat, de tény, hogy kellő mennyiségű meditáció szükséges hozzá. Itt már majdnem megfogalmazódott egy aprócska gondolat is a történetben, amit az alkotók végül még csírájában elfojtottak,

Két rádiós életét mutatja be. Gyerekkori barátok, de el kell hinnünk, hogy bár egymás társaságában vannak null–huszonnégyben, még soha az életben nem éreztek többet a másik iránt. Sebaj, így legalább végigkísérhetünk egy kibontakozó románcot, ahol a lányt pont az édesanyja halálának évfordulóján hagyja magára a legjobb barátja egy gimis hódításért.

Igazán remek alapok egy bimbódzó kapcsolathoz, de persze kellett a dráma. Az előző filmhez képest viszont pozitív változás, hogy már volt igazi vagy igazinak tűnő műhó a filmben.

Karácsonyi hadgyakorlat

Ehhez a filmhez nagyjából egy szobanövényt is felkérhettek volna forgatókönyvírónak, nem lett volna nehéz dolga egy páfránynak sem.

Pedig a történet kifejezetten izgalmas, valós alappal bír. Az Amerikai Védelmi Minisztérium, azon belül is a légierő legrégebbi, mai napig működő humanitárius akciójáról van szó. Ez valóban egy hadgyakorlat, ami 1952-ben kezdődött, és a mai napig tart Guamban.

Ebből a remek történetből sikerült a Netflixnek egy egyszerű, béna, karácsonyi romantikus filmet csinálnia, gagyin bemutatva és ábrázolva az akciót. Mélységek nélkül, csak a jót és az idealizált képeket pörgetve egymás után.

A film viszont arra mindenképp alkalmas, hogy legalább megismerteti az emberekkel, hogy ilyen is létezik, és eszünkbe juttatja, hogy még ha azt érezzük is, hogy valamiben hiányt szenvedünk, mindig találhatunk valakit, aki nekünk alapnak tűnő dolgokat nélkülöz. Nem kell csatlakozni a légierőhöz, hogy jót tegyünk, és nem is kell karácsonynak lennie, hogy adakozzunk, vagy segítsünk másokon. És nem baj, ha emlékeztetnek minket.

+1

Alkalmi randevú

Ez a film kilóg a sorból, mert nem kifejezetten karácsonyi, ugyanis minden amerikai ünnepet végigkísér az egy évet felölelő sztori. Abból a szempontból is kilóg a többi közül, hogy nem lett olyan béna. Vannak benne tényleg vicces részek, de persze azért nagy százalékban ez is... egyszerű.

Viszont nem szeretné az ember hatszor falba verni a fejét, miközben nézi. Ez egy intravénás agykikapcsolás. Emma Roberts (Családi üzelmek, Idegpálya, Amerikai Horror Story) a női főszereplő, és valahogy ösztönből jó, amit csinál, nem baj az sem, ha csak egy könnyed, romantikus vígjátékról van szó. Tökéletes kiegészítője volt Luke Bracey (Holtpont, A fegyvertelen katona, Vissza hozzád), aki egy vonzó férfi, de itt ki is merült minden, ehhez a filmhez hozzáadott értéke.

A történet alapja, hogy két idegen más-más okokból nehezen viseli az ünnepeket, egymás támaszává válik ezeken a kiemelt napokon. Alkalmi randevúik során akaratlanul is egyre közelebb kerülnek a másikhoz.

Innen mindenki tippelhet, mi lesz a sztori vége, ki fogja találni, de arra tényleg pont jó ez a film, amire készült. Nem lesz több az életünk tőle, de el sem vesz belőle, mint az előző három film.

(Borítókép: Az Alkalmi randevú című film jelenetképe. Fotó: Netflix)