Bűnösök a tükörben

Mi inspirálta az ötletet a Rejtély forgatókönyvének megírásakor?

Michael Haneke: Minden filmnél máshogy alakul: látok vagy olvasok valamit, amiről kiderül, hogy olyan téma, ami nagyon érdekel. Ebben az esetben úgy volt, hogy Daniel Auteuil-lel akartam filmet forgatni és csak utána jött az ötlet: egy felnőtt embert szembesíteni a vétkével, amit gyermekként követett el - a gyerekeket pedig mindig bűntelennek, ártatlannak szoktuk elismerni. Aztán teljesen véletlenül láttam egy dokumentumfilmet az algériai helyzetről - és elkezdtem azon gondolkozni, mindezt hogyan kapcsolhatom össze.

A társadalmi-politikai traumák úgy tűnik, elválaszthatatlanok a személyes tragédiáktól - még akkor is, ha a felszínen nincsenek jelen, például egy családi trauma feldolgozásakor.

MH: Remélem, hogy így van. Ha az ember filmeket készít, például egy politikai témáról, ez csak akkor lehet érdekes, ha mindezt egy személyes történet szűrőjén keresztül meséli el. Különben a néző mindössze egy elméleti értekezéssel szembesülne. A dráma csak személyes dolog, emberi történet lehet.

Annyira sötéten látja a világot, mint ahogy az a filmjeiből kitűnik?

MH: Nem pesszimistán, csak realistán. Sok-sok embert ismerek, akik félnek attól, hogy szembenézzenek saját tükörképükkel. De ezzel mind így vannak, akiknek rossz a lelkiismeretük amiatt, amit megtettek vagy nem tettek meg - vagy megtagadják, megpróbálják kirekeszteni az életükből. Valamennyien együtt élünk valamilyen formában a rossz lelkiismeretünkkel és azzal, ahogy ezt kezelni próbáljuk: ki altatóhoz, ki drogokhoz, ki alkoholhoz nyúl, ki különösen sokat dolgozik, van, aki a Vöröskeresztnek adakozik... Ezt meglátni nem feltétlenül pesszimizmust jelent, inkább a dolgok pontos megfigyelését. Ugyanaz a fej készíti a filmeket, ezért az egységes világkép.

A film távolságtartó, nem foglal állást. Ön mit gondol a karaktereiről?

MH: A film ugrósánc. De ugrani már a nézőnek kell, amikor vége a filmnek.

Nyilván, de én az Ön véleményére voltam kíváncsi.

Vagyis azt szeretné, hogy megválaszoljam a kérdést, amit Önnek teszek fel?

Igen.

MH: Épp így konstruálom a filmjeimet, hogy ezek a kérdések gondolkodásra késztessék a nézőt. Ha én most mindezt megválaszolnám, akár az egész konstrukciót megspórolhattam volna magamnak.

Meg a filmcím is értelmét vesztené.

MH: Na igen, bár mindegy, hogy mi egy film címe.

Nem számít, mi a cím? Számomra fontos volt, hogy ennek a filmnek épp Rejtély a címe.

Ennek örülök. De más jó címe is lehetne. Akár húsz különböző közül is választhattunk volna. Az embernek számításba kell venni, mi lesz az a cím, ami a nézőket majd a moziba vonzza. Ebben az esetben a címnek megfelelő történet számomra arról szólt, hogy egy bűnével konfrontálódó ember viselkedésén megfigyeljem, hogyan reagál erre a helyzetre.

Juliette Binoche-sal nem először dolgozott - fogja még szerepeltetni a későbbiekben is?

MH: Nemcsak vele: szinte mindenki, akivel a korábbaikban - például a Farkasok idejében vagy az Ismeretlen kódban - dolgoztam, feltűnt a Rejtélyben is. De most nincs konkrét projekt, ha ez érdekli.

Mi lesz a következő munkája?

MH: Egy német nyelvű, három órás film van tervbe véve a náci generációról, és egy másik francia film, amely azzal foglalkozik, hogy az embernek idős korában szétesik a teste, illetve az ember öngyilkossághoz való jogával és a halállal való kapcsolatával. Szóval megint igazi vidám témák.

Michael Haneke filmje április 27-én, csütörtökön kerül a mozikba. A Rejtély 2005-ben Cannes-ban a legjobb rendezés díját és a Fipresci díjat hozta meg a rendezőnek. Az Európai Filmakadémia is számos díjat ítélt oda a filmnek, többek között a legjobb film, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb rendező és a legjobb vágó kategóriákban győzött, valamint itt is elnyerte a Fipresci díjat.