Kifogástalan műszaki állapotban várta szerdán a sajtót a karácsonyi csúcsra még félkészen megnyitott Aréna Pláza multiplexe. Csak egy hátsó lépcsőlejárón akadtunk friss szerelésnyomokra, a padlóburkolatban egy drótokkal díszített lyukra és a fal mellett néhány szelíden megbúvó ipari kábelre. Délelőtt a mozi előterében még báltermi hangulat fogadta a sajtót, ugyanis egy komplett elegáns éttermet helyeztek át ideiglenesen a kedvünkért a mozi előterébe.
Itt később a sonkás-camembert-es falatkák helyett már csak nachosért és popcornért állt sorba a jónép, bár 2990 forintos jegyáron a bőrüléses VIP-terembe is beülhetnek, amihez egy szintén bőrüléses, különbejáratú büférész is dukál. Itt már olyan érzés fogja el az embert, mintha nem is moziban járna, hanem az MTV Cribs egyik popsztárlakásának házimoziszobájában.
Mooky Greidinger, a Cinema City hálózat tulajdonosa szerint a mozijuk a kocsmáknak, éttermeknek, diszkóknak, és a jégpályáknak is vetélytársa. A multiplex IMAX-filmjei nem is a megszokott moziélményt nyújtják, az ismeretterjesztő vetítés inkább egy progresszív planetárium, a múzeumi tárlatvezetés és a multiplex ötvözete.
"A jelenleg legfejlettebb technológiának köszönhetően most a következő film segítségével felejthetetlen utazást tehetnek a dinoszauruszok világába - nyitotta a T-Rex: Vissza a krétakorba vetítését egy remegő hangú diáklány-alkalmazott, majd egy jótanáccsal vértezte fel a közönséget: - Szédülés esetén vegyék le a szemüvegüket, nézzenek le, majd pár másodperc után folytathatják a film megtekintését."
A 3D-s hatás értékéből sajnos sokat levon a negyvenöt perces film tartalma. A T-Rexben a Fűnyíró ember rendezője ugyanis a hallmarkos tévéfilmek és a spektrumos ismeretterjesztő filmek formanyelvét ötvözve mutatja be a dínókat. Hogy ne gondolják, hogy csak mi szívünk szőrős, az IMDb-t hívjuk segítségül, ott az alkotás még az öt pontot sem érte el a tízből. Viszont annak ellenére, hogy a dínók néha kiharapnak a vászonból, egyáltalán nem félelmetes, így talán legalább az általános iskolások bírni fogják. A T-Rex mentségére szóljon még, hogy 98-ban készült, ami abból is látszik, hogy a főszereplő tinédzser paleontológus pendrive helyett flopin hordozza a prezentációját. És a film számítógépes effektjei is tíz éve lehettek igazán újszerűek.
Rosszul mi nem lettünk, inkább a hatalmas vásznon itt-ott megjelenő fekete pacák zavartak bele a térélménybe, amihez különben negyvennégy hangszóró asszisztál. A 70 miliméteres tekercsekről vetített film valóban hihetetlenül részletgazdag, nemcsak a T-Rex serdülő főszereplőjének pattanását, de az arra felvitt alapozó szemcséit is tisztán ki tudtuk venni. Az összhatás emiatt is erősebb, mint a digitális 3D-s vetítésen, amit a West Endben próbáltunk. Az is az IMAX előnyére írható, hogy a huszonnégyszer tizennyolc méteres vásznon vonagló őshüllők betöltik a látómezőnket. A szemüveget viszont innen nem lehet hazavinni.
A vetítőfülkében a méretes IMAX-vetítőt két mozigépész kezeli. Ők külön tanfolyamon vettek ehhez részt, és utána már maguk szerelték össze a budapesti vetítőgépet. "Ezt tíz perc befűzni, egy hagyományos, harmincöt milliméteres filmmel harmincnégy másodperc alatt megvagyok" - mondta Németh László, az egyik gépész, aki hat társával már három hónapja ismerkedik az új szerkezettel.
A nagyobb részletgazdagságot adó, hetven milliméter széles filmtekercsek súlyban sem gyengék, kétszáz kilót nyomnak, ezért egy minitargoncával mozgatják őket. "Ez itt a T-Rex bal szeme" - mutat az egyikre László, mivel a 3D-s vetítéshez egyszerre két szalag fut, és a speciális szemüvegen keresztül az egyik képe csak a bal, a másiké csak a jobb szemünkbe jut el. "Színészi játék szempontjából amúgy felülmúlhatatlan a T-Rex - ironizál a gépész. - A mélység titkai már egy sokkal komolyabb film."
A mélység titkait már az esti megnyitóra időzítették, és a srácok azt ígérték, hogy addigra a pacákat okozó porszemeket is eltávolítják a az optikából. Ide már egy igazi power usert kerestünk és találtunk a tizenkét éves Lili személyében, aki az előzetes szociológiai és antropológiai felmérés szerint Harry Pottert és a High School Musicalt szereti, a Bűbájt megnézné, és alapvetően mindig más tetszik neki, mint az apjának. Az esti ünnepi megnyitóra özönlöttek az öltönyös külföldiek és a hazai hírességek. Lili nem rettent meg a tömegtől, nem különösebben hozta zavarba Kaszás Géza, Szekeres Nóra vagy Karsai Zita. Viszont a svédasztal igen. Egy gesztenyés bombát tulajdonítottunk el.
Kontra Zoltán Chaplin-filmre játszott zenéje sem kötötte le, viszont rengeteg információt szereztem a 6/Z osztályról, majd Piroch Gábor jelent meg: profin jeleztem, hogy itt valaminek történnie kell. És egy felgyújtott alak futott végig az üvegtetőn. Közben Shrek, Chaplin és a Karib-tenger kalózai sétálgattak körülöttünk. Lilit csak a film érdekelte.
Megkaptuk a szemüvegünket (Lili végig le akarta nyúlni), és beültünk a híres tengeralatti mozira, de tesztalanyunk már a dinós trailer alatt úgy megijedt, hogy lenyomta a fél popcornt: amikor a T-Rex kihajolt, ő összehúzta magát, amikor eldobták a követ, ő elhajolt. Ezután a tengeri film elején halakat fogdosott, de bevallotta, hogy picit megszédült, le is vette a szemüveget. Egy óriási barna moszattal nyitott a film, majd jött minden, ami úszik vagy mászik a vízben. A languszta vedlése nyomasztóan undorító volt és egyben szép, míg a világító tintahalak szexuális élete és az azt követő haláluk engem megviselt. Lilit nem, őt az zavarta, hogy a "cápa nagyon gyenge, bár tisztára olyan volt, mintha az orra az orromhoz érne."
Én csak annyit tudtam megállapítani, hogy ezeket a halakat A kis hableányban láttam, a gonosszal voltak, mire Lili mondta a rendszertani besorolásukat, és hogy Agóniának és Begóniának hívták őket a Disney-filmben. Hiába, az oktatás: mert ahogy azt Demszky Gábor is elmondta nyitóbeszédében, mindezt oktatási céllal is hozták létre. Persze, majd itt rászoktatják a gyereket, hogy másnap az egész családnak ide kelljen jönnie a Harry Potterre. És Lili az élő példa rá, hogy ő nagyon jönne vissza bármilyen fantasztikus filmre, Harry Pottert és a Csupó Gábor rendezte Híd Therabithia földjére című filmeket emelte ki, amiket nagyon megnézne itt.
És ekkor még nem is voltunk a VIP-teremben, ahol lábtartós, állítható háttámlás bőrfotelekben döglöttünk hosszan. "Nem is kell, hogy vetítsenek, csak hadd maradjak itt" - mondta Lili, aki a születésnapját ide szeretné szervezni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
