Elhunyt Kovács László operatőr

Kovács László, a magyar származású világhírű operatőr hosszan tartó súlyos betegség után vasárnap hajnalban meghalt Beverly Hills-i otthonában. A hírt személyesen a művész özvegye közölte telefonon Vagyóczky Tibor operatőrrel.

Kovács László 1952-1956 között végezte el a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát Illés György tanítványaként, és még abban az évben emigrált, azóta az Egyesült Államokban élt és dolgozott.

1956-ban operatőr tanulótársával, későbbi kollégájával, Zsigmond Vilmossal egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával filmezték a forradalom eseményeit. 1956 végén elhagyták az országot azzal a csaknem tízezer méternyi filmanyaggal, amelyen a felkelést és a fegyveres összecsapásokat rögzítették. Ausztriába menekültek, ahol a felvételeket filmmé dolgozták fel, és azt egy producer megvette. (Az alkotás 1961-ben került adásba a CBS amerikai televízióban.)

Az amerikai új hullám megteremtője

Zsigmond társaságában 1957-ben érkezett az Egyesült Államokba Kovács, ahol hat év múlva megkapták az amerikai állampolgárságot. Így emlékezett vissza Zsigmond Vilmos az Indexnek adott korábbi interjújában: „Öt évig nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy filmezhessünk, de Kovács Lacival készenlétben álltunk, hogy megteremtsük az amerikai új hullámot. Bár lényegében sehogy sem nevezték ezt az időszakot, mégis nagyon fontos volt az amerikai művészfilm megújításának szempontjából.”

Erről az időszakról készít jelenleg dokumentumfilmet James Chressanthis rendező a következő címmel: Laszlo & Vilmos: The Story of Two Refugees Who Changed the Look of American Cinema ( Két menekült története, akik megváltoztatták az amerikai mozi látásmódját).

Kovács László 1958 és 1967 között a Los Angeles-i Biztosító Intézet alkalmazottjaként dolgozott, majd a seattle-i tv-laboratórium munkatársa lett. Dolgozott gyermekfotósként is, majd Hollywoodban Zsigmond Vilmos segédoperatőre volt, később olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Bogdanovich, Kramer, Altman, Lester, Malle.

Sok jó film és elismerések

Kovács László 1967-ben lett operatőr, és olyan emlékezets filmekben dolgozott, mint a Halálfejesek (1967), a Szelíd motorosok (1969), Az öt könnyű darab (1970), az Alice Csodaországban (1970), Az utolsó mozielőadás (1971), a Mi van doki? (1972), a Papírhold (1973), a Huckleberry Finn (1974), a New York, New York (1977), az Édenkert a sikátorban (1978), a Frances (1982), a Szellemirtók (1984), a Kasszafúrók (1984), a Maszk (1985), a Két hét múlva örökké (2002). De a legemlékezetesebb filmje minden bizonnyal a Szelíd motorosok marad.

Munkáját többször ismerték el a filmszakma jelentős díjaival. Megkapta az Amerikai Filmakadémia Életműdíját is. 1998-ban megkapta a Camerimage fesztivál, 2005-ben pedig a Magyar Operatőrök Társaságának életműdíját. Ez utóbbit, a Legenda-díjat 2005 októberében Budapesten, az Aranyszem Operatőr Fesztiválon személyesen vette át mestere, Illés György, valamint Tóth János és Zsigmond Vilmos társaságában. 2006 novemberében az 56-os forradalom 50. évfordulóján rendezett újabb Aranyszem Fesztiválon is ott volt a Legenda-díj, vagy ahogy akkor nevezték: A forradalom szeme-díj (Arriman-díj) kitüntetettjei között: ekkor azok az operatőrök részesültek ebben az elismerésben, akik 1956-ban az utcákon voltak és az eseményeket kamerával rögzítették. Kovács Lászlót 2006 decemberében a Santa Fé-i filmfesztiválon is életműdíjjal tüntették ki.