Shyamalan tűzbe menne

Milyen volt filmet rendezni a gyerekeidnek kitalált estimese alapján?

A gyerekeimnek úgy mesélek, hogy először megkérdezem, miről szeretnének hallani. Ők pedig rámutatnak egy pohárra, hogy meséljek arról. Elmagyarázom, hogyan fújják az üveget, kitalálok egy üvegfúvót, aki egy nap olyan bánatos volt, hogy a lélegzete megváltoztatta az üveg színét, és így tovább. A lényeg, hogy ilyenkor magam sem tudom, hová fogok kilyukadni.

Ezt a folyamatot vittem végig a Lány a vízben készítésekor. Nem tudtam, hová tart a történet, de tudtam, hogy az üvegfúvó lélegzete nagyon lényeges, mert az formálja meg az üveget.

Miért volt fontos, hogy a ház lakói, aminek a medencéjében megtalálják a lányt, egy közösséget alkossanak?

Valaki azt mondta, hogy az én filmem pont a Rosemary gyermeke című film fordítottja. Itt azért gyűlnek össze az emberek, hogy egy jó ügyért tegyenek valamit. Különben is izgalmas dolog megismerni a szomszédainkat.

Mit értesz az alatt, hogy a film minden szereplője egy-egy láncszem?

Hogy az egyes ember hozzájárulása nélkülözhetetlen egy nagyobb dolog létrejöttéhez. Amit tesz, az egy egész láncolatot fog beindítani, de a lánc minden tagjának hozzá kell járulnia a folyamathoz.

Másrészt az a kérdés, hogy mennyit vagyunk képesek áldozni azért, hogy a gondolatainkat eljuttassuk másokhoz. Én például nem vagyok egy különösebben bátor ember. Ha kigyullad egy ház, és segélykiáltásokat hallok, biztos megpróbálok bejutni, hogy segítsek. Közben persze rettegnék és félteném az életemet.

Viszont ha tudnám, hogy a házban rekedt egy nagyszerű író, ráadásul a könyve egyetlen példánya benn fog égni a házban, habozás nélkül a tűzbe ugranék érte. Nem tudom, miért alakult így, de egy gondolat megőrzése számomra mindennél fontosabb. A kérdés az, hogy mi az az ügy, aminek érdekében az emberek lemondanak az egójukról, mindenről, amit az életben elértek, azért cserébe, hogy összekötő láncszemei lehessenek egy nagyobb események.

Miért pont egy írót hoztál fel példaként?

Van erről egy történetem. Tizenkét éves voltam, mikor a szüleimmel együtt utaztunk valamerre, de késett a repülőnk, ezért besétáltam egy könyvesboltba. Spike Lee egyik könyvét kezdtem el olvasni, amiben arról ír, hogyan kezdett filmeket rendezni. Akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen bárki csinálhat filmet, én is.

Ezért beiratkoztam egy filmes iskolába, és tessék, most filmeket rendezek. A közönség szereti a munkáimat, és sok pénzt keresek. A pénzzel egy indiai falut segítek, ahol egy nő elkezdte tanítani a többi helybéli nőt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Spike Lee életeket tesz jobbá egy kis indiai faluban. Ha valaki ezt elmondaná neki, el sem hinné, pedig ez a helyzet. A pozitív tettek láncolata mindenhol így működik.

Mennyire jelenetett kockázatot a Lány a vízben elkészítése?

A felelősség az én vállamat nyomta, és tudtam, hogy valóban nagy kockázatot vállalok. Azt éreztem, hogy egy nagy hegy lábánál állok, és a hegyen túl számtalan új lehetőség vár rám. Ezt az érzést igyekeztem mindenkinek átadni, aki részt vett a filmben, és elégedett vagyok a végeredménnyel. A nagy nyári sikerfilmek szezonja véget ért, csupa olyan filmet láthatott a közönség, amit már meglévő témákból gyúrtak össze. Nekünk viszont sikerült valami újat létrehoznunk. Forrás: IC Press