Terence Hill a legrosszabb Lucky Luke?

A sztori annyi, hogy Daisy Townt, a semmiből kinőtt telepesvárost kifosztják a Daltonok, és az indiánok is majdnem felgyújtják, de szerencsére Lucky Luke keresztüllő néhány kalapot, és megment mindenkit. Végig az érződik, hogy a képregényhez szokott készítők nem tudtak mit kezdeni a mozifilm nyújtotta lehetőségekkel. Néhány poént leszámítva (például mikor az egyik Dalton-fivért tévedésből megválasztják polgármesternek) a 71 perces játékidő egy visszatérő, kínrímekkel súlyosbított zenés jelenetre megy el, ahol Lucky Luke Daisy Town legrondább nőivel táncol.

Daltonok szökésben - 5/10

A szereplők ebben a 83-as rajzfilmben hasonlítanak legjobban a képregényeshez (a harmadik rendező a Lucky Luke füzetek rajzolója, a belga Morris), és szerencsére a béna dalbetétek eltűntek. Cserébe Lucky Luke leszokott a dohányzásról (a rajzolót, Morrist ezért a lépésért a WHO is kitüntette), így kézzel sodort cigi helyett ebben a rajzfilmben már szalmaszál lóg a szájából. Ez a rajzfilm egy évtizeddel megelőzte a Vadiúj vadnyugatot, az egyik főszereplő ugyanis egy néger cowboy. A Best Hollywood Daltonok szökésben címmel, egy noname kiadó Szökésben a Daltonok néven jelentette meg, hogy még nehezebb legyen az ünnepekkor fapados dvd-kre vadászó szülőknek. A címet mindkét kiadó bebukta, mert ez nem az 1978-as Goscinny-féle La Ballade des Dalton, (nálunk 4 bandita, 10 áldozatként vetítettek a mozik kábé 25 éve), hanem az 1983-as Les Dalton en cavalel.

A rendező ezúttal William Hanna és Joseph Barbera, és ez sajnos nagyon meglátszik a sztorin. A Daltonok a sokadik szökésük után kivételesen Kanada felé indulnak a sivatag helyett, így a látvány és a poénfaktor kábé alulról súrolja a Maci Laci karácsonyát: vadőr helyett van egy hülye kanadai rendőrünk, aki öt órakor mindig leül teázni, még akkor is, ha a Dalton-testvérek hólabdaként száguldanak felé a hegyoldalon. De végre láthatjuk a Daltonok mamáját, aki élelmes vadnyugati kisnyugdíjasként vegyesboltok és hentesüzletek kirablásával oldja meg a napi bevásárlást. A rajzfilm után a Hanna-Barbera stúdió sorozatot is készített, ez dvd-n kapható nálunk is, jelenleg a hatodik korongnál tart.

Lucky Luke - 5/10

Terence Hill 1991-es Lucky Luke-filmje csak annyiban különbözik a színész többi könnyed westernfilmjétől (Az ördög jobb és bal keze 1-2, stb.), hogy itt látjuk, ahogy gyorsabban lő az árnyékánál, van egy baromságokat beszélő lova, és négy borostás banditát üldöz, akiket véletlenül pont Dalton-fivérekként emlegetnek. Nincs sárga ing, nincs fekete mellény. A sztori viszont szolgaian lemásolja a 71-es Lucky Luke és a nagyvárost (szerencsére a rímes-táncolós részeket nem), azaz a fosztogató Daltonok most is rábeszélik az indiánokat, hogy skalpoljanak meg mindenkit Daisy Townban, mert a városlakók felhőkarcolókat akarnak építeni a földjükön, és egy szürreális jelenetsorban láthatjuk, ahogy szomorú arcú indiánok szedik a szemetet az autópálya mellett. Bár a film Lucky Lucke-adaptációnak nagyon gyenge, western-vígjátéknak tűrhető (a végső leszámolás a Daltonokkal például zseniális Volt egyszer egy vadnyugat-paródia), ami nem hiányozhat egyetlen Bud Spencer- és Terence Hill-rajongó gyűjteményéből sem. Nekik jó hír, hogy a film (és a hozzá kapcsolódó tévésorozat) hamarosan kapható lesz nálunk is dvd-n, de nem az eddigi Lucky Luke-forgalmazók kiadásában.

Lucky Luke és a Daltonok - 6/10

Philippe Haďm 2005-ös filmje akár a legjobb Lucky Luke-adaptáció is lehetne, ha nem a félőrült Daltonok lennének a főszereplői, és ha Lucky Luke nem egy Marlboro-reklámból szökött, szűkfarmeres műmacsó lenne, aki csak azért lő gyorsabban az árnyékánál, mert az folyton elejti a pisztolyát. A történet alapja a Tortilla a Daltonoknak című képregényből lett kölcsönvéve. A pánsíp-alakzatban bankot raboló testvérek a legutolsó szökésük után Mexikóban kötnek ki, és el akarják lopni egy ottani rablóvezér mágikus sombreróját, mert az megvédi viselőjét a pisztolygolyóktól.

Szerencsére a készítők a Terence Hill-féle változathoz képest sokkal több képregényes poént emeltek át a Lucky Luke és a Daltokoba, az egyik kedvencem határátlépős jelenet, ami a rajzfilmekben is mindig benne van: az országhatárt egy szaggatott fehér csík jelzi, az amerikai oldalon minden zöld, Mexikóban meg minden sárga. El Tarlo haciendáját is jól megcsinálták, legalább annyira züllött hely, mint Tortuga szigete a Karib-tenger kalózaiban (a bandavezért játszó Javivi még hasonlít is Geoffrey Rushra). Sajnos a film tele van fölösleges jelenetekkel, és a két Dalton-fivér (Eric Judor és Ramsy Bedia) túljátszott és fölösleges magánszámaival. Lucky Luke meg nem csinál semmit, csak sakkozik a lovával egy rét közepén.

Lucky Luke - Irány a vadnyugat - 7/10

Na, ez a csütörtökön mozikba került legújabb Lucky Luke, amiben a címszereplő figurája a legkevésbé Lucky Luke-os. A gyerekbarát rajzfilmes policy jegyében a főhős egyszersem gyújt rá, az indiánoktól is béke-nikotintapaszt kap pipa helyett. És csak háromszor rántja elő a coltját, ebből ráadásul két lövés a film végén dörren. Ez már csak egy jól összerakott vadnyugati rajzfilm. Annak viszont nagyon jó: a filmes feldolgozásokból kihagyhatatlan Daltonok idiótábbak, mint valaha, és végre olyan rajzfilmes csapat ragadta magához a gyeplőt, akik a képregényes stílus megőrzése mellett bátran be meri dobni a klasszikus animációs gegeket. Jó volt látni, ahogy Joe Dalton ágyúméretű pisztolyt ránt elő a farzsebéből, vagy amikor egy elszabadult gőzvillamos egykerekezve hajt fel a készülő Brooklyn-híd tartókábelére, és még akkor is a folyó fölött megy, mikor már nincs alatta semmi.