Friderika
3 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Madonna zavarba hozta az újságírókat

2008.02.14. 15:47
Remeg a gyomra, annyira izgul, mondta Madonna a filmjének világpremierjén Berlinben. A Filth and Wisdom szerda reggeli sajtóvetítésen kinnrekedt újságírók sírtak és verekedtek, a délutáni sajtótájékoztató egy félórás Madonna-show-vá és Gogol Bordello-minikoncertté alakult, az esti világpremieren meg megnyerte a berliniek szívét. Egész nap követtük az eseményeket, még videóztunk is.

"Lassan, lassan, ő nincs bent a moziban" - kis szünet -, "tulajdonképpen a filmben sincs benne" - ezekkel a szavakkal engedtek be minket a Filth and Wisdom (Szenny és bölcsesség) című, első Madonna-rendezés szerda reggeli sajtóvetítésére. Mondjuk elég kevesen fértünk be a Sony Center egyik mozijának termébe. Az a kábé százötven újságíró, aki kinnrekedt, nagyon elszomorodott, a napilapok szerint többen könnyekben törtek ki, és voltak, akik össze is verekedtek. Pedig ez még nem is az esti világpremier volt.

Aranyos kis film, eszelős főszereplővel

Nézzen Madonnát!

Annak ellenére, hogy az egymás hátába fúródó újságírók - utólag jogosnak bizonyult - szkepszissel tekintettek a férje hivatását megirigylő Madonnára, a Berlinale történetében talán a leggyorsabban, 25 perc alatt fogytak el a jegyek az esti világpremierre. A Filth and Wisdomnak Madonna egyébként nemcsak rendezője, hanem producere is, és részben a forgatókönyvet is ő írta. Maga a film tényleg nem nagy szám: veszélytelen, tét nélkül moralizáló, aranyos kliséken és főként helyzetkomikumokon alapuló vicces mű, ami azokat az életigazságokat veszi sorra, amiken az ember a Zabhegyező olvasása idején már végigrágta magát. Amiért viszont mégis érdemes megnézni, az a főszereplő: az őrület határáig energikus és Ford Fairlane-esen laza Eugene Hütz. Aki nem színész (bár a magyarra furcsán fordított Minden vilángol című filmben például egy kicsit már az), hanem a Gogol Bordello nevű zenekar egyre sikeresebb énekese.

Madonna tíz méterről

A reggeli csata délután, a sajtótájékoztató előtt újra lezajlott: már másfél órával a kezdete előtt hatalmas tömeg állt a terem bejárata előtt. A félórás sajtótájékoztató pedig azért volt egyszeri és megismételhetetlen, mert részt vett rajta a film rendezője, Madonna. Akiről kiderült, hogy vérprofi (mondjuk ki más lenne az, ha nem ő?), hogy élőben, kábé tíz méterről is jó nő, valamint hogy kormányszóvivőket megszégyenítő kommunikátor. És ha Madonna önmagában nem lett volna elég: Eugene Hütz pazar évfolyamtalálkozó-hangulatot teremtett egy szál gitárral, amikor eldalolta egyik szerzeményét (fanoknak: Immigrant Punk), miközben Madonna nagy közös tapsra bíztatta az újságírókat. Akik engedelmeskedtek.

"A véleményeket végülis le lehet szarni"

Madonna rutinosan végigvezényli a fél órát: egy pillanatra sem zökken ki szerepéből, hozza a kimért, de azért kedves és szellemes dívát. Az újságírók dadognak, elvörösödnek, van, amikor csak úgy spontán, a megilletődöttségtől, van, amikor Madonna válaszától ("Ha kettőt kérdez, és ebből a második nagyon provokatív, akkor sajnos elfelejtem az első részt."). Valamivel több mint fél óra sajtótájékoztató Madonnával olyan vagy jobb, mint egy szórakoztató showműsor.

"Természetesen elfogadtam mások véleményét, amikor a filmet csináltam, de ez mégiscsak az én utazásom volt" - mondja, hozzátéve, hogy véleményeket végülis nyugodtan le lehet szarni.

"Rúdtáncosnő pont nem lettem"

Nézze meg képeinket!

Megelőzve a találgatásokat azt is közli, hogy két dologról akart szólni filmjében: az élet kettősségéről és a kettősség küzdelméről (bármit is jelentsen ez). Továbbá, mint ahogy a cím is utal rá, arról, hogy "a szenny (erkölcstelenség értelemben is) valamint a bölcsesség ugyanott megtalálható." Nem szívesen válaszol személyeskedő kérdésekre, egy bókkal kezdődő, majd provokációba hajló kérdést azonban ügyesen visszadob: "Nem tudom, ki mondta magának, hogy az erotika eltűnik, ha az ember megházasodik és gyerekei lesznek." Holly, a film egyik főhőse, balett-táncos, de kénytelen sztriptízbárban is munkát vállalni. Még mielőtt multitalentummá fejlesztette magát, Madonna is hasonló karrierről álmodozott: "Én is balett-táncosi ambíciókkal érkeztem New Yorkba - mondja -, és örültem, hogy el tudtam tartani magam. Mondjuk rúdtáncos pont nem lettem. Csináltam helyette más dolgokat."

"Van nálatok Starbucks Coffee?"

A leglazább beszélgetést egyébként egy montenegrói újságíróval folytatta, aki azt szerette volna megtudni, lesz-e idén nyáron náluk Madonna-koncert : "Sure. De persze, csak ha van nálatok Starbucks kávézó. Ha nincs, meg tudod nekem szervezni, hogy addigra legyen?"

"Nem tudom, milyen fantáziáit élte itt ki Madonna"

A film után megkérdeztünk néhány embert, mit gondoltak az alkotásról. Íme.
"Természetesen Madonna miatt voltunk kíváncsiak a filmre. Érdekelt, mit tud mint rendező. Meglepően jó volt a film, mondjuk voltak gyengeségei, de egész jó volt."
Korina (Németország)

"Voltak dramaturgiai gyengeségei, a befejezés viszont nagyon jól sikerült, és a zene kimondottan magával ragadó volt."
Dorothy (Németország)

"Nem voltam biztos benne, hogy mire lesz képes Madonna, de nagyon tetszett a film. A sztori nem olyan, mint egy hollywoodi alkotásé, inkább olyan, mint egy független filmé. Eugene Hütz nagyszerű volt."
Tom (Dánia)

"Nem tudom, milyen fantáziáit élte itt ki Madonna. Valahogy a fél életét elmesélte ebben, egy-két jelenet olyan volt, mint egy tükör. Mesterműnek semmiképp sem nevezném, jobb lenne, ha a zenénél maradna."
Markus (Németország)

"Szerintem nagyon rossz volt. Filmesek százai próbálnak jó filmeket csinálni és próbálják megmutatni az embereknek a munkájukat. És ennek a pénznek a tizedéből bármelyik jobb filmet csinált volna, mint ez. Ez a filmiparra nézve elég nagy szégyen."
Paul (Anglia)

"Vicces volt, egy csomót nevettünk, és tele volt élettel. És annak ellenére nagy életöröm volt benne, hogy a szereplők épp elég rossz passzban voltak. Az embereket magával ragadta, a jelenetek között is többször tapsoltak."
Ulrike (Németország)

Gyomorremegés, ováció

Aztán már csak az esti világpremier volt hátra, amit az állatkertnél lévő Zoo Palastban tartottak, és amit pont akkora felhajtás kísért, amit az ember elképzel: rendőrök, katonák, jegy után kajtató és telefonfülkékre mászó tinédzserek, fanok, vörös szőnyeg, visongás, fényképezőgéphegyek.

A moziban pedig Madonna olyat mondott, ami a berlini rajongóknak biztosan legalább annyit jelent majd, mint John F. Kennedy 1963-as legendává vált szavai: "Nem tudok jobb helyet elképzelni a filmem bemutatójának, mint Berlint". Ováció. "Remeg a gyomrom, annyira izgulok" - "Mi is" - válaszol a közönségből egy hang. Ováció.

Madonna filmes karrierje itt azonban nem áll meg, mint mondta, éppen befejezte egy Malawiban játszódó dokumentumfilm forgatását, amit majd Cannes-ban mutatnak be. Ami pedig a következő korszakát illeti, "klassz zenét és még több filmet" akar csinálni.