Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Siralmas magyarokat nézett Berlin

2007.02.17. 12:52
Kilátástalan magyar valóságot láttak az 57. Berlinale nézői. A Magyar Filmszemle-győztes Iszka utazását alakító testvérpár tragikus magánéletén megütköztek, azt sem értették, Erdély hogy kerül megint Magyarországhoz. A Boldog új élet roma árvafiújának identitásválságát meg nehezen tudták értelmezni. A kritikusok a többi magyart sem kímélték.

"A magyar filmek általában nyomasztóak és sötétek. Ez már évek óta így van minden Berlinalén" - mondta a félig magyar, félig német Dieter, a Boldog új élet premiervetítése után péntek éjjel a Zoo Palastban. Dieter szavai kísértetiesen összecsengenek Jörg Taszman szakíró véleményével, mely szerint ráadásul a fesztiválkompatibilis alkotói igyekezet ellenére a depresszív magyar alkotások képtelenek bekerülni a versenyfilmek közé.

Országimázs '07

A magyar filmszakma hosszú évek óta elszántan igyekszik írtani a külföld fejéből az idealista Puszta-Paprika-Piroschka magyarképet, de ehhez csak a legmélyebb vélt vagy valós bugyrokat tárják fel: Magyarország a Berlinale vetítéseibe beválasztott filmek alapján elmaradott, sötét, veszélyes hely, ahol burjánzik a gyerekmunka, két lábbal tapossák az emberi jogokat, ahol a legkiszolgáltatottabb a romák, a gyerekek és a melegek. Az pedig, hogy az alkotók nemlétező helyre vagy Erdélybe helyezik történetüket, nem feltétlenül jött át a külföldi nézőknek.

Csabi tells, Maria is doing


Bollók Csaba: Life is not so funny
Bollók Csaba szemlegyőztes filmjét, az Iszka utazását a Generation szekcióban mutatták be, ami főleg gyerekfilmeket vetít gyerekeknek. Ez azonban nem gyerekfilm, a kezdés előtt nyomatékosan felszólították a 13 éven aluliakat, hagyják el a termet. A vetítést tanulságban gazdag pódiumbeszélgetés követte.

"Csabi (Bollók Csaba rendező) tells and Maria (a főszereplő, Varga Mária) is doing" - így kell elképzelni a forgatást, legalábbis Csere Ágnes színésznő-producer elmondása szerint. Ezt követte Bollók Csaba önmagával folytatott ádáz filozófiai vitája: "Life is not so funny" - válaszolta arra a kérdésre, hogy miért nem happy enddel végződik a film. Aztán vívódásai végén meggyőzte önmagát: "life is not only sad, also happy. A mix of both." (A rendező későbbi vívódásai és film-related gondolatai blogjában olvashatók.)

A közönség érdeklődése egyre nőtt, különösen, amikor kezdték megérteni, hogy a film nem egy fikció, és hogy a karaktereket a való élet adta (Bollók a testvérpárra egy szeméttelepen talált rá guberálás közben): "Javított valamit az EU a magyar utcagyerekek helyzetén?" "Tényleg ennyire kilátástalan a helyzet Magyarországon?", "Mit tesz a gyerekvédelem?". kérdések azt mutatták, hogy nem ment át a nyelvek (magyar és román) keveredése, és az sem, hogy nem Magyarország a helyszín, hanem Erdély, a Zsil folyó völgye, az úgynevezett kis New York és környéke.

Aztán még nagyobb vehemenciával pengtek az érzelem húrjai, feltárult ugyanis a főszereplő kislányok tragikus magánélete, ami a valóságban még hátborzongatóbb, mint a vásznon: alkoholista szülők gyermekei, akik eddig írni sem tudtak rendesen, akiknek valóban a filmben látott guberálással telt eddigi élete, és akik hiába kaptak a forgatásért biciklit és mobilt, a szüleik a jutalom egy részét már értékesítették. "Ha azt mondtam volna Máriának, hogy menjünk Alaszkába, eljött volna" - koronázta meg a mondottakat a rendező. A nagy szomorúság után üdítő volt egy tizenéves fiú kérdése, aki azt akarta megtudni, vajon a lányok adnak-e autogrammot. Adtak.

A Boldog új élet és a remény

"Ez a film nem egy könnyű film" - intézte szavait a közönséghez két nappal később Bogdán Árpád rendező a Boldog új élet péntek esti premierjén. Filmjében egy intézetből kikerült roma fiú próbálja rekonstruálni töredékes múltját kilátástalannak tűnő jelenében.

Miután itt elmaradt a pódiumbeszélgetés, szúrópróbaszerűen választottunk ki nézőket a film után, hogy arról kérdezzük, érdemes volt-e erre a "nem könnyű filmre" áldoziuk másfél órájukat. "Érdemes megnézni. A sztori érdekes, de nagyon elnyúlik. Soha életünkben nem láttunk még magyar filmet. Szándékosan kerestük ki a programból" - válaszolta kedvesen a 72 éves Kirstin. "Nem igazan tetszett. Volt benne jó sok kép és allegória, kitűnő zene, de a rendezőnek nem sikerült kibontani a főszereplőt, végig idegen maradt. De végül is elgondolkodtató" - tette hozzá a 42 éves Dirk. "Nagyon művészi és van valami mondanivalója, az biztos. Csak én nem értem, hogy mi az" - vélekedett a 30 éves Zsanett. "A főszereplő egyáltalán nem játszott és túlságosan hosszúak voltak a jelenetek. Egy nullától tízig terjedő skálán kettő és fél" - mondta a 36 éves Alexander.

Anélkül, hogy a hallott véleményekkel szembesítettük volna, megkérdeztük Bogdán Árpád rendezőtől, milyen visszajelzéseket kapott a két berlini vetítés során. "Mindenkinek van véleménye a filmről. Közönyös senki sem volt - magyarázta. - Az a különbség Berlin és Budapest között, hogy a magyaroknak érzékenyebben átjön a cigány és a magyar nyelv közti váltakozás. És az angol fordításban a szleng sem jött át. A film szomorú vége miatt otthon is és itt is a reményre kérdeznek rá legtöbben."

A többi magyartól sem volt elájulva Berlin

Mint ahogy már megírtuk, magyar alkotás a versenyfilmek között csak 2005-ben volt (a Sorstalanság). A Panorama szekcióban az Iszka mellett a Férfiaktot mutatták be, amit alaposan lehúztak a kritikusok: a film 1990-ben lett volna aktuális véli a Tagesspiegel című berlini napilap (más hangok szerint a hetvenes évek esztétikája köszön vissza benne), majd később azon elmélkedik, hogy vajon a 65 éves Esztergályos Károly arra használja-e a alkotását, hogy segítségével oldja meg személyes problémáit. A vitriolos brit Variety kritikusa az olyan klisés mondatokon bosszankodik, mint hogy "Minden kezdet nehéz", bár ők a Szabadság szerelem című eposszal, amit teltházzal vetítettek, sem bánnak kesztyűs kézzel, erről így vélekednek: "sematikus emberi dráma játszódik a filmben sok pirotechnikával és egy kis szexszel".

Robert de Niro, Marianne Faithfull vagy a Menzel-film lesz a győztes

E cikk megjelenését követő néhány órán belül eldől, ki kapja a legjobb filmnek járó Arany Medvét, és itt legalább van egy ígéretes magyar vonatkozás. A különböző német lapok kritikusaiból összeállt megmondókórus első számú tippje a The Good Sheperd című Robert de Niro-film, a Berlinale minden egyes pillanatát lekövető Radio1 csatorna egy The Good Sheperd, az Irina Palm és az Őfelsége pincére voltam című Hrabal-adaptáció hármasából látja kikerülni a győztest.

Gryllus Dorka a gála előestéjén természetesen saját filmjének, az Irina Palmnak drukkolt. "Azt reméljük, hogy ha nem is kapja meg az Arany Medvét, legalább Marianne Faithfullt megválasztják a legjobb színésznőnek. Szorítsatok!" - üzeni az olvasóknak.

Siralmas a magyar promóció, mégis volt teltház
- Én eléggé örültem annak, hogy azokon a magyar filmeken, amiken én voltam (például a Szabadság, szerelem) tele volt a mozi, ami például a Sorstalansággal nem fordult elő, és legalább felerészben nem magyarok voltak. A beszélgetés itt nem is magyarul volt, és szerintem okésra sikerült. A magyar rendező, színészek, producer angolul és élvezetesen válaszoltak a kérdésekre, nem jöttek zavarba. Más kérdés persze, hogy a két főszereplő arra az - ázsiai fiú által feltett - kérdésre, hogy honnan tudták, hogyan kell megformálni ezeket a figurákat, azt válaszolták, hogy nem is igazán tudták, mert az iskolában nem tanultak 56-ról. Amit tudtak, azt a nagyszülőktől tudták, sőt, a főszereplő fiú még a Terror házába is elment, hogy megtudja, mi a helyzet. Ezt különösen azért gondolom szomorúnak, mert ha azt akarják mutatni, hogy ez mekkora nemzeti "esemény" a magyarok számára, akkor ezt nem azzal lehet jól kommunikálni, hogy a szereplők semmit nem tudnak az eseményről.
- A Férfiakt utáni beszélgetés viszont magyarul volt tolmáccsal, ami szerintem nem jó, mert nem mindenki beszélte a nyelvet. Legalább németül vagy angolul kellett volna.
- A magyar filmek promóciója is siralmas. Miért van az, hogy Szlovénia is tudja a filmjeit a Berlinale Journalban hirdetni, a magyar filmekről viszont nincs benne semmi (mondjuk ezzel együtt sem voltak üres helyek, ami jó.)
Voltak azért pozitív vélemények is a filmekről, igaz, ilyen kritikát nem olvastam. A gond az is, hogy a kritikák nem kerülnek be a fontos helyekre, ha vannak. Én például észre sem vettem, hogy a Tagesspiegelben volt kritika magyar filmről.
- Az lenne a jó, ha büszkék tudnánk lennei arra a fajta közép-európaiságra, amink van. Ha látták a Menzel-filmet, értik mire gondolok. (Vig Dávid, berlini olvasónk)