További Cikkek cikkek
Bár Magyarországra ma már szinte minden stúdió-film azonnal eljut, a 2004-es filmtermésből jelölt alkotások zöme nem gyártóként, csak amerikai forgalmazóként viseli magán a stúdiók stemplijét, tehát annyira talált magának gazdát a világban, amennyi a filmvásárokon a producere pénztárcájából promócióra futotta. Mivel a kis külföldi forgalmazók maguk is az életükért küzdenek, ezeknek a filmeknek rendszerint nem jut se szinkronizált világpremier, se többezer kópia, a stúdiófilmeket automatikusan megillető globális sztár-felhajtás meg aztán pláne nem.
Gyáva stúdiók, merész függetlenek
Million Dollar Baby:
Clint Eastwood, Hilary Swank
Ilyen, független forrásból készült, szerény film az extravagáns Howard Hughes milliárdos életét feldolgozó Aviátor, az Én, Pán Péter, a Hotel Ruanda, a Kinsey, a Million Dollar Baby, de még Az operaház fantomja is. Vagyis 2004-ben Hollywood szellemi rágógumigyárai olyan óvatosan vették a kanyarokat, hogy a Scorsese, DiCaprio, Johnny Depp, Webber és Clint Eastwood nevével fémjelzett "kockázatokat" nem voltak hajlandók legyártani, és a lábon vásárolt filmeket forgalmazóként is csak ímmel-ámmal terítették, többnyire kizárólag az amerikai mozikban.
Az eredmény kellően irónikus. Harvey Weinstein, a Fahrenheit 9/11 miatt lassú, de kegyetlen halálra ítélt Miramax tulajdonosa nem vághatott volna vissza jobban főnökeinek a Disneynél, mint 15 Golden Globe jelöléssel. Tanmese lesz egyszer majd az is, mikor a bölcsen hallgatag, kétszeres Oscar-díjas Clint Eastwood kitálalja, mit érzett, mikor ugyanaz a stúdió nyomta le a torkán a gyártásra vonatkozó vaskos nemet, amelyik most forgalmazóként büszkén feszít, hogy 5 Golden Globe jelölésig menedzselte a szóban forgó Million Dollar Baby-t (amit mellesleg Eastwood rendezett, játszott, komponált és ő volt a producere is).
Webbert is a hóban hagyta Hollywood, hátha egyedül is viszi valamire a Michael Crawford-Sarah Brightman párostól megfosztott londoni keltezésű Fantom, mely "névtelen" színészeivel és gazdag látványvilágával végül mégis kidalolt magának 3 Golden Globe jelölést.
Az esélyesek
A tévésorozatok és tévéjátékok mellett (melyekben több magyar vonatkozású esélyes is van) mintegy 265 - többnyire közepesnél gyengébb - amerikai, és közel 50 - egytől-egyig remekbe szabott - külföldi filmet mért össze a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének 86 szavazótagja, akik az első körben kialakított 5-5 jelölt közül vasárnap estére megálmodják azt a kategóriánkénti egyet.
A döntéshez némi útmutatást kínáltak a filmek és a művészek eddigi teljesítményei. Scarlett Johansson (Love Song For Bobby Long), Nicole Kidman (Birth) és Uma Thurman (Kill Bill 2) másutt díjazatlan reményeit a "semmiből jött" Imelda Staunton, a Magyarországon január 27-én bemutatásra kerülő, angyalcsináló Vera Drake címszereplője, olthatja ki elsősorban.
Meghívó a hatvankettedik Golden Globe-gálára
Csurig teli kofferjéből sokat ígérően kandikál ki a New York-i, Los Angeles-i, torontói, bostoni és chicagói kritikusok elismerése, megpúpozva a Velencei Filmfesztivál és az Európai Filmakadémia legjobb színésznői díjával. De a Millió dolláros bébi, Hilary Swank még így is komoly ellenfele lesz, mert egyrészt - szemben a brit Stauntonnal - amerikai, másrészt, mert kora-huszonévesen nyert Oscar-díjához (A fiúk nem sírnak) méltó alakítással küzdi fel magát a női ökölvívás világranglistájára a film első felében, és legalább ilyen hitelesen könyörgi ki magának az eutanaziát egy kórházi ágyon a film második felében.
Az eutanáziért folytatott heroikus küzdelem koronázhatja meg Golden Globe-bal az Európai Filmakadémia és a Velencei Filmfesztivál legjobb színészét is, Javier Bardemet, a spanyol Belső tengerért, feltéve, hogy a Hollywoodi Külföldi Tudósítók eltekintenek a Los Angeles-i filmkritikusok által legjobbnak kikiáltott Liam Neeson (Kinsey) szextudományától, és ha holtversenyben Leonardo DiCaprio Howard Hughes-a (Aviátor) és Johnny Depp Péter Pánja (Én, Pán Péter) csendesen kioltja egymást.
A vígjáték-musical kategóriában a bájos Ashley Judd (De-Lovely) és a hamvas Emmy Rossum (Az operaház fantomja) valószínűleg már sejti, hogy csak asszisztálni fog a veretes Kate Winslet (Egy makulátlan elme örök ragyogása), a még veretesebb Renée Zellweger (Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!), és a legeslegveretesebb Annette Bening (Csodálatos Júlia) mellett, aki legalább olyan biztosra veheti a győzelmét, amennyire azt, hogy holnap is Mrs. Warren Beattynek hívják.
Jim Carrey (Egy makulátlan elme örök ragyogása), a Cole Portert alakító Kevin Kline (De-Lovely) és a Bobby Darint táncoló-daloló Kevin Spacey (Beyond the Sea) szintén csak a pezsgő erejében bízhat, mert a legjobb vígjáték-musical színész Golden Globe-ja vagy a chicagói, New York-i és torontói kritikusok díjával kitüntetett Paul Giamatti (Kerülőutak), vagy az össz-amerikai, továbbá a bostoni kritikusok által kiválasztott Jamie Foxx (Ray) asztalán végzi.
A legjobb filmdal díja minden bizonnyal Angliába utazik. A kérdés csak az, hogy Andrew Lloyd Webber Fantomhoz komponált új dala, vagy Mick Jagger Alfie-t is meghazudtoló nőcsábász-önmarcangolása tetszik-e jobban a szavazóknak.
Clint Eastwood a mindenkori, Marc Forster (Én, Pán Péter) és Alexander Payne (Kerülőutak) az ifjú zseni, Mike Nichols (Közelebb!) a nagy visszatérő és Martin Scorsese (Aviátor) a népszerű jelölt a legjobb rendező díjára, melyet a bostoni filmkritikusok talán saját meglepetésükre is a kínai Zsang Zsimounak (angoul House of Flying Daggers) adtak.
Erős külföldi mezőny
Belső tenger:
Javier Bardem, Lola Duezas
De a többi amerikai kritikus-szövetséget legalább annyira megosztották a külföldi filmek, amennyire a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségét fogják az említett kínai film, a brazil Che Guevara: A motoros naplója és a spanyol Belső tenger között. Az sem kizárt, hogy a február 3-án Magyarországon bemutatkozó Hosszú jegyesség megmenti a franciák becsületét, ha már a Kóristák révén két filmjük is bekerült a legjobb öt közé.
A Közelebb! két karakterszínészének, Natalie Portmannek és Clive Owennek díjai kárpótolhatják a filmet azért, hogy a verseny valószínűleg az Aviator és az Én, Péter Pán között dől el. Tudván, hogy a Kerülőutak az összes kritikusszövetség egyöntetű elismerését váltotta ki, Az operaház fantomja (nem is szólva a többi jelöltről) kevés eséllyel csábíthatja el a legjobb vígjáték-musical alkotás Golden Globe-ját, mely mindkét oldalon így is, úgy is független filmprodukció dicsőségét öregbíti majd.
A multi-Hollywoodot persze nem szabad leírni. Anyagilag ő arat elsősorban. Hogy tanul-e belőle erkölcsileg, az már a jövő évi Golden Globe dolga...
Návai Anikó, Hollywood
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
