Muszáj volt a fiúkat megütni

Kata, mennyivel volt könnyebb egy női rendezővel dolgozni?

Dobó Kata: Már a Csak szexnél is nyilvánvaló volt, hogy a Kriszta bizonyos dolgokra nagyobb hangsúlyt fektet. Amikor elkezdtünk beszélgetni a szerepről, az elsődleges szempont az volt, hogy ez egy teljesen átlagos lány, akit nem igazán érdekelnek a szépségipar termékei. Nem jár fodrászhoz, nem sminkeli magát, nem divatozik. A vörös haj tehát ugrott. Ezekben a dolgokban teljesen egyetértettünk a Krisztával.

Iván, hálás szerep volt ez a jófiú figura?

Fenyő Iván: Nagyon hálás volt. Nekem meg hálásnak kell lennem a sorsnak, hogy ezt eljátszhattam. Komplex figurának érzem, egyáltalán nem igaz, hogy sablonos.

Hogy kell elképzelni a Vic Armstrong rendezte akciójelenetek felvételét?

Iván: Ott nagyon fontos az időzítés, a ritmus. Hogy mire ő odaér, addigra neki azt kell csinálnia, hogy. Vic profi, ami abban nyilvánul meg, hogy nem érzed, hogy bármi különlegeset kérne tőled. Én nem éreztem magam rosszul attól, hogy mozogni kellett, szeretem a mozgáskultúrát, az akrobatikát. A vízes jelenetek forgatásán például mindent elkövettem, hogy amit lehet, én csináljak, és ne a dublőröm.

Amikor Falk Viki felpofozza a két srácot a filmben, akkor Dobó Kata a forgatáson igazi pofont osztott?

Iván: De nem is akármilyet.

Kata: Muszáj volt őket megütni, és nagyon élveztem. Igen, már Sanyinak is kijárt a pofon, meg Ivánnak is. A kamera olyan szögben volt, hogy nem nagyon lehetett csalni vele. Erre a jelenetre talán négyszer, ötször is rámentünk, szegény Ivánnak pedig nagyon fehér bőre van, és mindig borogatni kellett, mert tiszta piros volt.

Nehéz volt a gépfegyverrel lőni?

Kata: Nem tudtam vele igazán megbarátkozni, mert félelmetes dolog ez attól függetlenül, hogy ez nem egy igazi fegyver. Mi ez, mi van benne?

Iván: Vaktöltény.

Kata: Bár az is üt egyébként, meg ahogy a töltényhüvelyek kizúdulnak. Amikor csoportosan lőttünk, akkor nagyon kellett figyelni, kit hová állít Vic, hogy a kicsapódó töltényhüvelyek ne sértsenek meg senkit. Sokszor előfordult az is, hogy beakadt, nem jött ki több töltény, és akkor tovább kellett csinálni, mintha működne.

Hogy ment az ágyjelenet forgatása?

Kata: Az Ivánnal nagyon készültünk rá lelkileg. Mindig kínos, ha ez egy forgatás elején van, de itt szerencsére nem így történt. Addigra már volt egy bizonyos kapcsolat közöttünk, ismertük egymást valamennyire.

Iván, mi volt ebben nehéz?

Kata: Hogy én voltam a partnered.

Iván: Dehogyis, az nagyon jó volt. Igazából nem volt különösebben nehéz. Túl azon, hogy ágyjelenet, túl azon, hogy nézik, túl azon, hogy...

Kata: Tök érdekes, hogy nem nagyon jutott eszembe, hogy állnak még tízen körülöttünk.

Iván: Ez az én kisugárzásom. Vagy más. Maradjunk a kisugárzásnál.

Mindketten játszottak már hollywoodi filmben, és a Szabadság, szerelem is az ottani recept szerint készült. A Bőrnyakúakhoz képest például milyen volt ez a forgatás?

Iván: Az a követendő példa, a Bőrnyakúak egy jól működő hollywoodi szuperprodukció. Van sok magyar film, megszoktuk, milyenek. Ez meg egy szerencsés köztes eset: egy magyar film a magyar történelemről, ami magyar szereplőkkel, de mégis amerikai stílusban készült.

Segíthet ez a film abban, hogy a tengerentúlra dobbantsanak? Mindkettőjük tervei között szerepelt ez.

Iván: Most egyelőre ez van.

Kata: Biztos, hogy ez egy cél az életemben. Hét évet már rááldoztam erre, ezt folytatni szeretném. Én is megyek ki Los Angelesbe. Reménykedünk abban, hogy ez a film valamilyen módon segítségünkre lesz, de nem várok semmit, tudod, mert csak kellemesen szeretnék csalódni.

Ha teljesül, amit eltervezett, akkor tíz év múlva hol lesz?

Kata: Ezek viccesek, mikor tizennyolc évesen megkérdezik, hogy harminc évesen mit szeretnél az életeddel, azt mondod, hogy "hát, lesz egy nagy családom, meg gyerek", és most itt vagyok, hogy se család, se házasság. Nem tudom, boldog szeretnék lenni.

Később Csányi Sándorral külön ülhettünk le egy rövid beszélgetésre, aki a Szabadság, szerelemben a főszereplő Fenyő Iván kevésbé idealista, és cseppet sem szerelmes barátját, Tibit játssza. Mindketten tagjai az ötvenhatos Aranycsapatnak, akik a melbourne-i olimpián megmutatták az oroszoknak.

Mi a szerepe a filmben Tibinek?

Csányi Sándor: Én vagyok az a karakter, aki a főhőst ellenpontozza, aki a forradalom ellen megy, a pátosz ellen. Ez egy létező szerep, olyan, mint a Shrekben a szamár.

Hogy bújt a bőrébe?

A jelmezek sokat segítettek a játékban. Volt egy magassarkú, szűk orrú cipőm, amiben nem lehet úgy menni, mint egy tornacipőben. Ráadásul mindenkin ballonkabát volt, és ezek mind befolyásolják a játékot.

A magyar viszonylatban szokatlanul nagy stáb mennyiben könnyítette, vagy bonyolította a munkát?

Szerintem segítette. Egyébként nyilván anyagi dolgok miatt működött nagyon profin minden, és tényleg sok kifejezetten jó ember dolgozott velünk, régi, régi filmesek. De a profi csapat amatőr lelkesedés nélkül itt sem ért volna semmit. Például a vízilabdázástréning, ami a forgatás előtt volt, az részünkről csak annyi volt, hogy próba és előadás között elmentünk úszni, és ezért nem járt külön fizetés, ezt pusztán lelkesedésből csináltuk. Felültünk a villamosra, és mentünk. Persze a Fodor Rajmund meg a Benedek Tibi leegyeztetése azért komoly szervezőmunkát igényelhetett, de mindez egy kisköltségvetésű filmnél is megvalósítható lenne, ha lenne kellő lelkesedés.

Goda Kriszta mennyire tudott a főbb szereplőkre odafigyelni egy ilyen nagy létszámú stáb mellett?

Neki az a dolga. Van egy stáb, ami mindent megcsinál neki. Csak azzal kell foglalkoznia, hogy a jelenet milyen lesz. Mert előbb-utóbb kijön a film, és akkor úgyis csak az számít, hogy a két színész között történik-e valami. Az összes többit három-négy ember koordinálta. A statisztákat, az égő autókat, a tankokat... De az egy teljesen külön szakma.

Nemcsak a vízilabdások segítették a színészeket a vízilabdában, hanem ez fordítva is működött, mondta egyszer. Ezt hogy kell elképzelni?

Nem is a színészetben segítettük a vízilabdásokat, hanem olyan praktikus dolgokban, hogy "Figyelj ide, ha bejössz, ne játsszál, hanem nézd meg a jeledet, állj bele. Igen, de ott nincsen rajtad fény." Ők sokkal többet segítettek. Konkrétan megfulladtam volna, ha nincs ott Kiss Gergő. Folyamatosan bele kapaszkodtam, mert azt hittem, elsüllyedek. Egyszer negyedszerre, ötödszörre, hatodszorra rontottuk el a jelenetet, és megint vissza kellett menni a vízbe miattunk. Akkor valaki beszólt, hogy elrontottuk, de Gergő azonnal leintette, hogy, "Hagyjad már, majd holnap ők hívnak ki minket egy Othellóra, aztán nézhetünk".

A tengerentúli közönségnek mi fog leesni ebből a filmből? Lesz például, aki felismeri Csányi Sándort a Kontrollból?

Hát, a fesztiválra járók esetleg megismernek. Szerintem, ami a filmben működni fog kint, az nem annyira a forradalom. Van egyrészt ez a szerelmi szál, ami el tud vinni, lehet menni az Ivánnal, és a vízilabdás részek is érdekesek. Nagyjából ennyi. Rájuk másként hathat. Különben meg egy átlag amerikai szerintem Európát is nehezen találja meg a térképen. Nekem nincsenek illúzióim, hogy bármit is tudnának rólunk. Az viszont nagyon jó, hogy a filmben elhangzik: arra várnak, hogy az amerikaiak bejönnek, és nem jönnek be, ezért még többezer ember hal meg. Általában azért az amerikaiak fogékonyak a kritikára, legalábbis filmes berkekben.