Szerintem jól reagált a közönség

Sok szakújságíró kiment A londoni férfi keddi sajtóvetítéséről. Ön szerint a cannes-i fesztivál közönsége megértette a filmet?

Nem tudom, szerda este, a díszvetítésen álló ovációval fogadták. Szerintem nagyon jól reagált a közönség, kedvesek voltak.

A szintén versenyben futó Gus Van Sant bevallottan Tarr Bélá-s filmjét, a 2001-es Gerryt látta?

Megmutatta nekünk a New York-i vetítőtermében mikor egyszer ott jártunk, és mi el is mondtuk neki a véleményünket.

Ezt nem osztja meg velünk?

Nem.

És találkoztak azóta?

Szerda este a fesztiválon.

Szimbolikus filmek sora után egy krimit készített. Ön hogy fogalmazná meg, mennyiben különbözik a Londoni férfi mondjuk a Werkmesiter harmóniájától?

A Werkmeister sokkal epikusabb, ez meg drámaibb, ami megváltoztatta a dramaturgiai struktúrát, és a képi stílust. Más képi világot eredményez, ha a magyar Alföldön forgatunk, vagy Korzikán. Mi önmagunk maradtunk, de a világ változik, és ezzel mi magunk is változunk, reagálunk.

A londoni férfi miért a mediterrán Korzikán készült?

Bastia azért volt fontos, mert annak városnak sorsa van. Ráadásul ott van a tenger és nagyon közel a hegyek, így nagyon kis tér marad az élet számára. Emiatt ez egy nagyon klausztrofóbikus hely. Nincsenek távolságok, és ez feszültséget szül.

A film fogadtatása mellett a főszereplő karaktere sem egyértelmű. A londoni férfi rossz ember?

Remélem, hogy a közönség megérti a karaktereket, és erős érzelmekkel viszonyul hozzájuk. Mi nem ítélünk, kik vagyunk mi, hogy ítéljünk? Különben is, mit jelent az, hogy valaki rossz? A filmben azt kell megérteni, hogy mit miért tesznek. Nem akarjuk, hogy a nézők a szereplők bírái legyenek.

Miért volt szükség a hosszú snittekre, a bonyolult kameramozgásokra? Miért kell ez egy történetmesélésnél?

Mert mi nem a történetet meséljük el, utáljuk a történetmesélést. Minden történet egyforma. Az Ószövetség óta nincsenek új történeteink, ott már mindent megírtak, és megcsináltak. Mi csak az emberi körülményeket akartuk megmutatni, azt, hogy mi miért történik, és hogy miként mondhatjuk el újra ugyanazt a régi történetet.

Visszatérve a kérdés első felére, hogy miért dolgozunk hosszú snittekkel: ez a film összesen 29 snittből áll, és úgy gondolom, hogy így nagyobb feszültséget tudunk kelteni, mivel a színészeknek nincs esélyük kimenekülni a helyzetekből. A kamera forog, és valódi érzelmeket ragad meg. A filmekben hagyományosan akció, információ alapján történik a vágás, azonban mi teljesen másképpen dolgozunk.

Tudja, mit forgat legközelebb?

Nem árulom el, néhány titkot meg kell tartanunk magunknak. Ha meg tudom mondani, miről szól a következő filmem, akkor nincs értelme leforgatni. Ha most elárulom, mi a vége A londoni férfinak, ahogy a nő arca egyre fehérebb és fehérebb. Jelent ez valamit? Vagy a Werckmeister vége, hogyan magyarázzam el a bálna szemét? Ez a csodálatos a filmben, hogy nem lehet elmondani, meg kell nézni. Ezért nem szeretek a filmről beszélni. Elmagyarázni nem tudom, csak megmutatni.