Kristóf, Jakab
18 °C
34 °C

A Quantum csendje a legbondosabb epizód

2008.11.12. 17:02
A Quantum csendje brutális akciójelenetei, és a hűvös főszereplő miatt akár az új Bourne-film is lehetne, de felvonultatja a Bond-filmek összes kötelező kellékét is. Ha a Casino Royale magasról tett a négy évtizedes Bond-mítoszra, akkor A Quantum csendje bondosabb, mint az előző öt rész együttvéve. Összeszedtük az új mozifilm rejtett utalásait.

A Quantum csendjében pont az a zseniális, hogy a rendező, Marc Forster Bourne-epizódba illő akciójeleneteket forgatott le, de közben átmentette a régi Bond-filmek hagyományait is. Craig magyar hangja, Stohl András a szinkronizáláskor még arról panaszkodott, hogy az új részben „nincs vodka-martini, nincsenek kütyük, és még azt sem mondja, hogy nevem Bond, James Bond”. Pedig ott vannak, csak rejtett utalásokban.

A Halj meg máskor!-ban a ráncokkal, májfoltokkal építkező Pierce Brosnant betemette a szuperkütyühalom, ezért az első Daniel Craig-részben, a Casino Royale-ban a készítők visszatértek a gyökerekhez: a Sean Connery-féle, nyers macsó Bondhoz. Az eredmény látványos akcióorgia lett a kémfilmparódia helyett. A rajongói fórumokon mégis sokan hiányolták Moneypennyt, Q-t, meg a golyóstollba épített tűvetőt.

Ezt még ki lehetett magyarázni azzal, hogy a Casino Royale „a 0. Bond-film”, ezért a kezdő 007-es még nem vodkamartinizik, halálosan beleszeret a mellé rendelt MI6-munkatársba, és néha melléugrik az üldözési jelenetekben. Az újraindítást követő második filmnél viszont el kellett dönteniük a készítőknek, hogy vagy visszatérnek a korábbi Bond-sztorik paródiába hajló koktélozós, golfozós, világmegmentős idilljéhez, vagy csinálnak egy újabb Bourne-filmet, Matt Damon helyett Daniel Craiggel.

Utóbbi mellett döntöttek, csak telerakták Bond-elemekkel. A Bond-filmeket az 1964-es Goldfinger óta szigorúan szabályozott forgatókönyv-minta alapján írják. A filmek mindig a 007-es akciózásával nyitnak, mintha az előző rész utolsó jelenetét látnánk. Ezután meztelen csajok vonaglanak a főcímzene alatt, majd Bond megkapja M-től az aktuális feladatot, világkörüli útján találkozik az ellene küldött bérgyilkosokkal meg minimum két dögös nővel, és végül elintézi a főgonoszt, aki mindig valami extrém helyen felépített rejtekben bújkál.

A Quantum csendje Timothy Dalton Bond-filmjeivel áll legközelebbi rokonságban. A 87-es Halálos rémületben a Roger Moore-féle, paródiába hajló Bond-érát váltotta le. Dalton, miután újraolvasta Fleming regényeit, esendőbbnek akarta mutatni a 007-est, olyan embernek, aki ugyan Anglia nevében gyilkol és töri össze a nők szívét, de képes mélyebb érzelmekre is. A hasonlóság a 89-es A magányos ügynök és A Quantum csendje között egyértelmű: Bond 89-ben Felix Leiter CIA-ügynök megölése miatt rendezett egyszemélyes irtóhadjáratot, most meg azokat gyilkolja módszeresen, akiknek közük lehetett Vesper Lynd halálához. Mindkét filmben elveszíti az MI6 támogatását, és csak M-nek köszönheti, hogy önfejű parancsmegtagadása ellenére életben marad.

A Timothy Dalton-filmekre utalás már a Quantum csendje nyitójelenetében megtörténik: Bond egy kanyargós hegyi úton keveredik autós üldözésbe, ugyanúgy, mint a Halálos rémületben elején. Az autózás meglepő fordulattal és egy cinikus mondattal zárul, ilyenek Roger Moore filmjeiben voltak rendszeresen (például amikor a Polipkában kubai szökése után a minirepülőjével beállt egy benzinkúthoz, hogy „Teli kérem!”). Az ezután következő főcímzenében meg végre megint vonagló nők vannak (és nem színes tapéta előtt lövöldöző rajzfilmfigurák, mint a Casino Royale-ban).

A főcím és a kötelező londoni eligazítás után Bond Haitin kezdi a nyomozást. Ez újabb tisztelgés a korábbi filmek (Dr. No, Tűzgolyó, Élni és halni hagyni, Halj meg máskor) karib-tengeri helyszínei előtt, és a regényeknek, amiket Ian Fleming jamaicai nyaralójában, az Aranyszemben írt meg. A 007-esre vadászó bérgyilkosok rendszerint már itt akcióba lépnek egy újabb látványos üldözési jelenetben. A Quantumban a készítők újra elővették a motorcsónakos hajszát, ami már volt az Élni és halni hagyniban, Az aranypisztolyos férfiban és A világ nem elégben is, csak ez most sokkal tempósabb és látványosabb.

Bondnak mindig kötelező szmokingban is megjelennie, lehetőleg egy kaszinóban. Mivel a Casino Royale végig erről szólt, a Quantumban inkább operába küldték. Ez a motívum is a komolyabbnak szánt Timothy Dalton-filmekre utal, a Halálos rémületben című filmben Bondnak egy hangversenyt kellett végigülnie, hogy megfigyelhesse a bérgyilkos csellistalányt. És ha már nők: a 007-esnek általában kétféle lánnya van dolga: az első az egzotikus helyszíneken dolgozó, naiv, helyi MI6-alkalmazott, aki mindent megtesz, hogy a főhős boldoguljon, mégis meghal. Ilyen volt a Tűzgolyó bikinis ügynöke, Martine Beswick. És ilyen az új filmben Gemma Arterton, aki ráadásul pont úgy végzi, mint Shirley Eaton a Goldfingerben, csak itt arany helyett olajjal öntik le.

A másik tipikus női karakter a Bond-filmekben a főgonosz szeretője, aki a 007-esel való kötelező szexjelenet után rájön, hogy eddig a rossz oldalon állt. Sokszor maga is bosszút akar állni a főgonoszon egy régebbi sérelemért. A Tűzgolyóban Domino (Claudine Auger) volt ilyen, a mostani filmben Olga Kurylenko. Benne egyébként a harmadik Bond-lány típus, a főszereplővel egyenrangú partner is megvan, mivel szintén titkosügynök (ugyanilyen karakter volt Barbara Bach A kém, aki szeretett engemben, Lois Chilles a Moonrakerben, és Halle Berry a Halj meg máskorban).

A Quantum csendjében ismét egy titkos nemzetközi terrorszervezet az igazi ellenség, mint a Sean Connery-időszakban a SPECTRE. Az új filmben nincs macskát simogató, kopasz főgonosz, akinek sohasem látjuk az arcát, de az extrém helyen felépített főhadiszállás stimmel. A Casino Royale előtti filmek mindig túl akarták licitálni a korábbiakat, ezért Bond ellenfelei a vulkánok meg a hegyi erődök után kénytelen voltak az űrben, a tenger alatt vagy a sarkvidéken felépíteni a támaszpontjukat. A Quantum csendjében a sivatag közepén, egy építészrémálom luxusszállodában iszogatnak és kurváznak a film igazi konspirátorai.

A Quantum csendje a brutális akciójelenetek és a hűvös precizitással gyilkoló főhős miatt simán lehetne egy negyedik Bourne-film. A hasonlóság nem véletlen: Marc Forster rendező a Bourne-sorozat akciórendezőjét, Dan Bradleyt szerződtette az új filmhez. A 007-es háztetőkről erkélyre ugrál, konyhákban és csatornákban verekszik. Ezekkel sokkal reálisabb lett a 007-es sztorija, és a Bond-filmek összes kötelező kelléke is köréjük tudott épülni anélkül, hogy nevetséges paródiába fulladt volna a film. Most már tényleg csak az hiányzik, hogy a 23. James Bondban legyen mérgezett toll meg rugóskéses cipő, és akkor kijelenthetjük: a Broccoli-örökösök százszázalékosan átmentették a Bond-mítoszt a XXI. századba. Moneypenny már nem is annyira fontos.