Nosztalgiafutam Rambóval

A 80-as évek akcióhősei közül Schwarzenegger bicepszét tépázta meg kevésbé az idő vasfoga. A mára az elnökségért lobbizó kaliforniai kormányzó olyan mai napig szórakoztató gyöngyszemekkel gazdagította a filmtörténetet, mint a Conan, a barbár, a Terminator, Predator, vagy a Menekülő ember. Stallone ezzel szemben egyedül az első Rambóra lehet büszke a popkultúra sötétműanyag korszakából.

Egyedül a bármi ellen

Ahogy az évek során Sly egyre táposabb lett, a trilógiává duzzadó Rambo úgy bukfencezett gyorsuló iramban az érdektelenség felé. Az első epizód mindenesetre az intelligensebb akciófilmek kategóriájába tartozik. A vietnámi veterán régi barátja keresése közben megpihenne egy tál lencsére, ám a kisvárosi seriff hosszú haja miatt hippinek nézi és megpróbálja elijeszteni, vesztére. Csúfos kudarca után az erdőben gerillázó Stallone ellen a hadsereget és régi parancsnokát kell segítségül hívnia.

A második részben a kényszermunkára ítélt háborús hős új lehetőséget kap, cserébe vissza kell térnie rémálmai színhelyére. Vietnám nem sokat változott az elmúlt évek során, ugyanolyan szar a kávé és egyes részein embertelen körülmények között tartanak fogva amerikai katonákat, mintha sosem ért volna véget a háború. A kőfejtésben kikupálódott Rambónak sem kell több, pont az ilyen szituációkat kedveli.

"Az agy a legfőbb fegyver"

A Rambo 2-vel kortárs 85-ös szinténbuta arnoldos Kommandó vélhetőleg nagyobb hullatömeget mozgatott meg, de csak kevéssel. Míg az amerikai fenyvesekben bújkáló Rambo kénytelen volt cserkészmódszerekhez folyamodva egyesével elbánni ellenfeleivel, a vietnámi kaland során nem spóroltak a pirotechnikával. Ahol a legkisebb esély mutatkozott bármi felrobbantására, az fel is robbant.

A Rocky főszerepéért kis híján Oscar-díjat kapott Stallone különösen akció hevében néz ki mókásan. Érdemes belassítani, amikor üvölt, például a helikopterben vagy a film végén az irodai lövöldözésnél, zseniális. A második epizód végső monológja az igazi gyöngyszem, itt a teljesen kifejezéstelen arcú (joggal kifáradt) hős újfent hazafiasságáról tesz tanubizonyságot megrendítően egykori ezredese előtt.

Háborús akciófilmtől végülis nem várná az ember, hogy akár egyetlen nő is szerepeljen benne, hiszen ez a férfiak világa. A Rambo első részéből teljesen mellőzték a csajokat, s ez a producereknek is feltűnhetett. A második részben radikális húzásként eggyel növelték a női mellékszereplők számát, de ő sem húzza sokáig.

Izompólók, torkolattűz

A lemezek képminősége messze van a tökéletestől, de a vhs-nél nagyságrendekkel élvezhetőbb. A hangot egy fokkal jobban sikerült térhatásúan átmenteni az utókornak, azért a Ryan közlegény hiperrealizmusától messze jár. Ott még a lövedékek is hallhatóan lassabban suhannak, itt viszont Stallone tetteti magát halottnak egy vízreszállt helikopterben, aknavetővel az oldalán.

Az extrák közül leginkább a hangalámondást hiányoltam, amivel ténylegesen derékig süppedhettünk volna a retrógagyiban. Mégiscsak exkluzív hungarikum a névtelen szinkrontolmácsok munkája, akik gyakran valós időben próbáltak interpretálni maszkjuk mögül sustorgó nindzsákat vagy savval locsolt bünözőket.

Az első lemez mellett gyakorlatilag egyáltalán nincs semmi plusz, a második a gyengébb filmért cserébe kiterjedt werkfilmmel és egyéb vietnámi témájú dokumentumfilmekkel gazdagodott. Mindegyik kapott magyar feliratot, ami dícséretes, és csak néha ismétlődnek egyes interjúrészek.

Külföldön karácsonyra jelent meg a Rambo-trilógia díszdobozban, nálunk egyelőre külön-külön kapható az első két rész. Még mindig jobb, mintha csak együtt lehetne megvenni őket, mert az első rész kortörténeti dokumentumnak teljesen rendben van, a másodikat azonban elég kikölcsönözni.