Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTarr Béla megtámadta a filmes alapítványt
A Mozgókép Közalapítvány (MMKA) tavaly nyáron 150 millió forintos támogatásra adott szándéknyilatkozatot Tarr Béla filmsorozattervére, amelynek keretében tíz rendező (Szász János, Jeles András, Pálfi György, Enyedi Ildikó, Gothár Péter, Janisch Attila, Makk Károly, Mundruczó Kornél, Kocsis Ágnes és Bogdán Árpád) készítene a reneszánsz témáját feldolgozó részeket. Az alapítvány megújult kuratóriuma visszavonta a szándéknyilatkozatot, amire a rendező-producer szerkesztőségünkbe is eljutatott nyílt levélben reagált.
Az MMKA indoklása szerint az elutasítás fő oka, hogy "a produkciók megvalósításához szükséges teljes finanszírozási háttér rendelkezésre állása és felhasználhatósága nem igazolt, továbbá a támogatási cél megvalósulását a rendelkezésre álló adatok, tények alapján nem látja biztosítottnak".
Információink szerint egyébként nemcsak az MMKA támogatásán csúszott el a produkció. Először a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának reményében indultak a Reneszánsz Évvel kapcsolatban, majd becsatlakoztak abba a tévés pályázatba, amire a kétéves kétszer 400 millió forint helyett az alapítvány részéről egy év alatt egymilliárd forintot ígértek szándéklevelekkel Grunwalsky Ferencék. (Később a közel ugyanennyi támogatást megítélő Magyar Televízió visszalépett a projektek nagy részétől, de erre a konkrét produkcióra eleve nem ítélt pénzt.) Külföldi támogatókat is kerestek magyar producerek, de itthoni támogatás hiányában kevés sikerrel. Utóbbit jelen esetben Tarr Béla próbálta menedzselni. Közben eltávolodott a sorozatok egy részének témája a reneszánsztól, inkább történelmi áttekintés lett a közös pont.
Nyílt levél Kőrösi Zoltánnak, az MMKA elnökének:
Elnök Úr!
Ezúton szeretnék gratulálni Önnek és az Ön által vezetett "Filmelhárító Bizottságnak", hogy sikerült elérniük amit akartak - pontosabban; - amit nem akartak.
Önök nem akarták filmvásznon látni, hogy mit gondol az "újjászületésről" ma 2010-ben Jeles András, Szász János és Pálfi György. Továbbá arra sem kíváncsiak, hogy mit gondol ugyanerről Bogdán Árpád, Kocsis Ágnes, Mundruczó Kornél, Enyedi Ildikó, Janisch Attila, Gothár Péter és Makk Károly.
Mint ahogyan azt Ön és "bizottsága" nagyon jól tudja, a fent említett kitűnő magyar filmművészek évek óta dolgoznak azon, hogy ez a filmsorozat megvalósuljon.
Ennek a több éves folyamatnak vetettek véget!
Az indoklásaikat, szánalmas és kisszerű érveiket olvasva nem látok más valódi okot, mint azt, hogy Önöket idegesíti, zavarja, hogy a magyar filmművészek képesek összefogni és baráti módon együttműködve, jókedvűen együtt gondolkodni és dolgozni!
Végezetül személyes megjegyzéssel zárom; immár harminchárom éves filmes pályafutásom - melyet lelkiismeretem szerint becsületesen, legjobb tudásom szerint és tapasztalataim szerint, közmegbecsüléssel végeztem - ilyen cinikus, szívtelen és nagyképű eljárással utoljára a pártállami időkben találkoztam!
Tarr Béla
2010. augusztus 23.
Kőrösi Zoltán az Indexhez is eljuttatta a válaszlevelét:
Tisztelt Tarr Béla úr!
Nyílt levelében Ön filmelhárító bizottságnak nevezi az általam vezetett bizottságot, és gratulál ahhoz, hogy sikerült elérnünk a célunkat. Feltételezem, hogy a Mozgókép Közalapítvány kuratóriumát érti a bizottság megnevezés alatt, éppen úgy, ahogyan már márciusban, az akkor Bod Péter Ákos vezette kuratóriumot is "filmelhárítónak" nevezte, amikor az a testület is elutasította a filmtervét.
Tisztelt Tarr Béla!
Ön nálam alighanem jobban tudja, hogy a magyar filmes élet bővelkedik olyan alkotókban, akik pályájuk egy adott szakaszán úgy döntöttek, hogy producernek is tekintik magukat. Vannak köztük jeles rendezők, mint például ön, aki rendezői tevékenységét az utóbbi években kibővítette produceri tevékenységgel. Arra most nem térnék ki, hogy elemezzem, mennyiben tekinthető produceri magatartásnak, ha valaki kizárólag állami, egyetlen forrásból finanszírozná az általa "menedzselt" filmet. Inkább arra a körülményre emlékeztetném, hogy a már az én hivatalba lépésem előtt elutasított, s most sérelmezett produkciója egyébként annak a televíziós műsorokat célzó pályázatnak a része volt, amit a Grünwalszky Ferenc vezette kuratórium írt ki 2009-ben. Erre a két évre (2009-2010), és évenként négyszáz (400) millió forintra tervezett pályázatra Grünwalszkyék grémiuma az első évben elköltött 950 millió forintot, és odaígért további több, mint 300 milliót, beleértve az ön által sérelmezett alkotást is. Háttér nélküli ígéretük sajnos, több alkotót is megtévesztett. E tényeket feltárva a folyó év árpilis végén hivatalba lépett kuratóriumunk nem tehetett mást, mint a többszörösen kimerített keretet többszörösen kimerítettnek tekintette, s erről értesítette az érintetteket.
Tisztelt Rendező és Producer úr!
Bizonyára értesült arról, hogy sajnálatos módon a Magyar Mozgókép Közalapítványban az elmúlt évek során olyan gazdálkodási szakszerűtlenségek és nagyon jelentős kerettúllépések történtek, aminek következtében, forráshiány miatt jelenleg le kellett, hogy álljon a magyar filmfinanszírozás. Ma már az is látható, hogy e többmilliárdos adósság részint az állami mulasztásokból, részint a felelőtlen gazdálkodásból, egyebek közt az olyan megaprodukciók finanszírozásából keletkezett, amelyek közül egyet ön is közelről ismer, s amelyek nagyságrendje jóval meghaladta az MMKA lehetőségeit. Azt nem tudom, hogy ez önt valóban a pártállami időkre emlékezteti-e, tekintve, hogy azoknak a filmes időknek én nem voltam a részese.
Őszintén remélem, hogy az ön levelében felsorolt igen kiváló filmesek nem önhöz hasonlóan érzik magukat. Erre némi alapot ad talán az is, hogy többen éppen nagy sikereket aratnak szerte a világban, a magyar film dicsőségére is, illetve többen éppen a soron következő filmjükön dolgoznak.
Üdvözlettel és jó munkát kívánva mind rendezői, mind produceri életéhez:
Kőrösi Zoltán