Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA hawaii Conan Howard-idézettel büntet
Schwarzenegger 1982-es Conanja kultfilm, ez tény. Viszont az eredti, Robert E. Howard-féle Conanhoz nem sokban hasonlított, mivel a könyvek barbárja nem egy néma izomhegy volt, hanem egy mindenkibe belekötő, mindenkit lemészároló, két öldöklés között részegeskedő és asszonyokat meghágó, könyörtelen kimmériai ragadozó. Pont, mint a hawaii születésű Jason Momoa a 2011-es film legfrissebb trailerében:
Az új film forgatókönyvírói (Thomas Dean Donnelly, Joshua Oppenheimer és Sean Hood) elég keményen beleásták magukat a Howard-életműbe, hogy kigyűjtsék a kimériai barbár legjobb fenyegetőzéseit és beszólásait. Az előző, teaser trailer emlékezetes egysorosa, az "I live, I love, I slay." az 1934-ben megírt Queen of the Black Coast című történetben hangzott el, a mostani trailer "Hide from me and I'll tear apart the mountains to find you! I'll follow you to hell!" idézete pedig a szintén '34-es The Frost Giant's Daughter című novellából való, amit magyarul Ymir leánya címmel olvashattunk a 90-es években. Íme az idevágó részlet, Kornya Zsolt fordításában:
"Szótlanul visszalökte hüvelyébe a véres kardot, és a lányra vetette magát, hogy kezét szelíd domborulataira helyezze. Az nevetve hátrált előle, és elfutott, de gúnyosan visszapillantott rá a válla fölött. Conan mély farkasmorgással követte. Elfelejtette a csatát, elfelejtette a vérükben fekvő halottakat, elfelejtette Njördöt és a rablókat, akik nem érték el a harcmezőt. Egyetlen gondolata a karcsú alaknak szólt, aki szinte inkább lebegett, mint futott előtte.
Vakítóan fehér síkságon át vezetett a vadászat. A véres, összetiport mező már rég a távolba veszett mögöttük, de a kimmériai fajtájának kitartásával a lány sarkában maradt. Nehéz csizmái áttörték a hó kemény kérgét, nemegyszer mélyen belesüppedt a hótorlaszokba, melyekből csak nagy erőfeszítések árán tudta magát kiszabadítani. És a lány mindig oly könnyedén táncolt tova előtte, mint egy csöndes tó fölött lebegő tollpihe. Csupasz talpa alig hagyott nyomot a zúzmarától bevont hótakarón. A kegyetlen hideg az ereiben lobogó tűz ellenére átrágta magát a harcos láncingén és szőrmebélésű zekéjén, míg a lány abban a fátyolfinom öltözékben úgy látszott, egyáltalán nem érzi. Könnyű lábbal táncolt előre, mintha csak a poitáni pálma- és rózsakerteket járná. Egyre tovább csalogatta a kimmériait, és az követte ót. miközben vad káromkodások szakadtak föl kiszáradt ajkáról. Halántékán lüktettek és kidagadtak az erek, s a fogát csikorgatta.
- Nem menekülsz előlem! - bömbölte. - Vezess csak csapdába, akkor a lábad elé halmozom testvéreid koponyáját! És ha megpróbálsz elrejtőzni előlem, még a hegyeket is széthasítom, hogy megtaláljalak! Igen, akár a pokolba is követlek! "