A nácik 3D-ben filmezhették Jesse Owenst
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Josef Göbbels naplójának egy bejegyzése arról tanúskodik, hogy a harmadik birodalom propagandaminisztériuma előszeretettel kísérletezett új technológiákkal. Az 1936-os berlini olimpiai játékokon például sztereoszkópikus kamerával is rögzíthették Jesse Owens négy aranyérmét.
A fekete atléta sikerét olyan Zeiss Ikon ikerkamerák örökítették meg, amiket külön az olimpiai játékokra fejlesztettek ki Németországban, azért, hogy a futószámok befutóihoz egyértelmű célfotót készíthessenek. A kamerákat egy torony tetejére rögzítették, és a startpisztoly eldördülése után léptek működésbe. A felfedezésről elsőként Philippe Mora ausztrál filmes számolt be, aki már évek óta kutatja a német archívumokat. Ő jelentette be idén télen, hogy a náci párt már jóval a II. világháború kitörése előtt 3D-s propagandafilmeket forgatott.
Gottfried Phillipp, a braunschweigi műszaki egyetem egyik tanára szerint a felvételeket hét perc alatt előhívták és a versenybírók elé vitték. Phillipp megtalált rengeteg célfotót is, de nem meglepő módon Jesse Owens győzelmei (100m, 200m, 4x100-as váltó és távolugrás) nem szerepelnek egyiken sem, mint ahogy a többi fekete sportolóról sem maradt fent ilyen fotó. Philippe Mora azt nyilatkozta a Variety.com-nak, hogy egyelőre sem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, sem a Zeiss Ikon nem talált rá a felvételekre, de nem adja fel a keresést.
3D álmok
Az első térhatású filmet 1922. szeptember 27én mutatták be a Los Angeles-i Ambassador Hotelben. A szerelem ereje című romantikus mozi anaglif-technológiával készült, ami annyit jelent, hogy külön-külön felveszik a bal és a jobb szemnek szán információt, majd a bal képből kivonják a kéket és a zöldet, míg a jobból a pirosat. A felvétel során a két lencse általában párhuzamosan veszi a tárgyat, bár egyes rendszerekben inkább összezárnak, ahogy a két szem is, amikor egy pontra fókuszál.
Ahhoz hogy a kép térhatású, és legfőképpen éles legyen, kell egy speciális piros-zöld (Amerikában a piros-kék vagy éppen a piros-cián az elterjedtebb) szemüveg, ami megszűri a bal és a jobb szemnek szóló információkat, így az agyban összeállhat a térhatású kép. A technológia hátránya, hogy az emberek egy része nem látja háromdimenziósnak a képet, a többieknek meg nagyon hamar megfájdul a szemük.
A térhatású film technológiája a harmincas évek végére már megszokottá vált a mozikban, 1947-ben például még a Szovjetunió is megcsinálta saját 3D kalandfilmjét, a Robinson Crusoe kalandjait. A térhatású mozifilmek igazi sikere az ötvenes években volt, még Hitchcock is készített ilyen alkotást, a Gyilkosság telefonhívásra 3D-verzióját egy évvel az eredeti premierje után mutatták be. A technológia felfutása ugyanakkorra esett, amikor a sztereó hang is általánossá vált, sok filmet úgy reklámoztak, hogy "térhatású képpel és hanggal. Csak a legjobb mozikban".
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
