Kedvenc finn rendezőnk, Aki Kaurismäki most nem keserédesen, hanem cinikus nevettet. Mellesleg Franciaországban a franciák pénzéből jófajta krimit rendezett Le Havre címmel a bevándorlásról. A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy minél szkeptikusabbá és cinikusabbá válik, annál könnyedebb filmeket csinál, és benne van a pakliban, hogy öreg korára laza lesz. A Le Havre tényleg cinikus és könnyed film.
A bohém cipőtisztító (André Wilms) egy menekült fekete gyereket fogad be, aki Afrikából egy konténerben csempésztek a városba, ahol a rendőrség családjával együtt elkapta őket. A cipőtisztító miközben felesége (Kati Outinen) komoly betegséggel harcol, próbálja az anyja után juttatni Londonba a gyereket. Egy hihetetlenül vicces, fekete kiadású Rózsaszín párduc-típusú, megkeseredetten bölcs és tudatos nyomozó eközben meg akarja találni az eltűnt gyereket.
Kaurismäki nem csinál úgy, mintha képes lenne bármilyen értékelhető választ adni a bevándorlás problémájára, de legalább saját nézőpontjából megmutatja azt. A sajtótájékoztatón meg beszólt a politikusoknak, hogy nem érdekli őket a téma megoldása, mert azt nehezen lehet a hotelszobából és Mercedesekből megoldani.
A rendezőre oly jellemző tévéstúdiós hangulat, az 1974-es kamera, az egészen különösen használt világítás és a szappanoperára emlékeztetően mozgatott színészek mind kedves eszközei ennek a cinikus kaurismakis világnak, ahol a 21. század találkozik az ötvenes évekkel.
A rendező francia pénzből forgatott, épp ezért franciákkal, akiket egyáltalán nem értett, de nagyon megbízott bennük, mondta. Le Havre-ról azt mondta a finn, hogy olyan a franciáknak, mint az amerikaiaknak Memphis, a filmben feltűnő Little Bob pedig így maga lenne Elvis. A cipőtisztító ugyanis azt a remek ötletet találja ki, hogy szervezzenek segélykoncertet a gyerek elutaztatására, mert az olyan menő mostanában, és Little Bobot kérik fel erre.
Kaurismäkit már néhányan az Aranypálma legkomolyabb esélyesei között emlegetik az Artist, a Dardenne-film és a Tree of Life mellett.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
