Cameron Diaznak jól áll a gyökérség

Cameron Diaz a legviccesebb tanerő, akit láttunk az elmúlt tíz évben, és bármennyire is elcsépelt és néhol idegesítően altesti poénokkal operál a Rossz tanár című vígjáték, mégis kiválóan szórakoztunk rajta.

Mindig hálás feladat negatív karaktert alakítani, több benne a pláne, érdekesebb a figura, nem kell mindig a mama kedvencének vagy lucskos tinálmok vágyának tárgyává lenni, elég beszólni párat, és kitolni a jófiúval/jólánnyal, oszt annyi. A Rossz tanár címszerepét elvállaló Cameron Diaz is valami hasonlóra gondolhatott, amikor igent mondott a Tapló télapó (Bad Santa) alapfelállására hasonlító történetre. Egy egoista, mindenbe beleszaró tanárnőt kellett alakítania, még jó, hogy elvállalta.

Diaz eddig sem nagyon volt finnyás, ha filmszerepekről volt szó, Ben Stiller ugye az ő hajára ejakulált a Keresd a nőt! című vígjátékban, és részt vett a Charlie angyalai moziváltozataiban is, pedig azt épeszű ember nem vállalta volna el. A mostani szerep kapóra jött neki, mert túlságosan nem kell megerőltetnie magát, jónőt adottságai miatt tud hozni megbízhatóan, taplónak lenni pár kölyökkel meg nem annyira nehéz, csak vissza kell gondolni az iskolai évekre.

A filmnek a biztonság kedvéért van egy alaptörténete is, Diaz tanárnő, akit kihajít a férjnek kinézett lóvés csávó, és mehet vissza tanítani, amit a háta közepébe kíván az iskola jófej tanárnőjével együtt, aki annyira idegesítő a gejl, negédes, a gyerekeket tiszta hülyének néző stílusával, hogy ökölbe szorult tőle a talpam is. A tanári állás mint utolsó szalmaszál van jelen a film igazán jól működő első két harmadában, amit Diaz csak arra használ, hogy összejöjjön a lóvé egy pár szilikoncsöcsre, amivel az iskolába érkező új, kőgazdag csávót (Justin Timberlake) akarja megfogni.

Diaz a gyökérkedés mellett sikeresen hozza a kurvás formáját is, a kocsimosós jelenetben úgy viselkedik, mintha a nyolcvanas évek egyik hajmetál zenekarának videóklipjébe zavarták volna be, az aláfestő zene meg persze a Whitesnake-től jön. A többiek közül az irritáló tanerőt alakító Lucy Punch és a vicces tornatanárt hozó Jason Segel a legjobb, Timberlake-nek ez a szerep valahogy nem jött össze, csak idétlenül feszeng, és meglepetésre a gyerekszínészek sem olyan jók, amilyenek lenni szoktak a hollywoodi filmekben.

A végkifejletet inkább nem lőjük le, de annyira nem szokványos és kiszámítható, mint az idei romantikus vígjáték-felhozatal többé részében volt. A filmet Diaz viszi a hátán, az az unott, ellenséges pofa, amivel a kölyköket és kollégáit méregeti, az a lesújtó lekezelés, ami a hangjából jön, zseniális, ezt tanulni nem lehet, erre születni kell. A filmet mindenkinek ajánlom, aki szeret olyan poénokon röhögni, amiben a dugás, a pia, a drogok vagy a fingás állnak a középpontban. Akit az ilyen dolgok hidegen hagynak, nézze meg még egyszer a Sátántangót.