Miért a sok meztelen nő?

Jancsó Miklós a magyar film egyik legfontosabb alakja, ma 90 éves. Miért imádta Európa? Miért szeretjük a sokszor érthetetlen metaforáit? Miért jó, hogy Kapa és Pepe elordítja a nézőknek a magyar rögvalót? Hét pontba sűrítve mutatjuk be az óriási életmű szerintünk fontos részeit, a korai filmekről azonban külön cikkben írunk.

1. Mit csinált az első filmjéig?

Az Erdélyből származó Jancsó Miklós óriási és különös családból érkezett: a városi legenda szerint rokonságában megtalálható volt Vlad Tepes (vagyis Drakula) és a dákóromán kontinuitás elméletének kidolgozója is. A család egyik fele románnak, a másik magyarnak vallotta magát, amiből volt is nézeteltérés, ráadásul anyjáék tizenketten voltak testvérek. Amikor apját a románok halálra ítélték, Magyarországra menekült. Miklós már Vácon született 1921. szeptember 27-én, majd Fehérváron élt és tanult. Ha valaki nem tudta, mit akar csinálni, akkor jogra vagy bölcsészkarra jelentkezett már akkor is, hogy időt nyerjen - mondta Jancsó. Kolozsváron kapott diplomát 1944-ben, ehhez száz koronáért egy barátja segítette hozzá. Jancsó ugyanis tanulás helyett kirándult és néprajzi gyűjtéseken vett részt.

Később jelentkezett a színművészeti főiskolára, emlékei szerint Balázs Béla beszélte rá, hogy filmezzen. Máriássy Félixtől, Major Tamástól és Szőts Istvántól is tanult. Vizsgafilmet nem tudott készíteni, mert nem jött össze rá a pénz. Az iskola után a híradósokhoz került, akikkel a vidéket járták, dokumentumfilmeket készítettek  előre megírt forgatókönyvek, igények és megrendelések alapján 1955-ig. Készített filmet Derkovits Gyuláról, Goldmann Györgyről, de József Attila egyik verséhez (Város peremén) is forgatott, amíg el nem érkezett 47 évesen első nagyjátékfilmjéhez, A harangok Rómába mentekhez.

2. Jancsó Miklós szerelmei

"Amikor Monica Vittivel készítettem filmet, akkor sem én, hanem az operatőröm bújt vele ágyba. Nem egyszer megtörténik, hogy a jóképű operatőrök megkörnyékezik a főszereplőnőket" - mondta egyszer Jancsó, válaszolva a csajozásairól szóló legendákra. Legalább négy nagyon fontos nőről tudunk az életében, és vannak sztorik a "Jancsó Miklós szerelmei" című Hernádi Gyula könyvben, bár sajnos az ebben leírtak nem fedik teljesen a valóságot.

Jancsó filmes karrierjében fontos szerepet kaptak a nők, akikről azt gondolta, hogy "tízéves együttlétekre vagyok kalibrálva". Első feleségét, Wowesznyi Katalint 1945 után ismerte meg, közös gyermekeik az operatőr Nyika és a keramikus Babus. Később a filmgyárban ismerkedett meg a Napló szerelmeimnek című filmet rendező Mészáros Mártával, közös gyerekük nem született, de adoptálta a később fotóművésszé váló Zoltánt. Olaszországba egy Giovanna Gagliardo nevű olasz újságírónő miatt költözött ki tíz évre. Először a 68-as cannes-i filmfesztiválon találkoztak Gagliardóval, aki később Pesten látogatta meg a rendezőt. Kapcsolatuk akkor indult be, amikor hónapokig készítettek elő Rómában egy Mátyás királyról szóló filmet, később több közös forgatókönyvön is dolgoztak. Ekkor készült A pacifista, a Technika és rítus, a Magánbűnök, közerkölcsök és a Róma visszaköveteli Cézárt című filmek. Jelenlegi felesége Csákány Zsuzsa vágó, több mint harminc éve élnek és dolgoznak együtt, közös gyerekük Dávid.

3. Az állandó társ: Hernádi Gyula

A Jancsó-filmek legfontosabb társalkotója Hernádi Gyula író volt, aki 2005-ben, 78 évesen hunyt el (közös filmjeikben rendszeresen viccelődtek saját halálukkal). Hernádit Nemeskürty István ajánlotta Jancsó figyelmébe, az Oldás és kötésben kezdtek el együtt dolgozni. Az orosz hadifogságot feldolgozó könyve, a Deszkakolostor volt az egyik legjelentősebb munkája, illetve a magyar egzisztencialista regény, a Péntek lépcsőin. Hernádi egy híres belvárosi asztaltársaság tagja volt, többek között Csoóri Sándorral, Konrád Györggyel, Orbán Ottóval és Mészöly Miklóssl együtt.

4. A filmfesztiválok kedvence

Jancsó Miklós a hetvenes-nyolcvanas években a nagy európai filmfesztiválok egyik kedvenc rendezője volt. Öt filmje indult Cannes-ban az Aranypálmáért: 1966-ban a Szegénylegények volt az első, amit a 72-es Még kér a nép követett, ezzel el is hozta a legjobb rendezőnek járó díjat. (Csak összehasonlításképpen: többek között Bergman, Truffaut, Tarkovszkij, Kusturica, a Coen testvérek, David Lynch, Haneke vagy idén a Drive-ot jegyző Nicolas Winding Refn nyerte el ezt a díjat.)

Később a Szerelmem, Elektra, a Magánbűnök, közerkölcsök és a Magyar rapszódia is eljutott az Aranypálma-jelölésig. Az Ellie Wieselről szóló "Hajnal" Berlinben indult, a Szörnyek évadja pedig Velencében. Ezeken kívül számtalan díjat kapott, és még színészként is díjazták a magyar filmkritikusok a Macerás ügyekben nyújtott alakításáért.

5. Meztelen nő=Jancsó

Az első, ami egy átlagos filmnéző eszébe jut, ha Jancsó-motívumok felsorolását kérik tőle, az a meztelen nő. Az anekdota szerint Jancsó felesége, Mészáros Márta rendezőnő nagyon sokat húzta a rendezőt, hogy nem tud nőkről filmet csinálni, ezért megfogadta, hogy a következő munkájában mindenképp lesz nő, de meztelen. Az 1958-as filmjében, A harangok Rómába mennekben és az 1963-as Oldás és kötésben is voltak nők, de az első meztelen nőt a második világháború végéhez közeledő Magyarországon játszódó Így jöttemben mutatja meg. A film egy magyar diák, egy szovjet katona és a gulya közös története. A pusztában játszódó Szegénylegényekben a meztelenség már a hatalom és az elnyomás eszköze lett. Amikor mások is használni kezdték a motívumot, akkor Jancsó elkezdte hanyagolni, ahogy fogalmazott, egyszerű dekorációként használta. Későbbi interjúiban megjegyezte, hogy kicsit leegyszerűsítve gondolnak az emberek az ő meztelen nőire, és ennek nem örül.

6. Visszatérő motívumok, nem meztelen nők

Jancsó filmjeiben nagyon sok visszatérő motívumot, metaforikus elemet használ a meztelen nőkön kívül is. Rendszeresen szerepelnek például lovak a filmjeiben, amik nála hagyományosan a hatalmat és annak embertelenségét jelképezik. A Csillagosok, katonákban, a Szörnyek évadjában, az Allegro Barbaróban vagy az Így jöttemben repülőgépekkel próbálja kifejezni ugyanezt. Ugyanilyen fontos az Így jöttem záróképétől kezdve filmjei végén a főhős visszanézése a kamerába. Ez a motívum feltűnik az Égi bárány és az Allegro barbaro végén is, vagy még hangsúlyosabban, de részben átalakítva a Kapa-Pepe sorozat filmjeiben. Jancsó alkotásaiban fontos szerepet kapnak a gyerekek, a természeti erők (tűz, víz, köd, füst), a fegyverek, a gyilkosság és a feltámadás is. Ezeknek a metaforáknak elképesztően sűrű használata jellemzi a Kapa és Pepe-sorozatot,  ami épp ezért olyan, mintha Jancsó önmagát és életművét figurázná ki.

7. Kapa és Pepe-sorozat: Jancsó rombol és újragondol

Jancsó nagy visszatérése volt az ezredfordulón a Mucsi Zoltánt (Kapa) és Scherer Pétert (Pepe) a történet középpontjába helyező sorozata. Jancsó ebben mintha saját magáról forgatna, bármiről is szóljon a történet: elmeséli, ki ő, milyen Magyarország, milyen Budapest, milyen a történelmünk, mik a lelki bajaink. A háttérben egy fontos dolog történik: Jancsó újra élvezi a filmezést, és az öregséggel megérkező életvidámságának köszönhetően a rendező önmaga pályáját, motívumait és metaforarendszerét lerombolva, vagy azzal eljátszva újul meg.

Minden a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten című filmmel kezdődött, ami óriási siker lett, nehéz történetmesélése és a rengeteg metafora ellenére néhány hónap alatt ötvenezren látták, és elsősorban nem azok, akik a Szegénylegényekért szeretik Jancsót. A megújuló rendező két remek színészének pontosan megfogalmazott kereteket és nagyvonalúan elképzelt forgatókönyvet adott (a Kelj fel, komám, ne aludjál című darabban Kapáék szóvá is teszik ezt Jancsónak), valamint behozta a kortárs underground kultúrát (Lovasi András, Belga, Sickratman). A kilencvenes évekről sokat mesél a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten, az Utolsó vacsora az Arabs szürkénél és az Anyád! A szúnyogok.

Jancsó Miklós filmjei megvásárolhatók és kölcsönözhetők az Odeonban.