A kommunista rendszer mint lélegzés

A vizsga egy nagyon jó film. De nem a barátságos, megbocsátó, engedékeny, provinciális magyar koordináta-rendszerben, hanem nemzetközileg. Mellé lehet tenni például A mások életét.

Mindkettő az elnyomó rendszer felügyeleti mániájáról szól, annak egy technikájáról, a lehallgatásról, ami miatt az egész életet áthatotta a mindent megkérdőjelező bizonytalanság.

1957-ben a forradalom után annyira bizonytalan volt a kommunista államvezetés, hogy elsősorban önmaguk megbízhatóságában nem hittek. A film szerint kitalálták, hogy megtisztítják a rendszert egy vizsga segítségével. Aki átmegy, maradhat, aki nem, annak mennie kell. Karácsonykor 12 óra alatt játszódik a feszes, ávósokkal teli thriller, amiben Kulka János és Scherer Péter olyat játszanak, hogy öröm nézni. Nagy Zsolttal kiegészülve versenyt futnak azért, hogy eldöntsék, melyikük a legjobb komcsi. Ha ez olimpiai szám lenne, tuti örökös olimpiai bajnokok lennénk.

Bergendy Péter komcsi ügynökfilmje, A vizsga teljesen előkészítetlenül érkezett a magyar filmipar és -forgalmazás depresszív, teljes lehalásába. Se felvezetés, se reklám, se semmi. Van egy jó film, ami lóg a levegőben, a Facebookon adják kézről-kézre az emberek, hogy ez jó.

Az első tíz percet el sem hittem. Ízléses felvezetés, jó vágások, érdekes, a történetépítkezést támogató filmzene, szuper atmoszférateremtés, sok-sok apró, de fontos részlet a kor megteremtéséhez. Ebbe környezetleírásba érkezik haza Jung András (Nagy Zsolt), ül a nappalijában, német órát fog tartani, a csipkés terítő a helyén, minden apró részlet pontosan kiválasztva a cigifüstös tapétától a függönyön és az orsós magnón át a sütőig. Kiderül, hogy Jung tartótiszt, rendes, a rendszert belülről szerető és építő komcsi, aki pontos leírásokkal és jelentésekkel dolgozik a rendszeridegenek ellen. Az ő tisztje és atya-alakja Markó Pál (Kulka János), aki a szemközti házból fényképezőgéppel, rejtett mikrofonokkal ellenőrzi Jungot.

Mindenki figyel mindenkit, ez a rendszer lényege: amikor azt hiszed, hogy nem látnak, akkor is megfigyelés alatt állsz. Nem lehet tudni, hányan és hogyan figyelnek, de mindig rólad szól a megfigyelés. Ez utóbbit cselekményszervező elemnek megtenni nagyon ügyes dolog, ráadásul végig tudják vinni az alkotók. A hatalom elhitette a polgárokkal, hogy állandóan szem előtt vannak, mert az állam nem egy intézmény, ahova besétálsz vagy amit megválasztasz, hanem a szexuális élettől a munkán át a töltött káposzta főzésig mindent átható levegőszerű anyag. Belélegezzük, de ki már nem, ott belül éli önálló, ragadozó életét.

Bergendy Péter rendező a színen az Állítsátok meg Terézanyut című filmmel jelent meg, ami szerethető, de sokszor suta volt, a szegény ember Bridget Jonesa, lokális szinglidráma és egyben kellemes jelenség. A vizsga egy másik rendező filmje. Szövevényes, meglepetésekre épülő elbeszélés, szinte tökéletes színészvezetés: Kulkától a mellékszerepekig nincsenek modorosságok, megúszásra játszó színészek, elhasznált színészeszközök. Ez minden bizonnyal Köbli Norbert forgatókönyvíró sikere is, mert adott sztorit és karaktereket is a rendezőnek.

A vizsgában színésznek lenni hálás dolog. Alaposan kitalált karaktereket kaptak, akiknek történetük van, fejlődésük, vagy zuhanásuk, de mindenképpen útjuk és céljuk. Mindegyiknek egytől-egyig, és legyen elég ennyi. Az egész kis szerepben feltűnő Elek Ferencnek is van lehetősége többfélének lenni, Hámori Gabi titokzatos nő, akinek nem kell végre se cukinak, se naivnak lennie.

Kulka és Scherer csendes, elnyelésekkel és könyöklésekkel teli viszonya viszi és alakítja a történetet. A Kulcsár Emil vizsgabiztost alakító Scherer Péter például rendre a névtelen beosztottak megjátszós alázatával kéri számon Kulkán az egyébként általa hozott szabályokat. Alamuszi, folyamatosan a háttérben mozgó jelentéktelen figura, aki ettől a jelentéktelenségétől lesz ijesztő.

Kulka és Nagy Zsolt árulástörténete szomorú kiábrándulástörténet. Nagy Zsolt filmjének tűnik egy ideig A vizsga. Mindaddig, amíg fel nem bukkan Kulka János végtelenül nyugodt, magabiztos tisztként, a rendszer létrehozójaként és uraként. Kulka felejthetetlen és nyomasztó eleinte, majd esendő és elárult, így mindenféle arcát megmutatja a filmben keveset foglalkoztatott színész.

Ez a kritika valószínűleg túlzó, mert vannak apróbb hibák a filmben, béna "Ruszkik haza"-graffiti, meg a figyelmetlenül, kalapben rejtőzködő Kulka, de ez most nem számít. A hókifli-készítéses jelenetet ki kell vágni a lisztes kezű, szilva lekvárt válogató, a tésztát vajas pohárral szaggató Nagy Zsolttal együtt, majd kiírni egy dvd-re és szétküldeni a világban, hogy akad egy büszkén vállalható magyar film, ami szórakoztatva és izgalmasan meséli el a magyar történelem egyik érthetetlene időszakát.