Baj, ha nem röhögöd végig a filmet

A héten a moziforgalmazók nem hoznak nekünk igazán ütős filmet. Két elég rosszra értékelt amerikai film, egy testcserés vígjáték és bajszos Clive Owennel operáló akciófilm mellett jön Karácsony Artúr 3D-ben.

Testcsere

A szerepcserés vígjátékok mindig lehetőséget adnak a mókázásra, és hogy a színészek megmutassák, mire képesek. Vagyis a Testcserében minden Ryan Reynoldson és Jason Batemanen múlik, ami talán a film legnagyobb baja amellett, hogy a filmbeli meztelenség nem valódi, hanem számítógépes trükk! A sztori egyszerű: van két barát, az egyik mintaapa, a másik menő agglegény, akiknek teste egy berúgás utáni vizeléskor kicserélődik. David Dobkin rendezőnek egy nagy dobása volt eddig, az Ünneprontók ünnepe, amit elvitt a két főszereplő. Papíron ezt is elvitték, mert az 52 millió dolláros költségvetést könnyedén visszahozták. Ne dőljenek be!

(IMDb: 6,5 pont, Rottentomatoes: 24 százalék)

Válogatott gyilkosok

Robert De Niro, Clive Owen, Jason Statham akciófilmje nem sikerült pompásra, sőt jó sem lett, de lövöldöznek sokat, meg keményen beszélnek. A megtörtént eseten alapuló forgatókönyv egy visszavonult brit különleges ügynökről, Danny Bryece-ról (Statham) szól, akinek meg kell mentenie mesterét, Huntert (De Niro). Jason Statham valódi akciósztár, míg a bajszos Clive Owen és a zsíros hajú Robert De Niro kedvére játszhat a szerepével. Gary McKendrynek ez az első nagyjátékfilmje, kisfilmjével Oscarra jelölték. A színészgárda ellenére nem lett nagy siker a filmből, a 70 millió dolláros költségvetést igyekeznek visszahozni nagy erőkkel.

(IMDb: 6,7 pont, Rottentomatoes: 24 százalék)

Karácsony Artúr 3D

A Pixar és a Dreamworks mellett a Sony Animations is kezd feljönni a vicces 3D-animációk mezőnyében. Legújabb rajzfilmjük főszereplője egy militarista Mikulás, aki karácsonykor megfeledkezik egy kislányról, így az elmaradt ajándékosztást kénytelen a Télapó-család lúzereire bízni. A rajzfilm rendezője a Kretének klubja tévésorozatot jegyző Sarah Smith, aki a Borat és a Brüno geggyárosával, Peter Baynhammal közösen írta a forgatókönyvet, a producerek között pedig ott volt az Aardman Animation húzóneve, David Sproxton, aki már egy rakás díjat nyert a Wallace és Gromit-rajzfilmekkel. A Karácsonyi Arthurt még be sem mutatták Amerikában, de már 9 millió dolláros bevételnél jár, és a kritikusok is áradoznak róla: "Ha nem röhögöd végig a filmet, valami nagyon elromlott benned" (Minneapolis Star Tribune), "Végre a humor sem olyan belterjesen brit, mint a korábbi Aardman-rajzfilmekben, életkortól és nemzetiségtől függetlenül mindenki elégedett lehet vele" (Variety). (IMDb: 7 pont, Rottentomatoes: 94 százalék)

Az én Amerikám

A Hegedüs Péter Michael Moore csúsztatós-nyomulós stílusában forgatott low budget dokufilmet arról, hogyan járta évekig a világot egy házi készítésű telefonfülkével, amin keresztül Obama elnöknek és Schwarzenegger kormányzónak üzenhetett az utca embere Kínától Szomáliáig. Míg a felnőtt Hegedüs kiábrándult és cinikus hangon beszél a fejlett nyugati demokráciákról, Amerika-mániás, rajzfilmszerű kiskori énje a Kedd animációs stúdiónak köszönhetően vigyorgó optimizmussal köti össze az életszagú, utazgatós-panaszkodós epizódokat. (IMDb: 8,6 pont, Rottentomatoes: -)

Tengerre Franciák!

A Karlovy Varyban is díjazott Tengerre, franciák! pont olyan vicces időutazás a párizsiaknak a csajokat bámulós, anyóssal utazós kispolgári nyaralások világába, ahogy mi is mindig röhögünk a Zimmer Feri vagy a Balaton Retró rendszerváltás környéki kockaüdülőin meg az NDK-turistákat lehúzó lángossütőin. Az író-rendező, Pascal Rabaté egyébként nem csinált mást, csak Kusturica-zenével turbózta fel és modern környezetbe tette át Jacques Tati párbeszédek nélküli, fekete-fehér klasszikusát, a Hulot úr nyaralt. (IMDb: 6,2 pont, Rottentomatoes: -)

Finánc a pácban

A tökös, a Török, az őr meg a nő és az Asterix az Olimpián lehetetlenül nagy orrú komikusa, Benoît Poelvoorde fergeteges retróvígjátékkal tért vissza: franciagyűlölő belga vámosként pont egy belgafób francia határőrrel kerül közös járőrcsapatba, miután a két ország 93-ban eltörli a határokat. Az igazából is belga színész társát a civilben is francia Dany Boon alakítja, aki egyben a film író-rendezője, így első kézből származó rasszista poénokkal tudta telezsúfolni a filmet. Meg persze szerelemmel. "Szerethető, de nagy meglepetések nélküli film" - írta róla a Daily Express, a brit Guardian szerint viszont "nincs se eleje, se vége". (IMDb: 6,3 pont, Rottentomatoes: -)

Minden, mit szerettem

A lengyelek egy punkzenekar megalakulásán keresztül mutatják meg, mennyire nehéz is a lengyel fiatalok élete. A haditengerész fiai, a lázadó és a gazdag srác hozzák össze a csapatot, de mivel ennyire különbözőek, ezért elég nehéz is nekik.  (IMDb: 7 pont, Rottentomatoes: százalék)