Sokan ölnének Jennifer Lawrence-ért

A 78 millió dolláros Éhezők viadalát a Facebook-generáció Menekülő emberének szánta a Lionsgate stúdió, de csak egy közepes akciófilmet tudtak összeizzadni. Kaszálhatnak vele 140 millió dollárt a nyitóhétvégén, és újra a bestseller listák élére kerülhet az alapanyag, Susanne Collins azonos című regénye, de ha egy belezős valóságshow-ról szóló mozi gyerekbarát PG13-as besorolást kap és elfelejtik megmutatni benne az őrjöngő, erőszakfüggő tévénézőket, akikben magunkra ismerhetnénk, na az nem médiakritika, hanem nettó parasztvakítás.

A sztori röviden: a távoli jövő Amerikájában, a szinte mindent elpusztító polgárháború után Panem idétlen ruhás gazdagjainak az a legfőbb szórakozásuk, hogy minden évben egymásnak eresztenek huszonnégy csóró kölyköt az Éhezők viadala nevű, véres tévéshow-ban, ahonnan csak egyvalaki jöhet ki élve. Amikor a 12-es bányászkolóniából Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) kishúgát akarja a mészárszékbe küldeni a népnyúzó kormány, a 16 éves lány inkább önként jelentkezik helyette a viadalra.

A 12-es körzet két kiválasztottját (mert a lány mellé besorsolnak egy fiút is, őt Josh Hutcherson alakítja) egy korábbi viadalgyőztes, az alkesz Haymitch (Woody Harrelson) készíti fel a küzdelemre. Az ő feladata az is, hogy a hülye ruhás városi sznoboknál menedzselje a kis védenceit, hátha küldenek nekik gyógycsomagot a show veszedelmes helyszínére, a kupolával elkerített dzsungelbe. Itt viszont már több ponton is megbicsaklik a film: alig látjuk a show tévéfüggő nézőit, így olyan, mintha a műsorvezető (Stanley Tucci) csak a stúdióban lévő közönségnek beszélne.

Nem egyértelmű a szponzorok szerepe sem, mert a film sznobjait általában látványosan nem érdekli az egész viadal. Nem tudjuk meg, kiért rajonganak, a románc vagy a vérontás jön-e be nekik jobban, pedig a készítők többször is a szánkba rágják, hogy ezeken múlik a győzelem, szponzorok nélkül nem lehet túlélni az erdőben. Azt viszont nem tudjuk meg a filmből, hogy a főhősnőn és a társán kívüli 22 másik játékost segítették-e egyáltalán bármivel a támogatóik a halálfutam alatt.

És ha már a többi játékosról van szó: a tinédzserkorú női és férfi főszereplőről sokat megtudunk ugyan, de az egész küzdelmük a levegőben lóg, mivel az ellenfeleiket csak felvillantja a film. A gyilkos gyerekek egyik felét már a játék elején felkoncolják, a maradékra meg nem is emlékszünk. A főszereplők szőke főellensége is teljesen súlytalan, pedig elvileg ő is elér a saját útja végére a végkifejletben.

Nem igazán érteni azt sem, mi a tétje ennek az egész gyilkolászdának. A győztes szektor lakóinak ugyanis csak annyi a jutalmuk, hogy visszakapják élve a kisorsolt gyereket, nem jár mellé két páncélvonatnyi vetőmag vagy víztisztító chip. Bár elvileg a viadalt pont azért találta ki a bölcs népvezér (Donald Sutherland), hogy a kivetítőtőket bámuló lakosság az ő meggyilkolása helyett inkább a leendő győztes kilétén agyaljon, a szülők számára egy elveszített gyermek pont hogy csak felerősítené az újabb lázongás utáni vágyat, ahelyett, hogy elnyomná azt (az egyik versenyző halála után a szektora neki is támadt a pórnépet felügyelő katonáknak, de ezt a szálat utána elsunnyogják).

Ami viszont jó: a készítők a logikai hiányosságok ellenére is képesek voltak felépíteni egy baljós disztópiát, ami eszmeiségében és tarka tárgykultúrájában egyszerre idézi meg a Logan futása-típusú, 70-es években divatos utópisztikus sci-fiket és a dekadens Római Birodalmat (az USA területén kialakított új ország is a Panem nevet viseli, ami egyértelmű utalás a Panem et circences, azaz Kenyeret és cirkuszt a népnek kifejezésre).

További pozitívum, hogy a harci jelenetek még a Bourne-filmeknél is feszesebbek és kapkodósabbak lettek. Ezzel egyrészt el lehetett kerülni a csonkolt végtagok cenzorvadító, direkt bemutatását, viszont abszolút átjön, hogy mennyire gyorsan és felfoghatatlanul történnek az események egy ilyen viadalon. Mert itt lehet bárki a szektora ifi kungfubajnoka, semmit sem számít, ha fejbe lövik egy nyílvesszővel, vagy ráugranak egy fáról és kést nyomnak a bordái közé. És persze a gyilkos kedvű gyerekszereplők közül egyértelműen kitűnik a játékával a főhősnő, Jennifer Lawrence, aki barna hajjal szuperdögös, és nincs az az X-Men-rajongó geek, aki ne ölne szívesen érte egy őrült showműsorban.

Rottentomatoes: 90 százalék

Index-ítélet: 6/10