Liam Neeson a jég hátán is megél

Ha egyszer erőszakos halált kellene halnom, azt szeretném, hogy az utolsó pillanatokban azokkal a megnyugtató szavakkal segítsenek át a másvilágra, mint amivel Liam Neeson búcsúztatja el egyik munkatársát a Fehér pokol című túlélős-farkasos akciófilmben. Ő legalább nem hülyíti az embert, hanem megmondja a frankót, és még a farkasok is félnek tőle.

Az elemekkel, a természettel küzdő ember figurájával könnyű azonosulni, mindenki elképzelte már, milyen Robinson lenne belőle, és milyen szar lenne, ha Amundsenként kellene szügyig a hóban gázolni, miközben taknya-nyála ráfagy a szakállára (akinek nincs szakálla, ne menjen hómezőre, ez alapvetés). A Fehér pokol alapfelállása az, hogy Liam Neesonnak mindenből elege van, egy alaszkai olajkitermelő vállalat telephelyén vadászik az emereket abajgatni szándékozó farkasokra, de látszik rajta, hogy ha tehetné, inkább befeküdne az odvukba, és onnan tüzelne a rá bízott emberanyagra, mert degenerált félművelt gyökér mind.

Persze nem lehet a végtelenségig a hómezőn ücsörögni és szomorú arccal farkasra vadászni, így Liam és a melósok felszállnak egy repülőre, hogy elmenjenek egy kicsivel nagyobb városba, hátha ott más íze van az egész napos meló után kirendelt piának, és még nők is vannak, ha minden igaz. Aztán beüt a gebasz, a gép lezuhan (de hogy, ilyen valósnak tűnő, levegő után kapkodó légikatasztrófa-jelenetsort még életemben nem láttam, úgy markolja közben az ember a karfát, majd' leszakad), és kezdődik a túlélés, amit nehezít az alaszkai hideg, a térdig érő hó, az állandóan süvítő jeges szél és egy farkasfalka, ami pont a lezuhanó gép roncsai környékén vadászik, illetve lakik, de ez már tulajdonképpen lényegtelen is.

Neeson, azaz Ottway, hiába érzi magát nyomorultul az olajmunkások között, azt azért nem akarja, hogy állva fagyjon meg egy repülőgép roncsai között és / vagy szaggassa szét három-négy vidám farkas, így az ilyen filmekben kötelező mellékszereplőket (az Önző, a Buta, a Rendes, a Beteg, a Találékony, és társai.) összeszedve tervet gründol, majd rámutat egy távolba felsejlő fasorra, és elindulnak túlélni. Innentől a film utolsó negyedéig minden pontosan úgy történik, mint az ilyen túlélős filmekben, a szereplők néha megállnak magukról mesélni, a feleségük fotóját nézegetni vagy farkasokkal hadakozni, közben szépen lassan megcsappan a létszám is, és jöhet a katarzis az idétlen műfarkasokkal.

A 25 millió dollárból forgatott filmet az a Joe Carnahan írta és rendezte, aki a Szupercsapat és a Füstölgő ászok rendezőjeként már bizonyított, bár ebben a filmben akciójelenetet nem nagyon kellett rendeznie - az ugyanis nem az, amikor rosszul animált műfarkasokat hajigálnak a gyanútlan színészekre, miközben a kamera úgy ráng, hogy a nézőnek fogalma sincs, mikor, kit harapnak éppen meg. Amiben a film viszont iszonyú erős, az a főszereplő Ottway (akit eredetileg Bradley Cooper alakított volna) lelkének boncolgatása, és a halál bemutatása, ilyen zsigerig hatoló, durva jelenetekkel nem sokszor találkozunk mostanában a moziban. Ha valaki azért ül be a filmre, mert egy tipikus túlélőfilmet akar látni, csalódni fog - Neeson nem tép szét egy farkast sem puszta kézzel, és nincsenek epikus, lassított felvételes birkózások sem a hóban.

A Fehér pokol azért több, mint egy sima akciófilm, mert nem követi a hollywoodi sorvezetőt, és szokatlan húzásokkal billenti ki látszólagos nyugalmából a nézőt, aki még a popcornt is elfelejti zabálni úgy félóra elteltével, inkább odafigyel Neeson arcának minden apró rezdülésére. A hangsúly az emberi találékonyságon van, illetve az életösztönön, azon a mindenen túlmutató élni akaráson, amivel viszont nemcsak mi, emberek, hanem az állatok is rendelkeznek. Liam Neeson hatvanévesen is el tudja hitetni magáról, hogy kemény, mint a vídia, de egy szemvillanás alatt átlényegül a felesége hiánya miatt összetört férfivá, és olyan férfikönnyeket hullat, amilyeneket csak a legnagyobbak tudnak.

Az év eddigi legkellemesebb meglepetése a film, annak ellenére, hogy a farkasok megjelenítésére tényleg nem volt már pénz a szerény büdzsében. A farkasok bemutatása miatt (emberekre vadászó falka) az állatvédők az USA-ban bojkottálták a Fehér poklot, pedig a filmben egy pillanatig sem éreztem azt, hogy az állatokat vérszomjas szemétládáknak mutatta volna be a rendező - ők is pont olyan túlélők, mint mi vagyunk. Egy jótanács: tessék megvárni a stáblista végét. Értékelés: 10/8.